Mafia II

Az Illusion Softworks 2002-ben mérföldkőnek számító játékot tett le az asztalra. Nyolc év után a 2010-es év egyik legjobban várt játéka augusztus 27.-én napvilágot látott immáron a 2K Czech köreiben. A fejlesztőknek elsősorban a mai igényekhez és természetesen a méltán neves első részt kellett túlszárnyalniuk, hogy újabb sikert zsebelhessenek be. A vélemények azonban megoszlanak, hogy érdemes volt-e várni 8 évet rá.

A kisstílű bűzöző főhősünk Vito Scaletta Szicíliában született 1925-ben, ám szüleivel emigráltak az Egyesült Államokba, egy jobb élet reményében. Hamar rájöttek, hogy a "lehetőségek országa" kifejezésnek csak a fele igaz. Vito apja azonban adósságot adósságra halmozott, így Vito kénytelen volt nem igazán legálisnak mondható módszerekkel pénzt keresni legjobb barátjával Joe Barbaro-val. Viszont egy bolti lopásnál a rend éber őrei üldözőbe vették őket, ahol Joe el tudott menekülni, viszont Vito-t elkapták és válaszút elé állították: Vagy a börtön vagy a katonaság. Utóbbit választotta, így az olasz származása és nyelvtudása miatt Olaszországba kapott parancsot.

Itt kapcsolódunk be a játékba, ahol CoD/MoH stílusú játékmenet során harcolnunk kell Mussolini erői ellen, aminek a végén megsérülünk és visszatérünk a New York-ra hasonlító Empire City nevű metropoliszba. Hazaérve Joe barátunk vár minket, akivel máris autókázunk a városban egy kocsmáig, ahol munkát ajánl nekünk. Így kezdődik maffiás életünk az alapoktól a teljes "tagságig".

A történet egy klasszikus maffia sztori, mint a filmekben láthatunk vagy könyvekben olvashatunk nem kevés klisékkel fűszerezve. Ettől függetlenül a történet jó, cselekményekkel, fordulatokkal, izgalmakkal teli. Ez köszönhető annak, hogy a klasszikus maffia elemeket jól rakták össze a történet során, de az első részt sajnos nem múlja felül.

A játékmenet borzasztóan monotonra sikerült, másrészt a sandbox sem jellemző rá. Már az első részben is nagy szerepe volt az autóvezetésnek, de a Mafia 2-ben már-már túlzásba torkollik, hogy többet kell kocsiban ülni, mint kint akciózni. A monotonitás kimerül abban, hogy a játék nagyon lineáris és a küldetések mindig úgy zajlanak, hogy felébredsz otthon, majd elkocsikázol a helyszínre a végén pedig hazafurikázol és lefekszel aludni, aztán ébredéskor jön az újabb küldetés. Mindez 15 epizódon keresztül. Free ride nincs, csak akkor járhatod be a várost, mikor egy küldetésben vagy. Másik probléma, hogy a főküldetésen kívül semmi mellékküldetés nincs és ezzel elég hamar unalmas lesz az A-ból B-be kocsikázás. A minitérképen van útvonaltervező is, így ezzel is kimerül a város megismerésének lehetősége.

Ha visszaemlékezünk az első részre, ott elég nagy kihívást jelentett a város megismerése, hogy egy-egy autós üldözést megoldhassunk könnyedén. A játékban a pénznek nem sok haszna van, mert a fegyvereket összeszedhetjük ellenfeleinktől, az életünk nagy része pedig amúgy is visszatöltődik alvás után, de olykor a szükség törvényt bont ugyebár. Autót is lehet tuningolni, tuning műhelyekben pénzért, cserébe kapunk néhány lóerőt. De itt a leghasznosabb az az, hogy rendszámot lehet cserélni egy esetleges rendőri körözés miatt, valamint az átöltözés is segít, hogy a rendőrök nyomunkat veszítsék. A fegyverek felhozatala elég széles: többféle marokfegyver, gépfegyver, shotgun, molotov koktél, gránátok, stb.

Vannak alternatív pénzkeresési lehetőségek is, mint például egy autózúzás Bruski autótelepén, vagy akár kirabolhatjuk a boltokat, benzinkutakat is. Lehet még gyűjten a Most Wanted plakátokat és a Playboy újságokat.

A játékidő több, mint felét az átvezető animációk és autóvezetések teszik ki. A küldetések nagy része könnyű, hamar megoldhatóak még Hard nehézségi fokozaton is. Sajnos még így is rövid a játék, 8-10 óra alatt végigjátszható, ellentétben az első résszel, ami olykor már idegtépően nehéz volt. Felépítésük elég változatos: vannak sikátoros verekedések, lövöldözések, de az autós üldözést sem hagyták ki szerencsére, ami egy ilyen játékban kötelező.

Empire City meglehetősen egyedire sikerült a maga 40-es évekbeli hangulatával, amihez hozzájárul még, hogy a zenéket jól válogatták össze. Ezeket a három rádiócsatornán hallgathatunk autórádiónkban. A város egyébként nagyon hasonlít New York-ra. Hamar rájönni, hogy a város nem valami nagy, ha esetleg bejárjuk egy küldetés közben. Mindenesetre már a játék elején, mikor Joe elfurikáz minket egy kocsmába, már akkor látni lehet, hogy a hangulatra nagyon odafigyeltek a fejlesztők. A város hangjai, az utcán beszélgető járókelők, a csatornák gőzei, mind-mind adnak hozzá egy kis pluszt a teljességhez, nem beszélve a havas megjelenítésről.

Az átvezető animációk nagyszerűen vannak megrendezve és a szinkronszínészek is profin teljesítettek, mintha egy maffiás filmet néznék.

A grafikára sok panaszunk nem lehet, a mai korhoz megfelelő minőségben jeleníti meg a játékot. A fizikáért az nVidia PhsyX technológiája felelős, ami nélkül is jó a játék, mert nem igazán van kihasználva. A karakterek és az egész város látványosra sikerült és természetesen PC-n a legszebb, de még így se kell hozzá egy erőgép, ahhoz képest, hogy a minimális gépigény is eléggé szigorú, csak itt-ott van lassulás, olykor olyan helyen, ahol nem is várnánk.

Összességében tehát nem múlta felül az első részt, bár nehéz is lett volna, mivel eléggé magasra tette a lécet. Ha nagyon szigorú lennék, azt is mondhatnám, hogy messze áll tőle és így 8 év után is elmondható, hogy felülmúlhatatlan az előd.