Ismét Budapestre látogat a Hatebreed
Amikor egy zenekar már közel két évtizede aktív, és idő közben nemcsak megtalálta azt, amiben a legjobb, hanem azon belül még képes volt új utakat is nyitni egy egész műfajnak, valamint önmagát is időről időre újradefiniálta, felmerül a kérdés, hogy milyen elvárásai lehetnek még a közönségnek. Mármint felmerülhetne, ha nem a Hatebreedről lenne szó, hiszen Jamey Jasta zenekarának töretlen kitartása máig az egyik legmegbízhatóbb, a kilencvenes évek értelmében vett metalcore-produkcióját jelenti a szubkultúra szerelmeseinek.
Az 1994-ben alakult zenekar persze nem olyan szándékkal alakult meg, hogy az ezredfordulót követően új tüzet adhasson egy átalakuló hangzásvilágnak: a Cro-Mags, Metallica, Suicidal Tendencies és Biohazard által megihletett banda azt a crossovert játszotta már a kezdetekkor is, ami végérvényesen összekovácsolta a metal agresszióját a hardcore/punk üzenetközpontúságával. Épp ez a recept az, amit a connecticuti formáció tökélyre fejlesztett az évtizedek során, hiszen a kíméletlen groove-ok, a nyers thrash-es reszelések és a pumpáló taktusok olyan egyveleget alkotnak, amely koncertre született. Ez már a kilencvenes évek derekán is biztos volt, amikor a Victory Records megjelentette a banda bemutatkozó anyagát – a Satisfaction is the Death of Desire máig a kiadó legsikeresebb bemutatkozó anyaga volt, a Hatebreed világhódító útja pedig nemcsak az eladásokban, hanem a Napalm Death-szel, a Slayerrel és az Entombeddel közös turnékban is kezdetét vehette.
Azt azonban még Jamey-ék sem gondolhatták, hogy a 2002-es Perseverance-szel, valamint az idén épp tíz éve megjelent The Rise of Brutality dalaival egy teljesen új, egyszerre hagyománytisztelő és modern formanyelvet alakítanak ki metal és hardcore között, amely egy máig időtálló, sőt, példaértékű teljesítményként határozza meg úgy általában a metalcore-ról való gondolkodást. Persze ahogy az évek teltek, a zenekar is új utakon próbálta ki magát: Jamey Jasta saját ruhamárkája (Hatewear) és kiadója (Stillborn Records) mellett a Headbangers Ballt is vezette az MTV-n, megalapította a Kingdom of Sorrow-t, amiben a Down és Crowbar révén legendává vált Kirk Windsteinnel zenél együtt, és még egy szólóalbumot is megírt a műfaj krémjének vendégeskedésével. Ez a metalosodás a legutóbbi Hatebreed lemezekre is rányomta némiképp a bélyegét, ám az idén januárban megjelent The Divinity of Purpose egyfajta visszatérést jelent a gyökerekhez: metal és hardcore ismét egymás mellett, és nem egymásnak alárendelve bukkannak fel a Nuclear Blast gondozásában megjelent albumon, így a súlyos témák mellé súlyos üzenet dukál.
Erre a legjobb példa épp a videoklippel is megtámogatott Honor Never Dies, amely a cyberbullying, az elektronikus zaklatás egyik legtragikusabb áldozatának, a kanadai Rehtaeh Parsonsnak állít emléket. A lány tizenhét évesen vetett véget az életének, másfél évvel azt követően, hogy négy részeg kamasz megerőszakolta őt, a fotókat pedig feltöltötték az internetre, de a nyomozás során ejtették a vádakat arra hivatkozva, hogy nem volt elegendő bizonyíték. Ez a társadalmi reflexió pedig ismét alapélményévé vált a Hatebreednek: így ha szeretnéd ismét ereje teljében látni az utóbbi két évtized egyik, ha nem a leginkább meghatározó metalcore-bandáját, amely épp annyira hű saját elveihez, mint a szubkultúrához, ahonnan jön, augusztus 12-én a Budapest Parkban lesz a helyed!