Így ünnepeltük a VOLTot - Isten hozott a kánikulában!

Remek koncerteket láthattak azok, akiknek sikerült kitörniük a Telekom Nagyszínpad bűvköréből és hagyták, hogy a Bermuda, az Anna & the Barbies, a Maszkura és a Tücsökraj, valamint Ganxsta Zolee brigádja szédítse meg őket ezen a forró és fülledt délutánon.

Ekkora hőségben semmilyen munkát nem szabadna végezni, nem hogy koncertet adni, viszont ha az Anna & the Barbies énekesnője vagy, akkor a ma délutáninál tikkasztóbb forróság sem jelenthet kihívást. Pásztor Anna amúgy is bevallottan nagy szerelmese a VOLTnak, a Négykézláb szövege is itt született, két nap múlva lesz éppen egy éve. Anna elmondása szerint hajnali fél ötkor, ötven méterre a kijárattól ébredt egy bokorban, és miközben a napszemüvegét kereste, azon gondolkozott, hogyan jut majd haza. Ilyen ő: vérrel és mocsokkal fedi be magát, miközben levezényli rock and roll-bacchanáliáját. Hol fekete démonként, hol bukott angyalként jelenik meg, de nem nehéz kitalálni, hogy a maszk alatt egy csupa szív csaj dolgozik. Profi előadást nyújt, izgalmas, tartalmas és mindennek tetejébe a zene sem marad el mögötte. Erős, halálbiztos ritmusszekció, billentyű, Anna testvére, Pásztor Sámuel által pedig éles és pontos gitárjáték. Elsőnek a Don’t Fit In szólalt meg, amit követett Jimi Hendrix Fire-je, ennek végén pedig a The Police Next To You-ja szólalt meg. Saját számaikkal és a feldolgozásokkal is jól bánnak, ugye. Később is sok mások által jegyzett számot értelmeztek egyedi és extravagáns stílusuk szerint, a Teszt elején a Cure The Forest-je került elő, a koncertet záró, felturbózott Nyuszika végén pedig a Rocky-betétdal Eye Of The Tigerből csináltak hip-hopot.

Június végén Monte Carlóban sem süt jobban a nap, nincs nagyobb forróság, mint amivel meg kellett küzdenünk péntek délután. Mindenki frissítő koktélokról, természetes édes vízi létről és az előző napokon begyűjtött tengernyi emlék feldolgozását megkönnyítő, laza pop dalokról álmodozott. Akik a felfrissülést leginkább utóbbi módszerrel szerették volna elérni, azok délután négy óra magasságában felkeresték a Blikk Színpadot, ahol első VOLTos koncertjét adta a nemrégiben alakult Bermuda zenekar. A budapesti gitárpop együttes idén áprilisban mutatkozott be a fővárosi Akvárium Klubban a hozzájuk hasonlóan fiatal, francia elektropop énekesnő, Uffie fellépése előtt, de billentyűket az azóta eltelt pár hónapban sem sikerült beszerezniük. Sebaj; Egyedül című számuk iPades zongorakísérettel is hibátlanul szólalt meg. Két saját szerzeménnyel indították a programot, majd egy feldolgozás számot adtak elő, a Ne higgy nekemet Beri Aryéktól. Legújabb számukat pár nappal ezelőtt mutatták be Facebook oldalukon, így a Blikk Színpad előtt lazuló kis létszámú, de lelkes közönség először hallhatta élőben az Ugyanúgy névre keresztelt szerzeményt, melyet követően Mórocz Tomi egy folk-rockos dallal lepett meg minket. Természetesen a legjobban az MR2 - Petőfi Rádión sokat játszott Monte Carlo ízlett a legjobban a közönségnek, mi pedig bátran állítjuk: ez a koncert a Bermuda profiljához közel álló Supergrass és Shins zenekar tagjainak is bejött volna.

Nem véletlen, hogy a Maszkura és a Tücsökraj az OTP Bank – Petőfi Rádió színpadán lépett fel, hiszen Pesti nők című számukat az utóbbi időben rendesen felkapta az MR2. A sajátos ízű szövegeiről és stíluskavalkádjáról ismert, mindig vidám és mindig szégyentelen zenekar üde szívfolt a hazai pop palettán, eddig három lemezzel ajándékoztak meg minket, melyek mindegyikéből kaptunk ízelítőt végig hangulatos és eklektikus VOLTos koncertjükön. Hallhattunk swinget, latin zenét, hip-hopot, funkot, csárdást, sőt, még manelét is, amolyan román mulatós stílust, sőt a marosvásárhelyi születésű Maszkura korai korszakából pár rap dallal is megajándékozta a közönséget, melynek tagjai alkalomadtán sörrel jutalmazták az énekest. A már kétszeres Fonogram-jelölt csapat szimpatikus vezetője, az énekes-harmonikás-dalszerző Maszkura mozgása a koncert vége felé időnként Jamiroquaiéra hasonlított, de ez lehet, hogy csak a mi érzékszerveiket csipkézte ki, illetve tévesztette meg a hőség vagy egy előttünk elkószáló pusztai bálvány.

Mi a közös a Metallicában és a Ganxsta Zolee és a Kartellben? Az, hogy mindkét csapat Morricone-dallamokra szokott felvonulni a színpadra. Így történt ez a Blikk színpadon is, ahol egy olajos hordó füstölgött a hangfalak mellett, így idézve meg kicsit a Bronxi meséket. A történetmesélést illetőleg Gengszter Zoltánt és elsőszámú cinkostársát, Big Daddy Lacát sem kell félteni, hiszen a szokásos magabiztossággal taroltak a megmondós koncertekre igen kiéhezettnek tűnő voltozók körében. A La Coka Nostrás pólóban feszítő Zana Zoli ezúttal nem dj által tolt alapokra hadart, hanem élő zenekar kísérte, méghozzá könnyed és profi módon. Cirka tucatnyi albumukról válogatták ki a legjobb dalokat, mint a Szesztilalom, a Rossz vér, vagy a Fekete Ló. Aki egy kicsit is ismeri a fiúkat, azok számára nem volt kérdés, hogy a koncert java vulgáris témákról fog szólni, sőt, arra is lehetett számítani, hogy csúnya szavak hangzanak majd el a produkció során. Néha bizony ilyen is kell, és ezt támasztja alá az is, hogy a tömeg gyorsan megtalálta a hangját, a kezek is sűrűn emelkedtek a levegőbe, és Lacának is csak egy szavába került, hogy valaki elmarjon neki egy rozéfröccsöt.