Ismét Budapesten a Boris

Györkei Zoltán Koncert 2011. július 11.

Boris

Az, hogy az „experimentális” közkedvelt jelzője lett a nemzetközi rocksajtónak az utóbbi években, jóformán csak annak köszönhető, hogy a világ bármely pontján is próbálták, valahogy sosem tudták megfogni, hogy valójában mit is játszik a japán Boris. Azt nyilván mindenki érezte, hogy benne van a noise rock minden húzós riffje és laza hajlítása, na meg a drone fülsüketítő üressége, és a japán popzenét meg a punkot sem szabad kihagyni a repertoárból, de a lemezmegjelenéseik és kollaborációik, sőt, saját dalaik és lemezeik újbóli átdolgozása terén is módfelett termékeny bandát talán nem is kell megfogni.

Hiszen épp az emelte ki a triót már az 1998‐as Amplifier Worship hallatán a nemzetközi felhozatalból, hogy ezer arcuk van, és bármilyen műfajhoz is nyúlnak akár külön‐külön, akár egyszerre (netán egymás után, ahogy azt idei három nagylemezükön is tették), abból mindig valami olyan sül ki, amire korábban nem volt példa. Ezt Budapest közönsége már 2008‐ban is megtapasztalhatta, így a rajongók talán most sem lepődnek meg azon, hogy a kétnyakú gitárokból milyen durva hangzást lehet kihozni, vagy épp azon, hogy a dobos Takeshi hirtelen a közönség soraiban landol, mert a zajorgia közepén éppen beugráshoz volt kedve.

Valahol épp ez a spontaneitás adja az egész báját és egyediségét, mert a Borist hiába lehet korlátok közé fogni, igazán leírni valahogy sosem sikerül, és ez szerencsére élő fellépéseiket is hatványozottan jellemzi. Így ha kíváncsi vagy az év egyik legizgalmasabb és leghatásosabb szónikus élményére, ahol fület befogni épp annyira illedelmes és ajánlott, mint táncra perdülni és önmagadból kikelve énekelni, július 22-én mindenképp a Dürerben lesz a helyed, mert ehhez fogható élményben mástól és máshol nem lehet részed.

Jegyárak