Mate 30 Pro: kiváló point & shoot, telefon funkciókkal

Köszönhetően az USA és Kína között zajló kereskedelmi háborúnak, a Huawei jelenlegi telefonjain - bár továbbra is Android alapon, valamint a cég saját skin-jével (EMUI) érkeznek - nincs Google Mobile Services, ami miatt semmilyen Google alkalmazás vagy szolgáltatás nem érhető el rajtuk. Nem kivétel ez alól a legújabb flagship, a Mate 30 Pro sem. Elvittük egy pár körre és kipróbáltuk, hogy van-e élet a Google után / nélkül.

Talán nem is lehetett volna jobb alkalom tesztelni egy Google szolgáltatások nélküli Android telefont, mint egy külföldi kiruccanás. A Mate 30 Pro papíron nagyon ígéretes hardverrel, kamerával érkezik, így a nagy kérdés inkább az volt, hogy mennyire áll készen a Huawei Mobile Services arra, hogy teljes értékű alternatívát kínáljon a Google megoldásai helyett.

Mielőtt nekiesünk az értékelésnek, nézzük át részletesen, hogy mire is használom a saját telefonom (ami egy Google Pixel 2 XL): a Google Pay segítségével fizetésre, a Google Photos-on keresztül azonnali, eredeti minőségű képfeltöltésre, játékokra, navigáció Maps és Waze segítségével, levelezés GMail-en keresztül, YouTube és Google Music, Netflix, Instagram - szóval igazából semmi olyan, amit az átlag ember ne használna nap mint nap (természetesen vannak más megoldások a telefonos fizetésre, mint például a Simple).

Google nélkül értelemszerűen a Google Pay sem fog működni, ami elég komoly érvágás, ha az ember a telefonjával fizet - pláne, ha a fényképezés miatt folyamatosan a kezünkben tartjuk amúgy is. Sajnos kifejezetten alternatíva sincs a Huawei App Store-ban elérhető alkalmazások között, ahol az Erste saját app-ja mellett még egy szlovák OTP-s appot sikerült találni.

Mivel én az az ember vagyok, aki szeret minél több dolgot egyetlen felületen vagy platformon managelni, ezért kifejezetten kényelmetlen volt, hogy a Mate 30 Pro két választás elé állított:

• minden alkalommal előveszem a pénztárcát és kitúrom a bankkártyámat a fizetéshez (mivel a Revolut automatikus budget tracker funkcióját imádom, a készpénztől pedig ódzkodom, mint a pestistől, ezért ez egy elég gyakori és állandó nüansszá válik igen rövid idő alatt)
• magammal viszem a saját telefonom, amivel tudok fizetni (ilyenkor viszont muszáj abban tartanom a SIM kártyát, a mobilinternet miatt, vagy vennem egy helyi, eldobható SIM-et)

A kettő közül a másodikat választottam, bár nem csak a fizetés volt az egyetlen ok.

Alapvetően e-mailekkel nem szoktam foglalkozni nyaralás alatt, így az kevésbé érintett negatívan, hogy a Mate esetén a webes felületen kellett volna belépnem. A mindennapokban falra másznék ettől, de itt nem volt különösebben hátráltató tényező.

Annál inkább a Maps elvesztése, hiszen az előre összeállított listámat gyakorlatilag a hajamra kenhettem, vagy - ha már úgyis vinnem kellett magammal a Pixel-t - egyszerre két telefonnal a kezemben mászkáltam. Esetleg felváltva tartottam a zsebemben, de egyik megoldás sem volt kényelmesebb, mint a másik.

Ugyanígy a játékok miatt sem tudtam a Huawei-re támaszkodni: mivel mind a DC Legends-be, mind a Pokémon GO-ba - ami nyaralás alatt kifejezetten fun játék - Google fiókon keresztül lépek be, ezért szintén a Pixel-re kellett támaszkodnom. Már pedig, ha külföldön van az ember, és egész nap sétál, már csak a tojások miatt is muszáj 30-40 percenként ránézni a dolgokra (nem is beszélve azokról a regionális ‘monokról, amiket például itthon esélye nincs az embernek elkapni).

Igazából nem is tudom, hogy van-e egyáltalán a Huawei App Store-ban Pokémon GO, de még ha sideload-oltam is volna, akkor sem tudtam volna a saját játékomat folytatni.

Hasonló módon elhasalt a multimédia terén a HMS: értelemszerűen a YouTube és Google Music előfizetésem instant használhatatlanná vált a Mate 30 Pro-val, de még Netflix vagy Spotify sincs fent a Store-ban. Márpedig a repülő út hosszú és unalmas, ha pedig valamit nézni vagy hallgatni szeretnénk, ismét kénytelenek vagyunk elővenni egy másik telefont.

Természetesen ezeket meg lehet próbálni kijátszani mindenféle alkalmazás-boltok letöltésével, mint például az Amazon, vagy bármilyen, már inkább kalóz store-ba hajló - és egyébként megbízhatóságában megkérdőjelezhető - megoldással, sideload-olással, és hasonló praktikákkal - de 2020-ban az ember nem igazán akar a 2010-es évek elején használt körülményes módszerekhez folyamodni csak azért, hogy használható alkalmazásokhoz jusson (plusz ugye a fizetős alkalmazásokat eleve újra meg kéne majd venni, ha valaha elérhetőek lesznek a Huawei Store-ban is).

Mindez nagy kár, mivel a telefon maga jó. Bár én nem voltam soha híve ennek az oldalra “lefolyó”, ívelt kijelzőnek, maga a dizájn tetszik, a panel maga gyönyörű, a kamera pedig papíron nagy ígéretesnek nézett ki. Bár engem továbbra sem fog tudni senki és semmi meggyőzni arról, hogy a saját skin - bloatware-rel megpakolva - jobb, mint a Pixelen futó stock Android, és az EMUI-nak vannak olyan idegesítő dolgai, amitól fel tudnék mászni a falra, eltekintve pár kifejezetten idegesítő szoftveres bug-tól, a Mate 30 Pro egy jó telefon.

Csak ugye gyakorlatilag semmire nem lehet használni, hacsak nem fektetünk rengeteg energiát abba, hogy valahogy GMS-t hackeljünk rá, ami valameddig talán működni fog. Aztán kezdhetjük előről.

Addig viszont van egy másik aspektusa is a telefonnak: kapunk egy point & shoot fényképezőgépet, ami ugyan sokkal drágább, mint a hagyományos célhardverek, de cserébe jóval több lehetőséget kínál.

A Mate 30 Pro, hasonlóan az elődökhöz, Leica-val felszerelve érkezik (szerencsére az automatikus vízjelezés alapesetben ki van kapcsolva). Összesen 4 szenzort találunk a hátoldalon:

• 40 megapixeles, f/1.6, 27mm, széles látószögű
• 8 megapixeles, f/2.4, 80mm, telefotó lencse 3x optikai zoommal szerelve
• 40 megapixeles, f/1.8, 18mm ultra-széles látószögű
• egy mélységet érzékelő negyedik szenzor

Papíron tehát van nálunk egy nagyon jó, könnyen zsebre vágható fényképezőgép, optikai zoommal, ultra-széles látószögű kamerával, és természetesen az AI sem marad el, ami képes felismerni a scenery-t, és eszerint állítgatni a dolgokat a lehető legjobb eredmény érdekében.

A kamera elindítható közvetlenül a lockscreen-ről, bár elég sokszor előfordult, hogy utána az exponáló gombon kívül semmire nem reagált (zoom, fókusz pont beállítása), és ilyenkor újra el kellett indítani, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy hirtelen, érdemben lehessen képeket készíteni vele - és az első fél óra, ami kb. 15-20 ilyen alkalmat jelentett, után kifejezetten idegesítővé vált a jelenség. Ami később sem javult, cserébe viszont a képek visszanézése közben rengeteg teljesen random kép megjelent, ugyanis a telefon totál random és látszólag érthetetlen pillanatokban exponált, akár többször is egymás után.

A másik kifejezetten idegesítő tulajdonsága, hogy a 40 megapixeles felbontást minden alkalommal ellenőrizni kellett, ugyanis szeretett stikában visszaállni az ajánlott és alapértelmezett 10 megapixeles beállítása (főleg zoomolgatás után). Később már inkább feladtam, és csak néha-néha (amikor nagyon sok időm volt elkattintani a képet) vettem a fáradtságot, hogy visszaállítsam 40 megapixelre.

Az optikai zoom egyébként nagyon szépen dolgozik, 2x értéknél látható minőségbeli romlást nem lehet észrevenni. Még monitoron sem.

Ami furcsa lehet, hogy az AI sokszor nagyon művi módon dolgozza fel a színeket, és sokkal fakóbb lesz az eredmény, mint a valóság. Ez különösen akkor jön ki, amikor ugyanazt a képet egy Galaxy S10-zel és a Pixel 2-vel is ellőjük, majd összehasonlítjuk.

Viszont, ha eltalálja a dolgot, akkor nagyon brutális képek születnek - még kevésbé kedvező fényviszonyok mellett is, bár az éjszakai fotózás királya továbbra is a Google Night Sight, amit most sem sikerült megdönteni.

Azonban bármilyen szépek is a képek, és mobilon zseniálisak, amint elkezdünk 100% crop felé haladni, látni fogjuk, hogy vagy a boukeh effektet tolja kegyetlenül túl a telefon, vagy egyszerűen a részletek és a kontraszt veszik el teljesen, és szabályosan maszatos lesz minden. Emellett makró fotózásra is tökéletesen alkalmatlan, bizonyos távolságon belül képtelen az adott tárgyra fókuszálni (valahol van egyébként egy dedikált Macro mód, de azt is csak egyszer és véletlenül sikerült megtalálni, többet nem).

A másik nagyon idegesítő tulajdonsága, hogy fénnyel szemben nagyon nehéz vele képet készíteni: ha direkt azt akarjuk elérni, hogy sötét legyen minden, és inkább csak körvonalakat lássunk, rendesen meg kell küzdeni a telefonnal. A legtöbb esetben a post processing alatt ki fogja világosítani a tárgyakat, és egy kifejezetten gagyi, túlexponált képet gyárt a művészi, Instagram szupersztár fotónk helyett. Ezt szerencsére ki tudjuk játszani Pro módban.

A super slow-mo videók is zseniálisak, bár a készítésük elég körülményes tud lenni: a telefon akkor kezdi el a felvételt, ha sikerül megtalálni a mozgó tárgyat, addig nem csinál semmit. Ez alapvetően nem gond, de például a szikláknak csapódó hullámokat egyáltalán nem, vagy csak percek alatt ismerte fel, mint mozgó tárgy, és addig semmit nem volt hajlandó csinálni - de ha egyszer elkészül a felvétel, kifejezetten látványos anyagot kapunk (akár 240FPS mellett).

Gyorsan mozgó alanyokat - esetünkben a kutya - viszont képtelenség volt érdemben lefényképezni a telefonnal, bármennyire is próbálkoztunk. Ugyanígy egy hirtelen megjelenő tárgy a látótérben - pl. egy berepülő madár, egy megjelenő turista fej, felcsapódó vízcsepp - a másodperc tört része alatt képes teljesen eltolni a beállított fókuszt, ezzel együtt pedig a képet is tönkretenni. Mondhatnám, hogy a kamera AI már annyira okos, hogy sokszor árt, mint sem használ.

De panaszkodni - kamera szinten - igazából nincs okunk, a Mate 30 Pro mindent tud, amit egy point & shoot, és még többet is. Az elkészült képek százalékos arányban hasonló sikerességi rátával rendelkeznek, mint bármelyik másik telefonnal, az optikai zoom hasznos, ha pedig rászánjuk magunkat és pro módban beállítjuk a dolgokat, az AI sem fog érdekes eredményeket produkálni.

Emellett a Mate 30 Pro tökéletes választás, ha Insta-sztárok akarunk lenni, ugyanis az ottani limitációkhoz mérten tökéletes képeket készít - persze a feltöltésükhöz jelenleg szükség lesz egy olyan telefonra, amelyik rendelkezik Instagram alkalmazással, és arra valahogy át kell pakolni a képeket, ami megint extra munka és fáradtság (én egyszerűen felmásoltam a laptopra a fotókat, majd feltöltöttem a Google Photos-ba, és a Pixelről kiposztoltam őket - ami azért elég sok felesleges lépés, valljuk be), de az 5 perc internetes hírnévért meg kell dolgozni

Jó telefon-e a Huawei Mate 30 Pro? Igen. A kijelző gyönyörű, a fogása kifejezetten jó, a megjelenése impozáns, hardveresen nem lehet rá panasz - azonban a szoftveres hiányosságok okozta komoly korlátok miatt mindennapos használatra (jelenleg) nem alkalmas. Főleg, ha az ember próbál minél több mindent a telefonján keresztül elintézni (mobil fizetés, BKK bérlet, multimédia, játékok, Android Auto, navigáció).

Idővel ez várhatóan javulni fog, a kérdés csak az, hogy a majdan érkező, teljesebb értékű szolgáltatások mennyire lesznek képesek pótolni a Google által kínált megoldásokat.

Jelenleg egy nagyon jó point & shoot fényképezőgépet kapunk, ami rendelkezik okostelefon funkciókkal is. Azonban, a mindennapi életben, a jelenlegi szolgáltatásokkal egyszerűen kevés, amit kínál.

Borítókép: HuaweiCentral