Kerry Washington elsírta magát a Botrány forgatókönyvén

Kerry Washington neve már biztosan bekerül az amerikai televíziózás történetébe. A Universal Channel-en futó Botrány ugyanis az első olyan sorozat az országos amerikai televíziózás elmúlt negyven évében, ami fekete színésznő főszereplésével készült. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Kerry most a második évad kulisszatitkaiba avat be mindenkit és azt is elárulja, milyen volt Tarantino legújabb filmjében szerepelni.

Mire számíthatunk, mi fog történni a szereplőkkel a Botrány második évadában?

Hatalmas meglepetésekre van idén kilátás, nagyon izgatott is vagyok miatta. Néha úgy kell emlékeztetnem magam arra, hogy nem mondhatok el mindent az újságíróknak, mindazonáltal nagyszerű, hogy olyan írói vannak a sorozatnak, akik bátran nyúlnak a legkülönbözőbb témákhoz. Ráadásul a Botrány-ban nincsenek jó és rossz karakterek. Mindenkinek vannak hibái, hiszen emberek, de persze a körülményekhez képest próbálnak jól cselekedni.

Hogyan szokott reagálni, amikor elolvassa a forgatókönyveket? Mit gondolt, amikor kiderült ebben az évadban, hogy Olivia-nak is megvannak a maga titkai?

Sokkolt, ráadásul meg is ijedtem! Miután elolvastam, könnyekben törtem ki munkába menet. A sofőr is meglepetten fordult hátra, hogy jól vagyok-e, de én csak annyival tudtam felelni, hogy „Nem is tudom, mi lelhetett.” Igazi trauma ért. Felhívtam Shondát és megkérdeztem, hogy beszélhetnénk-e a dologról, és biztosan így kell-e ennek lennie. Nagyon nyugtalan voltam és aggódtam. A többiekkel egyébként folyamatosan e-mailezünk és hívogatjuk egymást, hogy „Istenem, olvastad már?  Láttad, mit kell csinálnod a 10. oldalon?” Mindannyiunkat érdekli, mi lesz a többi karakterrel.

Sokszor hord fehér ruhákat a sorozatban. Miért van ez?

Azért választottunk fehér, pasztell és úgy összességében lágyabb színű ruhákat, hogy ellensúlyozzuk Olivia éles személyiségét, hiszen sokszor kell olyan dolgokat mondania, amit nem szeretnek hallani az emberek. Így próbáltuk hozzám is közelebb hozni a szerepet, ugyanis szívesebben játszok olyan karaktert, aki miatt nem szalad ki a levegő a szobából, amikor belép egy helyiségbe. A történetmesélés szempontjából is jobb, ha Olivia fehérben van, mivel annak ellenére, hogy nem mindig ártatlan a Botrány főszereplője, jó szándékok vezérlik. A visszatekintő részekben minden ruha amerikai tervezés, így Ralph Lauren és Michael Kors termékeit hordjuk legtöbbet.

Járt a Fehér Házban? Milyen a sorozat Fehér Házához képest?

Igen, jártam ott, még azelőtt, hogy az első Fehér Házunk felépült volna – ahogy Leonardo DiCaprio-nak is meséltem a Django elszabadul forgatásán, eredetileg a pilotban ugyanis a J. Edgar – Az FBI embere című filmben használt díszletet használtuk. Azóta viszont felépítettük a saját Fehér Házunkat, ami nagyszerű lett, és el kell mondanom, hogy sokan meglepődnek, hogy a mi Ovális Irodánk nagyobb, mint a valóságban, mivel plusz helyre van szükség a kamerák miatt.

Hasonlónak gondolja az igazi Fehér Házat a sorozatban láthatóhoz képest?

A republikánusok kezében van az államvezetés. Ezt nem szabad elfelejteni! Úgy gondolom, az íróink semmit sem a jelenleg vagy a Bush-érában megesett dolgokra alapoznak. Shonda véleményét összefoglalva az íróink inkább arra törekednek, hogy minél botrányosabb és furcsább történéseket vigyenek a képernyőkre. Így kijelenthetem, hogy nem megtörtént eseteken alapszik a sorozat története.

Washingtonban mit szólnak az emberek a Botrány-hoz?

Izgatottak! Van néhány olyan részlet a sorozatban, amire azt mondják: „amikor réges-régen a Fehér Házban dolgoztam, folyton sütit hoztak, hogy megzsaroljanak!” Ehhez hasonló apróságok miatt is érdekes a szérián dolgozni.

Washington és Hollywood mennyire hasonlítanak?

Nem hinném, hogy bármelyik munkaterület sokban különbözne a Botrány univerzumától. Annyiban legalábbis biztosan nem, hogy hatalmi játékok és a csúcsra törekvő törtetőkkel van teli a világ.

Milyen hangulatban telnek a forgatások?

Folyton nevetgélünk, nagyon jó hangulatban telik a sorozat felvétele, a stáb összes tagja támogatja egymást, amikor olyan a helyzet, hogy van alkalmunk jól érezni magunkat, akkor feldobjuk egymást. De amikor egy kis komolyságra van szükség, akkor annak megfelelően viselkedünk.

Mi a különbség a tévés szakma és a filmezés közt, ha a rajongókról van szó?

Sokat beszéltünk erről a stáb tagjaival: a tévézés teljesen más, mint a mozifilmek esetében, amikor az érdeklődők kocsiba pattannak, és a filmszínházakban gyűlnek össze, hogy „találkozhassanak” velünk. A televíziózás esetében azonban a nézők tisztában vannak azzal, hogy a randi le van fixálva, minden héten ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen várunk rájuk az otthonukban, így teljesen más kapcsolat van a közönséggel egy tévésorozat esetében, sokkal intimebb az egész. Ráadásul úgy gondolom, hogy amikor az emberek elmennek a moziba, hogy megnézzenek egy filmet, tisztában vannak azzal, hogy a sztorinak van kezdete – tárgyalása – befejezése, és kész! A tévézés sokkal nyitottabb befejezéssel operál, a nézők válaszokat akarnak, folyton újabb és újabb kérdések fogalmazódnak meg a fejükben, a sztorinak ugyanis egy-egy rész végén koránt sincs vége. Ráadásul, ami a legjobban megdöbbentett, az az, hogy mennyire sportos munka a televíziózás, sokkal nagyobb intenzitást követel az egész. Emlékszem, amikor az első évadot forgattuk, az anyám fel sem tudta fogni, mi történik!  Folyton kimerült voltam, ő pedig állandóan értetlenkedett, mondván filmeken is dolgoztam már napi 16 órát! Csak annyit válaszoltam erre: „anya, nem mindegy, hogy a 16 óra alatt 2-3 vagy pedig 8-9 oldalt veszünk fel!” – így teljesen más munkatempó jellemzi a két iparágat.

A Django elszabadul-ban rabszolgát alakított, milyen érzés volt eljátszani ezt a szerepet Olivia erőteljes karakterének megszemélyesítése után?

A Djangót a Botrány 9 hónapos szünetében forgattam, ami igazi kaland volt számomra. Többek közt az is fontos volt számomra, hogy tudtam, Olivia a válasz tulajdonképpen Broomhilda imáira. Broomhilda valószínűleg el sem tudta volna képzelni az akkori világban, hogy egy nő ne valakinek a tulajdona legyen, hanem egy üzleti vállalkozás vezetője, aki nem a megmentésre vár, hanem másokat húz ki a csávából. Ebben az ellentétben rejlő költőiség és szimmetria egyszerűen bámulatos. A Djangóban látható világ alkotmánya szerint ugyanis Broomhilda nem ember, míg Olivia kétségtelenül az Egyesült Államok legbefolyásosabb asszonya, főleg az elnökkel való viszonya miatt. Hihetetlen élmény volt számomra ez a két karakter helyzetében fellelhető kettőség, hogy az egyikőjük a megmentő, míg a másikuk a megmentésre váró szerepében mozog. Nagyon büszke vagyok arra, hogy afroamerikai nőként egy olyan korban élhetek, amelyben a szórakoztatóipar mindkét világot tabumentesen megjelenítheti.

Botrány 2. évad – csütörtökönként 21:20-kor a Universal Channel-en!