Budapestre jön a Heaven Shall Burn

Tizenhét év és hét nagylemez után látatlanul is biztosak lehetünk abban, hogy egy zenekar nemcsak megtalálta a saját hangját, hanem tulajdon korlátainak ismeretében azon is dolgozik, hogy mindig a lehető legtöbbet hozza ki magából. Márpedig a német Heaven Shall Burn nem csupán Európa, hanem a nemzetközi keményzenei élet egyik legmegbízhatóbb zenekarává nőtte ki magát az utóbbi tíz évben, és ezért is örömteli, hogy december 3-án végre nemcsak fesztiválszínpadon, hanem egy hazai klubkoncerten is bizonyíthat itthoni rajongóinak a banda. 

A Marduk után nevet választó zenekar egész pályafutása alatt a metalcore és a (dallamos) death metal metszéspontján állt: zeneiségét tekintve egyre agresszívebbé és sokszínűbbé vált – nem véletlen, hogy az Antigone albumon bedolgozó izlandi zongorista, Ólafur Arnalds ennyire népszerű lett ebben a rajongótáborban, vagy hogy a gitáros Alexander projektje, az Erode az elektronikus közjátékokat is meghonosította az anyazenekarban –, míg üzenetét tekintve egyáltalán nem változott. A Heaven Shall Burn egyik legnagyobb erőssége ugyanis épp az, hogy a dalszövegek társadalmi érzékenysége minden albumon egy historizáló, történelmi keretet kap: legyen szó az ókori Görögországról, a kora-középkori Angliáról, a világháborúról, vagy épp napjaink felelősséghárító, transzcendens istenkereséséről, Marcus dalszövegei mindig a kisember oldalán állnak, és az igazságért szólalnak fel erélyes hangnemben.  Erre rímelt az a zenei út is, amit a Caliban testvérzenekara bejárhatott, hiszen így, hogy a dalszövegek a hardcore/punk attitűdjét értelmezik újra egy döntően metalzenei keretben, úgy az egyes megoldások is lemezről lemezre extrémebbé váltak. A határfeszegetés az előző évtizedben döntően határozta meg a Heaven Shall Burn arculatát, így az alkalmi black metalos megoldások tökéletesen megfértek a breakdownok, vagy épp a svédelt dallamos death metal témák mellett, hogy a masszív elektronikus, vagy épp komolyzenei aláfestésekről ne is beszéljünk. A zenekar decemberben új anyagával, a Veto dalaival mutatkozik majd be első, rég várt hazai klubkoncertjén, amelynek koncepciója Lady Godiva legendáját értelmezi újra. A Century Media üdvöskéjét pedig nem más kíséri majd el, mint a zenekar egyik legkorábbi példaképe, a svéd Hypocrisy. A közel negyedszázados múltat a háta mögött tudó death metal banda Peter Tägtren dalszerző vénájának és erős produceri karakterének köszönhetően igen hamar a kontinens élmezőnyébe került, és a sokáig magyar származású dobossal kiálló banda a földönkívüli lét keresésével foglalkozik minden albumán – úgy, hogy zenei tekintetben nincs két egyforma Hypocrisy-nagylemez. Ezt igazolja az idén megjelent tizenharmadik stúdióalbum, az End of Disclosure is, ami épp annyiban bír nosztalgikus hátszéllel, amennyire minden dallamát és váltását tekintve abszolút kurrens és előremutató élményt garantál mindazoknak, akik szeretik az erőteljes, ám mégis dallamközpontú death metalt, ami egyáltalán nem nélkülözi a jó értelemben vett monumentalitást sem. Így ha kíváncsi vagy az idei év utolsó igazán nagy metalkoncertjére, ami minden tekintetben hiánypótló lesz, és két olyan zenekart vonultat fel, akik nélkül az európai keményzene korántsem lenne bírna olyan jelennel, mint amilyenre egyébként szert tehet, december 3-án mindenképp a Dürer Kertben lesz a helyed, mert sosem tudhatod, mikor lesz újra lehetőséget két ilyen nagyformátumú előadót ilyen intim közegben elcsípni.