Heaven Shall Burn a Dürer Kertben

Tizenhét év és hét nagylemez után látatlanul is biztosak lehetünk abban, hogy egy zenekar nemcsak megtalálta a saját hangját, hanem tulajdon korlátainak ismeretében azon is dolgozik, hogy mindig a lehető legtöbbet hozza ki magából. Márpedig a német Heaven Shall Burn nem csupán Európa, hanem a nemzetközi keményzenei élet egyik legmegbízhatóbb zenekarává nőtte ki magát az utóbbi tíz évben, és ezért is örömteli, hogy december 3-án végre nemcsak fesztiválszínpadon, hanem egy hazai klubkoncerten is bizonyíthat itthoni rajongóinak a banda.

A Marduk után nevet választó zenekar egész pályafutása alatt a metalcore és a (dallamos) death metal metszéspontján állt: zeneiségét tekintve egyre agresszívebbé és sokszínűbbé vált – nem véletlen, hogy az Antigone albumon bedolgozó izlandi zongorista, Ólafur Arnalds ennyire népszerű lett ebben a rajongótáborban, vagy hogy a gitáros Alexander projektje, az Erode az elektronikus közjátékokat is meghonosította az anyazenekarban –, míg üzenetét tekintve egyáltalán nem változott. A Heaven Shall Burn egyik legnagyobb erőssége ugyanis épp az, hogy a dalszövegek társadalmi érzékenysége minden albumon egy historizáló, történelmi keretet kap: legyen szó az ókori Görögországról, a kora-középkori Angliáról, a világháborúról, vagy épp napjaink felelősséghárító, transzcendens istenkereséséről, Marcus dalszövegei mindig a kisember oldalán állnak, és az igazságért szólalnak fel erélyes hangnemben.  Erre rímelt az a zenei út is, amit a Caliban testvérzenekara bejárhatott, hiszen így, hogy a dalszövegek a hardcore/punk attitűdjét értelmezik újra egy döntően metalzenei keretben, úgy az egyes megoldások is lemezről lemezre extrémebbé váltak. A határfeszegetés az előző évtizedben döntően határozta meg a Heaven Shall Burn arculatát, így az alkalmi black metalos megoldások tökéletesen megfértek a breakdownok, vagy épp a svédelt dallamos death metal témák mellett, hogy a masszív elektronikus, vagy épp komolyzenei aláfestésekről ne is beszéljünk.

A zenekar decemberben új anyagával, a Veto dalaival mutatkozik majd be első, rég várt hazai klubkoncertjén, amelynek koncepciója Lady Godiva legendáját értelmezi újra. A Century Media üdvöskéjét pedig nem más kíséri majd el, mint a zenekar egyik legkorábbi példaképe, a svéd Hypocrisy. A közel negyedszázados múltat a háta mögött tudó death metal banda Peter Tägtren dalszerző vénájának és erős produceri karakterének köszönhetően igen hamar a kontinens élmezőnyébe került, és a sokáig magyar származású dobossal kiálló banda a földönkívüli lét keresésével foglalkozik minden albumán – úgy, hogy zenei tekintetben nincs két egyforma Hypocrisy-nagylemez. Ezt igazolja az idén megjelent tizenharmadik stúdióalbum, az End of Disclosure is, ami épp annyiban bír nosztalgikus hátszéllel, amennyire minden dallamát és váltását tekintve abszolút kurrens és előremutató élményt garantál mindazoknak, akik szeretik az erőteljes, ám mégis dallamközpontú death metalt, ami egyáltalán nem nélkülözi a jó értelemben vett monumentalitást sem.

Az estének két, nemzetközileg egyaránt elismert vendége lesz. A koncerten elsőként a brit Bleed From Within bizonyítja majd be, hogy a Century Media egyik legnagyobb figyelmet kapó üdvöskéjeként az elmúlt évek kemény munkája meghozta a gyümölcsét, és immáron az egyik legdinamikusabban fejlődő friss metalbandaként kell tekintenünk rájuk. A deathcore közegéből érkező srácok legutóbb tavaly ősszel játszottak Budapesten, akkor a nagy érdeklődésre való tekintettel a koncertjüket át kellett tenni a Dürer Kert VIP-termébe, hogy minden érdeklődő elférjen, és ez az érdeklődés aligha lankadhatott az új anyag, az Uprising tükrében. Őket nem más követi majd a nagyterem színpadán, mint az amerikai death metal színtér egyik legigényesebb zenekara, a Dying Fetus: az eddig hét nagylemezt jegyző, módfelett technikás és brutális banda legutóbb tavaly jelentkezett nagylemezzel, és a Reign Supreme című kiadvány minden tekintetben igazolta, hogy a legutóbb öt éve az A38 Hajón koncertező banda még mindig nem elégedne meg azzal, ha rutinból írná meg saját dalait. A feszes tempójú, nyers váltásokkal és igényes gitártémákkal operáló zenekar mindmáig a death metal jelenét és jövőjét képviseli, így biztosak lehetünk benne, hogy a Dürer Kertes koncertjük is kielégíti majd mindazok elvárásait, akik már tudják, mire számíthatnak, és azokét is, akik most találkoznak majd először Amerika egyik legbrutálisabb bandájával.

Így ha kíváncsi vagy az idei év utolsó igazán nagy metalkoncertjére, ami minden tekintetben hiánypótló lesz, és négy olyan zenekart vonultat fel, akik nélkül a nemzetközi keményzene korántsem lenne bírna olyan jelennel, mint amilyenre egyébként szert tehet, december 3-án mindenképp a Dürer Kertben lesz a helyed, mert sosem tudhatod, mikor lesz újra lehetőséget ilyen nagyformátumú előadókat egy színpadon, ilyen intim közegben elcsípni.