Így ünnepeltük a VOLTot - Régi csibészek, új betyárok

A csütörtöki nap a jó értelemben vett gazemberek jegyében telt. Helyet adva az ifjúságnak, először a Grand Mexican Warlock bűbájának engedtünk, majd a Bohemian Betyars vitt minket táncba. Ezután a Boris Vian nyomdokaiban lépkedő Hobót és a főnixmadárként szárnyaló Sex-e-pilt láthatták az autentikus bajkeverőkre vágyó fesztiválozók.

A Grand Mexican Warlock megcsinálta magának, hogy ne csak a közönség, de ők maguk is jó sokáig emlegessék az idei VOLTot. Történt ugyanis, hogy az utolsó koncert utáni ünneplésben kicsi a rakást játszottak, amiben kifordult Somló Dani dobos válla. Orvosi javaslatra pihentetnie kell, a soproni fellépés ezzel el is úszott neki. Szabó Laci - aki eleve az Aeons nagylemez dobtémáit szerezte - vállalta be, hogy átveszi a posztját, Maksi Csaba pedig az elsőszámú gitáros lett. Tegnap nyomtak így egy rendkívüli próbát, ami nem nyugtatta meg őket maradéktalanul. Ilyen körülmények között, a fejüket vakarva léptek fel a színpadra, a koncerten azonban mit sem érződött a rendkívüli vetésforgó okozta szerepcsere. Vannak annyira jó zenészek, hogy ügyesen lereagálják a szitut és elementáris erővel adták elő pszichedelikus progrockjukat. Hogy Dani se maradjon ki a zenetörténelmi pillanatból, egy szexi táncot lejtett zenésztársai között a felkötött karjával. A koncert után persze nevetve konstatálták, hogy mennyire rémes volt így nekik. De ez már az ő dolguk, nekünk ellent kell mondanunk: remek volt! Akár még rendszert is csinálhatnának ebből. Mondjuk úgy, hogy közvetlenül a koncert előtt sorsolják ki, ki melyik hangszeren fog játszani: minden bizonnyal még így is nagyon meggyőzőek lennének.

Este hatkor a Heti Válasz Borfesztivál színpadán került sor a jó előre beharangozott miskolci Bohemian Betyars koncertjére, akik a pár évvel ezelőtti Szigetes Gogol Bordello koncert után, egy árokban illuminált állapotban feküdve jöttek rá, hogy nincs más kiút, mint zenekart alakítani és Eugene Hütz nyomdokaiba lépni. Mindez punkosan betyárosra sikeredett, vagy ahogy ők mondanák: olyanra, mintha Sid Vicious hegedűt ragadott volna. Pálinka, bor, hegedű minden mennyiségben, és a Heti Válasz Borfesztivál színpada előtti tér hamarosan egy egybefüggő tánctérré változott. A zenészek egytől egyig mindannyian maximálisan élvezték a fellépést és a lehető legtöbbet hozták ki magukból, póló nem maradt szárazon. Pont olyanok voltak, mint amilyenek Eugene Hütz-ék lehettek a kezdetekkor, amikor még minden fellépésen az újdonság és a teremtés varázsát élték át, és még volt igazi tétje a fellépéseiknek. A Bohemian Betyars ráadásul nem egy szimpla Gogol-utánzat, a GB csak az irányvonalat, illetve vezérelvet adja: fogd a saját népzenéd, turbózd fel punk és ska elemekkel, majd az egészet mártsd pálinkába és tömény adrenalinba. Így kapott a Bohemian Betyars őrülete magyar ízt, és emiatt érezhetjük őket igazán magunkénak. A fergeteges koncert végén természetesen felhangzott a Nagyszínpad-Nagyszínpad!-rigmus, amely minden bizonnyal pár éven belül összes is jön majd nekik, ha ilyen elánnal küzdenek érte.

Földes László legnagyobb tette az volt, amikor harminchárom éve létrehozta a Hobo Blues Bandet. Mióta feloszlatta a HBB-t, csak egyszerűen Hobo néven lép fel – így tette ezt a VOLTon is. Hobo mellett ott volt hűséges társa Póka Egon is, de multi-instrumentalistaként feltűnt Fekete Kovács Zsombor is. Fekete blues, fehér rock’n’roll és versek, minden különösebb körítés nélkül: Allen Ginsberg, József Attila és Billy Roberts. Ami igazán egyedivé teszi Hobót, hogy nem csak kedvére összegyúrja Mick Jaggert, Jim Morrisont és Muddy Waters-t, hanem honosította is a fekete-fehér blues-rock’n’rollt. És ez nem merül ki annyiban, hogy magyar szocreál témákat énekel meg, hanem dalaiba beemelte Pilinszkyt és József Attilát is. Hobo a Kádár-korban ellenállónak számított, aki hidat képezett az értelmiség és a munkásosztály között, a költők és a csövesek között. Ami a kibontott repertoárt illeti, elsősorban a régi számaiból szemezgetett, a Vadászat című albumig bezárólag. A koncertet pedig mi más zárta volna, mint a szuperszónikus Johnny B. Good.

A Sex-e-pil ősi magyar verziója csak nemrég tért vissza a köztudatba, de nem is akármilyen módon. A nyolcvanas évek legendái úgy keltek életre 2012-ben, mintha ez a huszonegynéhány év el sem telt volna. Persze maga a nagybetűs Sex-e-pil ezalatt az idő alatt is aktív volt, de egy holland énekessel, aki helyett most az eredeti frontember, Hegyi Zoli lépett újra a mikrofon elé. Az Igazi zöld, igazi kék szerzője, aki az utóbbi évtizedekben inkább, mint zenei és kulturális újságíró szerzett nevet magának, döbbenetes beleéléssel és hamisíthatatlan hanggal vetette bele magát a koncertbe. A mindszentkállai és az A38-as koncerthez képest sűrűbb volt a program, de ettől, ha lehet még feszesebbé vált az előadás. Ebben sokat köszönhettünk a zseniális gitárosoknak is, az őstag Kocsis Tamásnak, és a Heaven Street Seven-es Ábrahám Zsoltnak, aki nem mellesleg gyerekkora óta Sex-e-pil-rajongó, tehát az ő szempontjából például egy álom vált valóra. Ráadásként még egy ETA-klasszikust is hallhattunk, ami a non plus ultrája volt az estének.