Fergetegesen kezdett az idei VOLT

Nagyon korán kellett lefeküdnöm és felkelnem ahhoz, hogy leérjek a VOLT nyitására. Bár a szervezésben akadt jó pár információs rés, szerencsére fél 1 felé már bőven bent voltunk a fesztivál területén és a város polgármestere által rengeteg információhoz jutottunk. Nagyjából fél kettőre már a sátor is állt, már csak valami reggelit és egy hideg sört kellett szerezni.

Ez azonban nehezebb feladatnak bizonyult, mint hittem. A Metapass rendszer nem akarta az igazat, így rövid tanakodás után a főbejárat felé vettem az irányt. A tömeg meglepően jól bírta az amúgy meleg időt, és türelmesen várták a 14 órai nyitást. Amit szinte percre pontosan el is követtek a szervezők, mi pedig csak kapkodtuk a fejünket, hogy mi történik.

A bejutás szerencsére zökkenőmentesen zajlott, bár nem tudom, hányan választották a 8 méteres csúszdát a sorok helyett. Nagyjából átcsoroghatott az első turnus, amikor úgy döntöttem, hogy ideje még egy kört tenni a büférészlegen.

Ezúttal jóval nagyobb szerencsém volt, és sikerült szert tennem egy relatíve nagyobb pizzaszeletre. Ami az árakat illeti, pesti viszonylatban kifejezetten barátságosnak mondanám őket, sőt, a csapolt sört egyenesen olcsónak ahhoz képest, hogy fesztiválon vagyunk.  Csempészéssel azonban kár trükközni, a securitysek elég hatékonyan rámolták ki az embereket. Azokat, akiket elkaptak, egy teljes kipakolásra kísértek tovább a kis bodegájukba, ami szerintem egy kicsit drasztikus lépés volt, de valahol megértem az álláspontjukat.

A délután jelentős része kifejezett unalommal telt el. Gyakorlatilag semmi nem történt, az élet megállt, a sátrak kezdtek meredezni, de az egész helyet az unalom hatotta át. Nem tudnám megmondani, hány kört futottam unalmamban, de olyan 18 óra felé már kezdett azért beindulni az élet. Vagy csak hatni a sör. Így vagy úgy, végre volt valami történés.

A Nagyszínpadon 19 óra után egy bő 10 perccel megkezdődött a nyitóbuli, ami az első 1-1.5 órában nem sok látogatót vonzott. Azonban akik már ekkor is az első sorokban álltak, azok nem csak az Animal Cannibals-es srácok konferanszéjait élvezték, de a fellépők produkcióit is.

Nem tudnám pontosan megmondani, mikor szabadult el a pokol, de a Nap már rég a horizont alá bukott. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a kordonon található fellépőkre állva végtelen embertömeg csápol egyszerre, és már nem tudok kiugrani egy-egy jó kép kedvéért. Ekkor más sejtettem, hogy fergeteges lesz a hangulat, de ami ez után következett...

Sajnos a fotóapparát közben hamarabb feladta a munkakedvet, mint én, így Lukács Laciék élő bejelentkezése után egy kis technikai szüntere kényszerültem. Kivártam két koncertet, majd gondoltam visszamegyek a Neoton Família fellépésére. Emberek, amit ott láttam, az egyszerűen fenomenális volt. Nem csak az idősebb korosztály, de a fiatalok, egészen a tizenévesekig torkuk szakadtából énekelték a slágereket. Én pedig velük együtt, miközben rohantam egyik csoporttól a másikhoz, hogy minél több részletet megörökíthessek. Egyszerűen hihetetlen volt számomra, hogy a mai tinik mekkorát tudtak bulizni a nagy öregekre.

A Belgás srácok sikere egyáltalán nem lepett meg. Mivel nem igazán ismerem a dalaikat, így a szövegek hallatán néha könnyek folytak a szememből nevetés közben, aminek köszönhetően majdnem le is borultam a Nagyszínpad előtti hangfalakat tartó pódiumról, de teljesen megérte. A három srác a warm-up szettet DJ-jük nélkül adta elő, de így is valami észbontó volt, amit a közönséggel műveltek. Én már meg sem kíséreltem meglátni, hol ér véget az embertömeg, és hol kezdődik a Soproni Sátor sörre szomjazó társasága. Szerintem addigra már rég egybeolvadtak.

Sajnos azonban a masina már megint feladta a harcot, bár hozzá kell tennem, hogy rengeteg képet kattintottam el vele a két koncert alatt, amíg kint voltam a kis boxutca után. Persze ez még mindig nem állít meg abban, hogy kimenjek az este folytatására, és szerintem teszek is majd egy rövidebb látogatás a VIVA Teraszon is, ahol eddig élő zene ment, de most már a DJ-ké a főszerep. Holnaptól pedig a VOLT Hangja tehetségkutató verseny is kezdetét veszi.

Most viszont ezzel a sorral (és sörrel :)) búcsúzom egy időre, remélem pár koncert erejéig megint sikerült életet lehelni az akkumulátorba. Ha esetleg van kedvetek találkozni velem, keressetek majd a kordon környékén, most épp világosbarna (Stifler-színű) hajjal és Stifler-szerű ábrázattal.

Aki kint van, annak további jó szórakozást kívánok, aki még nincs, vagy nem lesz, annak mindenképp javaslom, hogy egyszer látogasson el a VOLT-ra. Még csak most kezdődött, de már az első este fele is fantasztikus VOLT...

Az Anima Sound System fellépését egy hosszabb technikai szüet előzte meg, ami alatt a közönség kicsit le is ült. De a zenekar előadása sem javított ezen a tényen, nem igazán sikerült felcsigázniuk az embereket. Bár az énekesnő színpadi mogzgása és megjelenése szemmel láthatóan tetszetta  férfi közönségnek, de a buli addigi minőségében meghalt. Így gyorsan ugrottunk is a Nagyszínpad mellett található MR2 Petőfi rendezvényére.

Itt emlékeim szerint épp Palotai játszott valami eszméletlen szettet. Óvatlanul egy lightosabb résznél sikerült a hangfalak előtt megállnom, hogy készítsek pár képet. Emiatt a basszus megérkezésekor komolyan azt hittem, hogy bele fogok repülni a kordonba. De a hangulat itt még mindig a tetőfokán volt, az emberek töretlenül ugráltak és táncoltak.

Jóval kevesebben voltak a VIVA Teraszon, ahol hajnali 1-kor még javában pörögtek a lemezek. A szett itt az előzőn hallott - engem leginkább jumpstyle-ra emlékeztető - helyett inkább a rockosabb elketró, illetve a hasonló feldolgozások felé tendált. Itt szemmel láthatólag a sör is fontos szerepet játszott a hangulat fenntartásában, de ha választanom kéne, azt mondanám, hogy kétségtelenül itt volt a legjobb az este.

Az Unicum Bárban két DJ pörgette a lemezeket, a galérián pedig nem egy ember nézett farkasszemet a veszéllyel, miközben igyekeztek eltalálni az ütemet. Bár a zene jó volt, itt már megjelentek azok a részegek, akik általában elég gyorsan megölik az ember hangulatát.

A Burn-nél ellenben valami eszméletlen elektro party ment, én meg nem tudnám határozni, hogy mi lehetett a stílus. Talán dub-step, de erre nem merném a nyakamat tenni.

Összességében elmondható, hogy a nulladik nap zseniálisan kezdett, és kíváncsian várom, mit hoz a folytatás. Elvégre Skrillex ma éjfélkor a legnagyobb show-ját hozza, és azt is hallottam, hogy valami méteres rakétával fog berepülni a színpadra... Erre befizetek, de reméljük, hogy nem ACME termékkel dolgozik :)

Emellett mintha pár órája láttam volna beugurulni a Children of Bodom kamionját, legalábbis a finn audio-vizuális cég logója erre enged következtetni. Az is egy méretes darab volt, alig tudtak vele befordulni a színpad felé. Nem tudom, végül hogy oldották meg, nem volt kedvem lábatlankodni.

Pár képet már sikerült feltöltenünk a Facebook galériánkba, a hét végén pedig igyekszünk megosztani mindent. Van köztük pár igen extrém és néhány olyan is, amit visszanézve én már most jókat derültem.