Budapesten is elbúcsúzik a Bleeding Through
2013 egy olyan bejelentéssel vette kezdetét, ami öt évvel ezelőtt már majdnem bekövetkezett, ám talán senki sem gondolta igazán, hogy erre valóban sor kerülhetne: egy európai és egy amerikai búcsúturnét követően végleg visszavonul Orange County egyik prominens metalcore-zenekara, a Bleeding Through. Brandanék azonban még az elcsendesedés előtt a Dürer Kert nagytermét is megmozgatják még egyszer, utoljára, hogy most, április 13-án azok is átélhessék a zenekar féktelen erejét élőben, akik lemaradtak volna a Süss Fel Napos, az A38-as, vagy épp a legutóbbi ’Düreres buliról.
A banda tizennégy éves pályafutására egy következetes kibontakozásként tekinthetünk vissza, hiszen az Eighteen Visionsből kilépő Brandan úgy tudott szerepet vállalni a narancsvidéki metalcore-életben, hogy közben mentalitásában mindig is az OCHC vonzáskörzetében érezhette otthon magát. Ezért is láthattuk, ahogy az Atreyu, a Throwdown és az Avenged Sevenfold mellett egy olyan önmegvalósításon megy keresztül a Bleeding Through, amely a kilencvenes évek metalos hardcore-ját merőben új, sötétebb hangulattal házasította össze. A korai kiadványok nyers dühe – ami az Indecisionnél megjelent Portrait of the Goddessen csúcsosodott ki, bár a később érkező rajongók jóformán csak a Rise-zal találkozhattak egy-egy koncerten – a 2003-as This Is Love, This Is Murderous dalain forrhatott ki igazán, ami kétségkívül sorsfordító lemez volt nemcsak a zenekar és az Orange County-színtér, hanem a metalcore-élet számára is. Ezen a felvételen debütált a formáció új billentyűse, Marta Peterson, aki azóta nemcsak szexszimbólummá vált a metalcore-ban, hanem tavaly óta Philip Demmel, a Machine Head gitárosának felesége is.
Az általa megszólaltatott, gótikus színezető szintetizátorszőnyegek új lehetőségeket biztosítottak a műfajnak, miközben a két és fél év múlva megjelenő The Truth a korábban megismert kísérteties tónusokat egy minden korábbinál slágeresebb formában tökéletesítette be. A lemezzel a banda teltházas koncertet adott az A38-on az All Shall Perish és a Caliban társaságában, ám a Trustkillnél megjelent felvétel majdnem az utolsó Bleeding Through-kiadvány lett a kiadófőnök Josh Grabelle miatt (ő tehetett a Hopesfall feloszlásáról is). Brandanék azonban nemcsak kiadót váltottak – Amerikában a Rise Records, Európában a Nuclear Blast lett a partnerük –, hanem kifejezésmódot is, így a Bring Me The Horizonból nemrég kilépett Jona Weinhofennel megírt Declaration egy minden korábbinál agresszívabb, a szimfonikus black metal fogásaihoz közeledő zenekart tükrözött.
Brandan elkötelezettsége a műfajjal később tovább fokozódott: az Anaal Nathrakh dalszerzőjével, Mick Kenney-vel saját zenekart alapított (ez lett a Suffer Well, ami tavaly óta Sorrows névre hallgat), Mick pedig az ezt követő anyagokat felügyelte producerként. Márpedig a Rise Recordsnál megjelent két lemez épp annyira vitte tovább ezt a végképp elkomorult megszólalást, amennyire igyekezett is visszakacsintani a banda tulajdon gyökereihez – ez a felfogás pedig a búcsúturné koncertjeit is jellemezni fogja majd, ahol minden kiadványról felcsendülnek majd a közönség kedvenc dalai.
A hangulatot Budapesten is a pennsylvaniai This Or The Apocalypse fűti majd be, akik az utóbbi években az egyik legmegbízhatóbb metalcore-zenekarrá nőtték ki magukat az August Burns Red árnyékából, míg az estét az ausztrál Hand of Mercy nyitja majd, akik kíméletlen breakdownjaikkal a zsáner következő nagy reménységei lehetnek de az impozáns névsorhoz a The Southern Oracle is csatlakozik, hogy még emlékezetesebb és erőteljesebb koncertélményben lehessen részese a fővárosi publikum. Tehát ha szeretnél örök búcsút venni az előző évtized egyik legfontosabb metalcore-zenekarától, április 13-án soha vissza nem térő lehetőséged lesz rá, amit a zenekar majd az év egyik legjobb koncertjével honorál majd a kitartó közönségnek.