A Phoenix Music Hungary és a Dürer Kert bemutatja: Converge

Bár a metalcore sokak számára a svédelt gitárdallamok és a breakdownok együttállásával egyenlő, a műfaj sokkal idősebb – és lássuk be: eseménygazdagabb – múltra tekint vissza, mint amire az előbbi képzettársítás utalni enged. Ennek a (nem is annyira) letűnt világnak a legismertebb zászlóhordozója a decemberben ismét Budapestre látogató Converge, amely feltehetően minden kortársához képest úgy tud a legérzékenyebb és legemberibb lenni, hogy közben zenei szempontból is messze a legszélsőségesebb, leginkább szabadelvű.

Az előbbi, kissé talán pátoszosnak ható leírásnál persze jóval többről van szó, hiszen az idén huszonkét éve működő zenekar saját életútja egy olyan következetes változási utat ír le, amelyben az érzelemkifejezés mindig más megvilágításba tudott kerülni. Félreértés ne essék: a grafikusként (Fall Out Boy, Underoath, As I Lay Dying) és kiadófőnökként (Deathwish Inc.) is elismert frontember, Jacon Bannon nem egy szentimentális, önsajnáló figura – inkább egy, az emberi kapcsolatok reménytelenségét narráló arctalan hang, amely saját magát írja bele minden sornyi dalszövegbe. Az ebből fakadó feszültség természetesen a koncertek során látszódik meg leginkább, elvégre a zenekar egyes szerzeményei főleg élőben bontakoznak ki igazán, hiszen az a fájdalom, amit a disszonáns témák, a kakofón váltások és a színes dobjáték garantál Jacob előadásmódja mellett, ekkor mutatja meg igazi arcát, ám ez a zenekar számára épp annyira feloldozó értékű, mint a közönségnek. Márpedig a fővárosi publikum már jó párszor részesülhetett abban az előadásban, amit egy Converge-koncerttől várni lehet (legyen szó a Trafós, Kultiplexes, A38-as vagy Düreres bulikról), és érdemi apropó most is akad, elvégre a banda új nagylemezét, a szeptember 11-én megjelenő All We Love We Leave Behindot fogja bemutatni aktuális európai turnéján.

Ennek szellemében egy ízig-vérig mozgalmas hardcore-koncertre számíthatnak azok, akik már beavatottként ismerik a formáció munkásságát, és azok is, akik inkább egy előzenekar miatt jelennének meg a bulin, ugyanis a turné az előzőekhez hasonlóan most is a közönségvegyítést szorgalmazza. Így eshet meg az is, hogy immáron negyedik hazai koncertjére tér vissza hozzánk az utóbbi évek egyik legfelkapottabb bandája, a screamót dallamos hardcore-ral keverő Touché Amoré, akik legutóbb a Rise Against előtt bizonyíthattak a Petőfi Csarnokban, de ugyanígy harmadik alkalommal teszi tiszteletét nálunk a Neurosis oldalhajtásként indult, legutóbb a stoner legenda Sleep vendégeként nálunk járt A Storm of Light.

Az estét pedig a tavaly a fővárosi Kultfesten főzenekarként bizonyító olasz The Secret nyitja, akik sötét, grind-elemektől sem mentes, zajban érlelt hardcore-t játszanak: épp olyat, amin méltán érződik a főzenekar hatása. Ennek szellemében ha kíváncsi vagy az év utolsó igazán nagyot szóló koncertjére, ahol egyszerre igazolódik be, hogy az eltelt idő is érlelhet egy produkciót, úgy, hogy az időközben egyáltalán nem fakul, vagy ismétli önmagát, annak mindenképp a Dürerben lesz a helye.