A Phoenix Music Hungary és a Dürer Kert bemutatja: I Am Heresy

Nathan Gray az elmúlt tizenhét évben épp eleget tett azért, hogy a hazai közönségnek kötelessége legyen nyomon követni azt, hogy énekesként vagy magánemberként mibe is vágja a fejszéjét. Erre kellő alapot adott az elmúlt tizenhat év öt itthoni BoySetsFire-koncertje, és a méltán meghatározó post-hardcore zenekar mellett három éve még a The Casting Out élén is tiszteletét tette nálunk. A most következő márciusi alkalom azonban újfent különleges lesz, hiszen az énekest ezúttal büszke apaként láthatjuk majd az I Am Heresy énekeseként színpadra állni a Dürer Kertben.

A hardcore/punk világában nem túl bevett szokás, hogy egy apa és fia annyira egy hullámhosszon legyen a zenén belül is, hogy a családtagok egyben cinkostársakká is váljanak, bár erre is láttunk az utóbbi években pozitív példákat. Az áprilisban az A38-on koncertező H2O frontembere, Toby Morse a tengerentúli koncerteken rendre fiával konferáltatja fel zenekarát – aki egyszer-egyszer el is nyom egy dalt, pedig még alig tízéves –, de például az Integrity frontembere, Dwid Hellion saját fiával hívta újra életre a Dark Empire Recordsot is. Nathan pedig saját fiával alapította meg az I Am Heresy-t, ami a tavalyi év egyik legizgalmasabb bemutatkozásával örvendeztette meg a műfaj szerelmeseit. A Magic Bulletnél (Cave In, Ancient VVisdom, Valerian Swing) megjelent, cím nélküli debütálásban két generáció két üzenete találkozik.

Egyfelől Nathan ismét olyan zenei környezetben találta magát, mint a BoySetsFire megalakulásakor, így a nyers hardcore/punk világában ismét úgy használja sokszínű orgánumát, mintha 1996-ot írnánk. Másfelől ez a zsigeri erő annak is köszönhető, hogy a gitárosok, Simon Gray és Jonah Latshaw (aki pedig a BoySetsFire-gitáros Joshua Latshaw fia) saját szájízük szerint formálták a kilencvenes évek metalos hardcore hangzását, beleértve a manapság is divatját élő, zajos megszólalással, a végeredmény pedig így épp annyira kacsint vissza a BSF első szárnycsapásaira, mint amennyire a Converge, a Botch és a Coalesce kilencvenes évekbeli örökségét is megidézi. 

Nem is véletlen, hogy a zenekar vendége a tavaly már a Deafheaven előtt bizonyító olasz Hierophant lesz: a The Secret basszusgitárosát is soraiban tudó zenekar a napokban írt alá a Bridge Nine-hoz, ahol végre megjelenhet a formáció bemutatkozó nagylemeze, a Great Mother: Holy Monster is. A legutóbb látott koncertélmény, valamint az eddig megosztott dalok tükrében pedig méltán remélhetjük, hogy az európai hardcore-színtér egy újabb sötét tónusú pionír kivirágzását élheti majd meg egy olyan közegben, ahol már inaktív a Rise and Fall, és kíméletlenül eluralkodott a hisztiző öcsizés.

Ha már szóba került az európai színtér helyzete, szerencsére van itthon két olyan zenekarunk, melyek egyaránt jó úton haladnak afelé, hogy a határainkon kívül is figyeljenek rájuk. A Wasted Struggle már rutinos, ha külföldi és hazai koncertekről van szó - a zenekar épp márciusban megy újra Európa-turnéra, ezúttal a Cult of Grace-szel -, és a banda tavalyi lemeze, a Guillotines új fejezetet nyitott az itthoni hardcore-kiadványok történetében, hiszen az album sötét, markáns tónusai, amelyek a Cursed vénájában íródtak, mindenképp hiánypótlók a regionális szinten túl is. Mellettük az itthoni modern hardcore/metalcore színtér egyik legfrissebb bandája, a The Banished lesz még látható a Dürer Kert nagytermének színpadán, akik tavaly egy igen jó fogadtatású EP-vel, a Supersize-ban rögzített Hatreddel, idén pedig egy kétszámos kislemezzel bizonyították sokoldalúságukat és rátermettségüket az újsulis, határfeszegető megszólalás és attitűd szerelmeseinek.

Így ha kíváncsi vagy négy olyan sötét hangzásvilágú, de markáns karakterrel rendelkező produkcióra, akik méltán fogják meghatározni az idei évet a hardcore/punk világában (kis hazánk határain is túlmutatva), akkor március 18-án mindenképp a Dürer Kertben lesz a helyed, ahol ingyen élheted át azt a kíméletlen erőt, amit az este fellépői szólaltatnak majd meg a színpadon.