Sony Walkman: feltámadt hamvaiból, maradhat?

Van-e keresnivalója a mai világban egy olyan eszköznek, aminek minden funkcióját tudja egy másik eszköz, amit ráadásul mindenhova magunkkal viszünk? A Sony mindenképp ezt gondolja, és be kell vallanom, a kezdeti szkepticizmusom ellenére viszonylag gyorsan sikerült belátnom, hogy az újjászületett Walkmannek van helye az életünkben - de erre még nem teljesen áll készen. Sajnos.

Zenét sokféle módon és célból hallgatunk: van, aki nem tudja elviselni a csendet, és muszáj valami zajt generálnia maga körül. Vannak, akiknek a szomszédai is jó zenét hallgatnak egész nap, vannak, akiknek megfelel a YouTube-ra ötször újra feltöltött, teljesen élvezhetetlen, recsegős, gyakorlatilag dallamos sistergés. Van, aki a soundbarra esküszik, vannak, akik szerint a Harman/Kardon kommersz réteget célzó hangszórói jelentik a minőség alfáját és omegáját.

Nos. A Sony egyértelműen nem rájuk lőtt az új Walkmannel.

Az NW-A306 azoknak készült, akik nem “hallgatják” a zenét, hanem élvezik. Azok, akik szeretnek minden sávot hallani, akik nem sajnálnak sokszor 4-5 gigabyte helyet feláldozni egy lossless verzióért, akik szeretnek elmenekülni a zenébe. És nem utolsó sorban azoknak, akik nem sajnálják, ha ki kell adniuk nagyjából egy vállalható mid-range telefon árát valamiért, ami “csak” zenelejátszásra alkalmas (bár ez így nem teljesen igaz).

De nézzük, mit kapunk a pénzünkért.

Külsejét tekintve az NW-A306 kicsi, zömök, méretéhez képest talán meglepően nehéznek is mondhatnánk, de annyira nem, hogy az zavaró lenne. A hátlap és a keret fém, ami mindenképp validálja a prémium érzést, amit képvisel. Az alsó részen található, arany színű felirat sajnos nem matrica, így nem lehet eltüntetni, ez pedig eléggé tönkreteszi az összképet, amit a gravírozott, old-school Walkman logó nagyon jól kiegészít.

Jobb oldalon találjuk a vezérléshez használható gombokat, alul kapott helyet a 3.5mm jack, az USB-C csatlakozó, valamint a microSD slot. Az előlap egy kijelzőből, valamint az alatta meglapuló Sony logóból áll.

Igazából semmi egetrengető, de pont jól ötvözi a funkcionális és a mutatós megjelenést.

Bekapcsolás után egy standard Android 12 fogad minket, ami őszintén meglepett, mert feleslegesnek tartom. Bár az előnyei is megvannak, hiszen Így erőfeszítés nélkül elérhető minden zenei és videós alkalmazás (YouTube Music, YouTube, Spotify, stb…), de rengeteg olyan funkció és alkalmazás is települ az account másolásakor, aminek semmi keresnivalója vagy értelme nincs.

Azt sem sikerült megtudni, hogy pontosan milyen CPU lapul a kijelző alatt, de nem igazán egy erőgép, és az optimalizálatlan Android ezt meg is tudja bosszulni (különösen indulás után). A kijelző is “csak” TFT, bár őszintén megmondom, ez egy tökéletes kompromisszum az ár “kordában tartása” érdekében, hiszen nem az a fő funkció, hogy nézegessük. A zenét elindÍtani tökéletes, bár a kis méretből kifolyólag sok alkalmazás gyakorlatilag felemészti a rendelkezésre álló tér 70%-át, és kényelmetlenné válik a navigáció, keresés.

Másik dolog, amit egyáltalán nem értettem, hogy miért kényszerít egy screen lock beállítására a telepítés során (enélkül nem fog tovább lépni), ha utána kikapcsolhatom teljesen és nem fogja érdekelni cseppet sem.

A teszteléshez a Sony küldött egy WH-1000XM5 Bluetooth fejhallgatót is, ami abszolút tökéletes párosításnak tűnik. Bár az árát megkéri a cég, a prémium anyaghasználat és megjelenés értelmet nyert. Abszolút.

A zipzározható tok tapintásra kellemes, megjelenésre abszolút úgy néz ki, mint a lakás díszeinek organikus része, bár a por ádáz ellensége lesz. Maga a fejhallgató elég törékenyen első ránézésre, de használat közben minden ilyen jellegű kétség gyorsan elillan. Ráadásul standard jack kábelt is kapunk hozzá.

Miután összekapcsoljuk a Walkmannel, a Sony saját alkalmazásában tudjuk igazán testre szabni a dolgokat. Itt azért megjegyezném, hogy a felület egyáltalán nincs optimalizálva erre a kis kijelzőre, így ez egy kifejezetten bosszantó folyamat lesz igen hamar. Az automatikus, adaptÍv módok nagyon jól működnek, de arról például nem igazán derül ki semmi, hogy a rengeteg ambient mód között mégis mi a különbség.

Ellenben az ANC (active noise cancelling) zseniálisan működik, kicsit olyan érzést nyújt, mintha a szivacsok rácuppannának az ember fülére.

Bár a fejhallgató támogatja a multipoint technológiát, a kikapcsolásával sikerült kiküszöbölni a rengeteg random szünetet a zenehallgatás közben, aminek látszólag semmi oka nem volt. A külső felület egyébként touch vezérlésre is alkalmas, amit szintén az alkalmazásban konfigurálhatunk.

Összességében tehát nagyon jó kis párost alkotnak ők ketten, de lássuk, hogy a “terepen” mire képesek.

Kezdésnek a Man of Steel soundtracket választottam, amit már rongyosra hallgattam minden itthon fellelhető rendszeren: kezdve a Jabra Elite 75t fülesekkel, a Reloop RHP-20 Knight fejhallgatón át, egészen a Polk Audio + Yamaha kombóból álló 5.1-es hangrendszerig. Ha Hans Zimmeren elvérzik, nincs sok értelme a további közös életünknek.

De nem tette. Mennyire, hogy nem.

Egyszerűen félelmetes, milyen élmény fogadott. A nagy méretű párnáknak köszönhetően szinte bezárt a kis zenei világomba, ahol minden frekvencia pontosan úgy szólalt meg, olyan hangerővel, torzítás nélkül, külső zajok legkisebb behatása nélkül, ahogy az a nagy könyvben meg van Írva. Lehet, hogy az arcomat épp szabdalta a jeges szél a Margit-sziget közepén, de a zene megállíthatatlanul, kristálytisztán élt a fülemben. Nem, nem szólt. Élt.

És azt hiszem itt ez a legfontosabb. A Sony páratlan zenei élményt ígért, nyugodtan kijelenthetjük, hogy páratlan áron, de megkapjuk. És lehet, hogy SD kártyákat fogunk cserélgetni, amin a FLAC gyűjteményünk darabjai vannak, és lehet, hogy ez kicsit kényelmetlen, de ha már megvesszük ezt a Walkmant, veszünk hozzá egy fejhallgatót, akkor ne adjuk lejjebb, mint hogy a lehető legigényesebb formában hallgatjuk a zenénket rajta.

Mert ha ezt nem tesszük, akkor ugyanott tartunk, mint ha megvennék a legújabb, hiper-szuper 200 centis [RANDOM BUZZWORD] OLED TV-t, majd enkórról letöltött, kézikamerával felvett filmeket néznénk rajta.

Természetesen nem fog minden zene lossless minőségben a rendelkezésünkre állni, de ez sem jelent gondot. A YouTube Musicnak köszönhetően gyakorlatilag minden eddig összeállított listámat és zenémet könnyen elértem, elég széles spektrumot lefedve az elektronikus zenétől kezdve a skandináv death metalig. Bár itt már kellett kicsit játszani a beépített equalizerrel, viszonylag hamar sikerült egy olyan balance-ot találni, ahol mindenféle mókolás nélkül ugyanúgy élezhető mindenféle zene.

Az elképesztő zenei élmény mellett azonban van még egy hatalmas előnye a Walkmannek a telefonnal szemben: nem zavar. Mivel önerőből értelmetlen mindenféle appot telepíteni rá, ami csipog, rezeg, villog, dudál - aka basztat - fél másodpercenként, ezért nyugodtan le lehet ülni vele olvasni egy könyvet. Az ember elindítja a zenét - én személy szerint ilyenkor ambientet szoktam választani -, leteszi, kinyitja a könyvet, és kész. Nincs zavaró tényező. Egyszerűen nem fog nyomasztani a rengeteg értesítés, az üzenetek, semmi. És szerintem - számomra mindenképp - megfizethetetlen.

A mai világban úgy tudni zenét hallgatni (vagy bármit csinálni), hogy közben még a kísértés és lehetőség sincs ott, hogy bármi megzavarjon az ég egy adta világon, felbecsülhetetlen.

Természetesen van még hova fejlődni, én például elfelejteném a vanilla Androidot és egy optimalizált operációs rendszert készítenék, ami figyelembe veszi a kijelző méretét is. El tudnám képzelni, hogy egy olcsóbb, például műanyag házas változat, némi kompromisszummal, szélesebb rétegek számára is elérhető lenne. Talán az akku idő is lehetne erősebb (nálam valahogy nagyon gyorsan merült, de lehet, hogy ez a rengeteg felesleges Android funkció miatt történt, amiből valami beragadt).

Összességében kijelenthetjük, hogy a Sony NW-A306 egy remek kezdeményezés, ami közel sem hibátlan, de ahol számít, ott tökéletesen teljesít. Pontosan tudja, milyen réteget céloz, nem próbál kompromisszumokat kötni, azt adja, amire vágynak - hasonlóan a WH-1000XM5-höz. Én csak remélni tudom, hogy ez a kezdete valaminek, ami rövid időn belül elérhetőbb és sikeres lesz.