Euroblast Tour 2012

A djent és a progresszív metal rajongói számára korántsem ismeretlen a kölni Euroblast Festival, amely idén már nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre, és a tavalyi gyakorlathoz hasonlóan idén is a kísérleti alapú keményzenei műfajok legnagyobb nemzetközi reménységeit állítja színpadra. Az újszerű gondolkodásmód révén a rendezvény is ki tudta nőni magát, hiszen ahogy tavaly már két színpadon váltották egymást olyan előadók, mint a Sybreed, az Uneven Structure, az Aliases vagy a nemrég nálunk járt Chimp Spanner, úgy idén már egy komplett Európa-turné is hirdeti a fesztivált.

Az Euroblast arculatába pedig négy olyan előadót válogatott össze a rendezőség, amely egyszerre fedi le a rendezvénysorozat belső evolúcióját, és azt, hogy napjainkban kik azok a zászlóvivők, akik igazán kiérdemlik az újszerű keményzenei hangzások szerelmeseinek figyelmét. Persze az aduász így is adott, hiszen a Nevermore egykori dalszerző gitárosát, Jeff Loomist aligha kellene bemutatni bárkinek is. Az eddig két szólólemezt jegyző zenész jóformán egymaga tudta megújítani a heavy, a power és a thrash metal keverékét, aminek köszönhetően a Sanctuary utódja az előző évtized egyik legmeghatározóbb bandájává léphetett elő.

Legnagyobb szerencsénkre a Plains of Oblivion című tavalyi kiadvány épp annyira sokszínű, hogy maradéktalanul meggyőződhetünk Loomis kreativitásának szüntelen virágzásáról, amihez a Dürer Kert színpadán a Soilwork dobosa mellett talán az egykori zenésztárs, Vörös Attila is hozzátesz majd, ha már ő is egyike azon vendégeknek (Ihsahn, Tony MacAlpine, stb.), akik hozzátehettek a lemezen hallható végeredményhez. A Seattle-ben kivirágzó zenész vendégei közül ketten már tavaly is bizonyíthattak Kölnben: a brit Monuments az egyik legígéretesebb friss banda a nemzetközi véráramban, technikás jellegével szemben pedig az áprilisban már nálunk járt svéd Vildhjarta fogja ismét életre kelteni a Mässtaden magába szippantóan karakteres hangulatát.

Az augusztusban új lemezzel jelentkező Stealing Axion pedig az előzenekarokhoz hasonlóan is grandiózus dalíveket épít fel, ám az instrumentális formanyelv és a kegyetlen tördelések együttállása így sem ad okot a hiányérzetre. Épp úgy, ahogy maga az este felhozatala sem, így reméljük, hogy amennyiben kíváncsi vagy az újkori progresszív metal következő zászlóvivőire, november 11-én találkozhatunk veled a Dürer Kertben!