Tábor 2005

Mennyi is az annyi? Öt?! Még kimondani is szörnyu. Mondhatni megöregedtünk, de mint az igazán jó bor (amivel az eddigi 5 tábor alatt csak ritkán találkoztunk), idovel megnemesedtünk (és valamivel talán szerényebbek is lettünk :)). Lassan már nehezemre esik elhinni, hogy a keménymaggal már ennyiszer nyaraltunk együtt egy-egy hetet a Balcsin. Legnagyobb sajnálatomra ez a kör egyre fogyatkozik, már csak Balázs, Peti, Tibi és én maradtunk, mondhatni mi vagyunk az utolsó mohikánok, bár egyesek már a mi tüzesvíz fogyasztásunkat is felülmúlják. Na de mindig a piálás felé kanyarodok (vajon miért?), vissza a résztvevokhöz. A régi motorosokat egyre nagyobb közösség követi, pár év múlva már fesztivált fogunk talán szervezni, annyian leszünk. Idén a legnagyobb létszám 19 volt (20), sajnos csak a hétvégére nottük ki magunkat ekkorára, bár ha úgy vesszük, a sörhasam kitehetett egy fél embert :). Nagyon nem is húznám tovább a bevezetot, lássuk a történetet. Érdemes lesz továbbolvasni, hiszen a végén még azt is megtudhatjuk, hogy a tehén mindig ad-e tejet, vagy csak a kisborjú érkezésekor :)!

Az idei hepaj valamikor január végén lett átgondolva, meghirdetve, ennek ellenére még az utolsó pillanatokban is változott a létszám. Ennek, mint szervezok, nagyon nem örülünk, és jövore sokkal szigorúbban vesszük a jelentkezést. Szépen lassan telt-múlt az ido, változott a névsor, aztán a nagy nehezen beszedett pénzbol elmentünk vásárolni. Szerintem jó üzletet csináltunk, ez most nem a baráti áron két Eristoff 6000-ért, hanem 40 liter bor 5000-ért. Lementünk Baliék szomszédjának pincéjébe, mutatott nekünk bort 2 literes kiszerelésben, könnyen hutheto, könnyen fogyasztható, erre mi egy kicsit nagyobbat kértünk, így végül 4 darab 10 literes kannával távoztunk. A maradék közös pénzbol másra is beruháztunk, de ezt már lássuk csak részletesebben. (Hozzátenném, hogy a pia másik részét csak személyi igazolvánnyal, és 2 számlára tudták kiadni a boltosok, mivel túlléptem a z egy fore megengedett vásárolható italmennyiséget!)

07.04. Egy szép hétfoi napon indultunk le Balatonmáriafürdore. Mindenki korán kelt, hiszen a vonatos társaság fél 6 elott indult el, és a biciklivel mi sem késlekedtünk nagyon. Jotti, Karesz, Ricsi és én vállaltuk a tekerést, Csanakon reggel éppen lekéstünk arról, hogy integessünk a vonaton üloknek, köszönhetoen a kulacsomnak, aminek a teteje a felrázódott ásványvíztol lerepült a nagy tempóban, így fordulhattam vissza. Szóval már haladt a mozdony, meg a bringa is, Ricsi Koroncón csatlakozott hozzánk, mi Pápáig meg sem álltunk. Innen felhívtuk a vonaton utazókat, hogy le vannak maradva, mi már Ajkán vagyunk, és részegen fetrengünk, ok persze elhitték. Az igazság az, hogy mi egy kortyot sem ittunk, viszont a vonaton már csapolták a kannásbort... (Meg a Napoleon konyakot :-)) Na, azért Noszlopon már mi sem bírtuk tovább, úgyis be kellett várni Ricsit, így beültünk egy kocsmába a foút mellett. Nem hittem a fülemnek, amikor Jotti közölte velem, hogy 30 forint a kisfröccs. Már fontolgattam, hogy letáborozok ott helyben, de mégis továbbgurultunk. 10-re értünk Ajkára, innen is felhívtuk a másik csapatot, ok meg azt hitték, hogy már 2 órája egy helyben fetrengünk. Elég sokat pihiztünk itt, erot kellett gyujteni a legnagyobb emelkedohöz. Sajnos bármennyire is készültünk, Ricsi szokása szerint lemaradt, Jottinak meg bedurrant a domb elott a combja, így megint meg kellett állni a szerpentin tetején. Sebaj, legalább könnyítettünk magunkon, bár Jottinak nem volt képe kitolni a barnamedvét, inkább szorongott :). Innen már csak Nagyvázsonyban álltunk meg vizet utánpótolni, meg Mencshelyen bevártuk egymást, végül fo megállóhely Balatonakali volt, a volt sulink tábora. Idén Karika nem zúgott bele a bokorba a kedvenc kanyarjában, de a nyáron nem úszta meg esés nélkül a balatoni túrákat, nem sokkal ezután jól összetörte magát egy butaság miatt :). Kedves táborvezeto tanár úr megvendégelt minket egy sörrel, csocsóztunk is egyet, majd indultunk tovább a tihanyi komp felé. Sajnos Ricsi megint jól lemaradt tolünk, így a tihanyi leágazónál gondoltam egyet, megálltunk pihenni, vettünk egy 8 kilós dinnyét, és négyen egy ülto helyünkben megettük az egészet. A komp elott is bevártuk egymást, Ricsi és Jotti már nagyon fáradtak voltak, gondolom fájt mindenük, kezdett reménytelennek tunni, hogy még beérünk Máriafürdore. 4-kor értük el a túlpartot, beszéltünk a többiekkel, ok már éppen az elso józanodás közepén voltak. Szántódon kicsit összeszedtük magunkat, de a lendület csak Balatonszemesig tartott. Ott beültünk egy kocsmába fröccsözni, végül Jotti és Ricsi úgy döntött, hogy vonattal mennek tovább, így mi inkább elindultunk Karesszel. Különben is, nagy kavarodás volt az állomáson, valami balesetrol beszéltek a vasutasok, láttuk is Lellén a kisiklott tehervonatot. Reménytelennek tunt a helyzet, így felhívtuk Jottiékat, hogy jöjjenek inkább biciklivel tovább. Karesszel még Fonyódon megálltunk egyszer feltankolni, aztán a hajrában már csak hajtottuk magunkat, 7 után pár perccel értünk be Máriafürdon az üdülobe. Nagy meglepetésünkre a ház elejét beépítették, meglehetosen furcsa és gusztustalan módon, alig ismertünk rá a táborra. Felcsöngettem a népet, a csajok már futottak is le hozzánk, mint fogadóbizottság :), köszöntünk Gabi néninek, majd gyorsan lezártuk a bringákat, körbekínáltam a pálinkát, és végre lezuhanyoztunk. Mikor már éppen vacsoráztunk, beesett a két elveszett bárány, tényleg le a kalappal elottük, hogy olyan állapotban végigtekerték a távot. (Ha jól emlékszem kb. 200km-t.) Este végre elkezdhettük azt, amire már egy éve vártunk. Az az érzés, amikor kiülünk együtt az udvarba a sörpadokhoz, elokerül a mérhetetlen mennyiségu pia és jókedv, és beszélgetünk, és nincs az ég egy adta világon semmi más dolgunk, mint hogy jól érezzük magunkat, na ez így együtt semmihez sem fogható. Ráadásul elso este mindenki fáradt az utazástól, de mindenki ezerrel pörög, és kidolésig buli van, ezért imádom az elso estéket :). De akkor az este közepén olyan történt, amire senki sem számított. Elnézést, hogyha netán bunkó leszek, meg ilyenek, de egyszeruen sokkot kaptunk :). Komolyan, ha nem látom a saját szememmel, el sem hiszem. Tibike 6 vadásztól kidolt. Elso este o kezdte meg a taccsok gyártását, aztán lefeküdt, rászóltam, hogy vegye le a szemüvegét, letette a földre, és be is kómált utána. Miután ismét mindenki a padoknál volt, Balival már tukön ültünk, végül nem bírtuk tovább, és elindultunk ketten a Rezedába. A pult mögött ott volt a gyros-mester Józsi bácsi, a koktélfonök Tomi, és egy új arc (na de milyen feszes fenékkel :)), a mixer-hercegno Reni. Tomi még a nevünkre is emlékezett, micsoda megtiszteltetés, így nála rögtön ki is kértük a gyrosokat meg a koktélokat. Késobb mindenki átjött Rezedába, aki járni bírt, de sajnos én éjfélkor kidoltem, a biciklitúra ennyit kivett belolem. A többiek éjjel még bementek egy meztelen pancsira a Balcsiba, még jó, hogy aludtam, különben rémálmaim lennének tuti, én így nem tartozok azon szerencsések közé, akiknek Jottiék megvillantották a fehér bálnát :).

07.05. Reggel idoben fel tudtam kelni, körbevittem a jó reggelt pálinkát, így szinte mindenki lejött reggelizni :). Mivel már tábor elott megfogadtam Gergovel, hogy egész nap inni fogunk, ezért én már a reggelihez is sört ittam, úgyis vettek belole eleget a srácok. (Én vettem egyedül a másik faluban, na de milyen sör volt az... Olyan mint az oroszrulett: egyik jó volt, másik romlott. De nem válogattunk :-) Mind elfogyott.) Délelott lementünk a strandra, oda is vittem 2 sört. Az egyiket a vízbe menetelkor eldobtam, mikor a többiek lelocsoltak, nagyon hideg volt a víz, de legalább visszafröcsköltem. A „buvársört" Karesz találta meg jóval arrébb, legalább lehult kicsit. Nem sokat, és nem sokan voltunk benn a Balcsiban, de ahhoz éppen eleget, és elegen, hogy a bejárót kicsit közelebb vigyük a kerítéshez, ahol be szoktunk járni. Ez kisebb sérülésekkel járt, de megérte :). Hazafelé végül nem csak én bicegtem, Bali darázsba lépett, csak azt nem értem, ilyen rossz idoben ez hogyan történhetett... (Úgy hogy akkor nyílt valami gaz, ami tele volt darazsakkal...) Ebéd után inkább otthon punnyadtunk, piálgattunk a padon. Aztán beütött a balhé, Peti nem találta a telefonját, majd egy kisiskolás csajnak sem volt meg. A többiek azt mondták, hogy tegnap este idegenek bejöttek a táborba, a házba, sot, a szobáinkba is, mikor mi aludtunk, és Gergo zavarta ki oket. Frankón mindenki fel volt háborodva, estére azért lecsillapodtak. Erre vacsi után megint ott voltak az üdülonél a srácok, kimentünk kötekedni velük, egy kis vitatkozás után az üdülo tulaja bevitte oket a rendorségre. Mentegetoztek a buta pestiek, de nem nagyon hittünk nekik, nem tetszett az arcuk. Este átmentünk megint a Rezedába, Jottit kénytelenek voltunk otthon hagyni, mert kicsit felöntött a garatra. Szóval ma este o boázott, de még mindig nincs vége ennek a hányattatott sorsú hétnek ;).

07.06. Reggeli után páran lementünk a Balcsira, én vittem le a 2 liter sört strapapalackba áttöltve, hogy el ne süllyedjenek. A víz baromi hideg volt, nem is fogyott nagyon a pia. Mikor Gergovel elindultunk kifelé, kitaláltam, hogy azt a maradék 1 litert igyuk meg, míg kiérünk. Sikerült is teljesíteni a dolgot, úgy másztunk ki a partra, pedig csak 8 lépés volt az egész :). A parton meg kis szekálás után elkezdett Dini kergetni a napozókrémmel, eloször sikerült a szemembe nyomnia, majd beugrasztott a partról a vízbe. Ebéd után a többiek nekiálltak röpizni, páran nem vállaltuk a megmérettetést, inkább ittunk. Ekkor nyögte be Robi beszélgetés közben a "több mint fele-fele" szövegét, miközben a kisfröccsöt kevertük, ezen röhögtünk jó fél órát. Este Petiék elkezdtek hülyülni a fekete abszinttal, belekeverték a naptejbe, és azzal fújkáltak, meg gyújtogattak. Én Gergovel Godfathert kevertem, Diniék tequiláztak, Peti meg összeöntött nekem egy spéci koktélt minden piából. Az este során egyszer csak odajött hozzánk az ugyanitt nyaraló szlovákiai magyar családapa, megkínált minket szivarral, ketten el is fogadták, aztán mikor átmentünk a Rezedába, Gergot ott is fogták. Megkínálták szlovák háziborral, meg "finom" hazai pálinkával, nem is csoda, hogy kidobta a traccsot. Dinit hívta fel, hogy menjen vissza segíteni neki, ugye jó tett helyébe jót várj. A többiekkel a Rezedában koktéloztunk, aztán mikor Jottival a pultnál meghallottuk az I belive I can fly-t, egymás után felpattantunk az asztalra, és táncoltunk egy nagyot :). A Balázs szedett le minket, jó buli volt. (Pincérek meg ott néztek, de nem szóltak semmit, Tomi (a mixer) pedig futkozott, hogy kerítsen valaki elemet a fényképezogépébe.) Másra a mai napról nem nagyon emlékszem, túl hosszúra sikerült az este :).

07.07. Délelott már olyan késon keltünk, hogy ebédig nem csináltunk semmit, délután lementünk a strandra, elozetes megbeszélés után rögtön ki is vettünk egy vízibiciklit. Rászálltunk és rácsimpaszkodtunk, a bérlos faszi meg utánunk jött, hogy ne csináljuk ezt. Páran leszálltak, vontattuk magunkat, de a hideg vízben hamar meguntuk, nem volt túl csábító csúszdázni ilyen hidegben, inkább elraboltam egy üveg fröccsöt, aztán kifelé menet Petivel megittuk. Nekem már annyira betett a pia, hogy egy jó nagyot aludtam a strandon. Jottiék persze elemükben voltak, nyomták szanaszét a napolajat, kész csata folyt a parton. Gergo hátára smiley került, egész délután hason feküdt csak azért, hogy azt mutogatta még a Rezedában is hazafelé. Vacsira bezabáltunk, egész héten jó volt a kaja. Este páran korábban átmentünk a Rezedába koktélozni, tabasco szósszal ettük a gyrost, meg kipróbáltuk a Tequila Prairy Flyingot, jó kis tabasco-tequila párosítás némi piros sziruppal. A többiek otthon nagyon berúgtak, megitták az abszintot, Jotti megint nagyon matt volt, majd utánunk jöttek. A vidám társaság beszélgetés közben hirtelen az I belive I can fly-ra az asztal tetejére mászott, ott táncoltak vagy tízen, aztán mikor másodszor is jött ez a szám, Balázs futott, hogy állítsa le a Tomi, de o csak annyit mondott, hogy vetkozzetek csak :). Az este szenzációja a Flaming Lamborghini koktél volt, Jotti és Peti is ivott, nagyon bika elegy volt, az szent. A buli vége felé Peti a sok koktéltól kidobta a taccsot a strand elotti parkban, vittünk neki vizet, aztán én kifizettem az általa fogyasztott piákat. Miután hazaértünk, Janiék még elkezdtek kajálni, aztán lefeküdtünk.

07.08. A mai nap kirándulónap. Eredetileg Peti osztálytársa meghívta az egész társaságot egy sütésre, de nem volt hozzá kedvünk, meg nagyon rossz ido is volt. 11-kor átvettük az úti csomagokat, és élveztük, hogy üres a tábor. Kareszék, mint mindig, tolták a pingpongot meg a röpit, aztán mikor délután éhesek lettünk, elmentünk a boltba venni pár dolgot. Hihetetlen, de a 40 liter bor már majdnem elfogyott, és a sör is el fog fogyni hétfore, ha így isszuk. Vacsi után a teraszon piáltunk, Jotti és Gergo a kiscsajokat hajtották részegen, aztán az ebédloben lenyomtak nekik öten egy sztriptízt, Jotti még a konyhába is beszabadult Gabi nénihez. Mi meg csak szakadtunk a röhögéstol. Fél 12-kor megint átszabadultunk Rezedába, találkoztunk a legrégebbi mixerrel, Pistivel, beszélgettünk vele egy csomót, árnyékolástechnikával foglalkozik cégvezetoként, még névjegyet is adott :). (Nekem nem. :-( Majd legközelebb.) Az este vége felé megint bepunnyadtunk, csak a szokásos rendbontást végeztünk ma is, fél 2-kor elindultunk haza, Gergo még elhozott egy tulipánpoharat. A mai volt az elso este a héten, hogy nem hányt senki, talán ebbol is látszik, mennyire kifárasztott minket a sok piálás :). (Vagy csak nem tudunk az illetorol, mert jól titkolja...)

07.09. A mai nap jó lesz. Korán reggel Ádi ébresztett minket, hozott egy üveg Hubit, azt reggeli után fogtuk, és letoltuk, aztán kiültünk a teraszra, megittunk minden rövidet, jól berúgtunk. Szó szerint így volt, ebédkor Ádiék már azt se tudták, miket beszélnek, jól kibasztunk magunkkal. (Hát igen, elég érdekesen ettük a pogácsát. :-)) Ebéd után négyen befeküdtünk Ádi sátrába, Jotti meg Gergo pont a fejem fölött nyúlkáltak át Ádihoz :), én meg kétségbeesésemben felhívtam a Katit, hogy tudja, mit muvel az ura. Mikor Balázs és Peti is bemásztak, én felmenekültem a szobába, aludtunk picit, de még egész délután nagyon szarul voltunk. Délután Nóra is megérkezett, Esztivel jól berúgtak valami drága barackpálinkától, így ok is fetrengtek. (Kb 1 óra alatt megittak ketten egy üveg mézes-barack pálinkát. A hazafele vezeto 5 perces út, most nekik kb 15 percbe tellt.) Azért folytattuk erre a jó alapra a piálást, hamar annyira részeg lettem, hogy elestem egy bokorban, a kis pöcs hülyegyerekek meg elvitték a friss sörömet, meg kellett fenyegetnem az egyik srácot, aztán csak visszakaptam a sörömet. Olyan sokáig piáltunk itthon, hogy már a mixer Gergo hívott minket, hogy menjünk át a Rezedába. Tavaly óta nem hallottunk kedves mixerünkrol, sokat mesélt, úthengerezoként dolgozik az autópálya építésen, a motorja meg éppen szervizben van. Ittunk vele tabascós tequilát, de utána el kellett mennie bulizni. Kajálni odaültünk a bárhoz, szembe ült velünk egy olyan jó dán csaj, hogy húha, szerintem o lesz az idei nyár etalonja. Ádiék oda is ültek gyorsan mellé, a Pisti és az Ákos, a legrégebbi mixerek meg ott osztották mellettünk az észt, hogy így meg úgy megcibálnák :). A pult két szemközti oldalán ülve elkezdtem Ádiékkal hülyéskedni, beindult a "dengdigidengi dengideng digidigi", (amit még a mai napig nem kaptam meg!) marha jól éreztük magunkat. Jotti valami hülye gondolattól vezérelve csak kikönyörögte ma este a pincérektol, hogy kapjon egy üvegcse tabascót, amit az orrába szívott, utána egy órán át tüsszögött, meg rosszul volt, mint mikor a borsot szívta fel. Mi bezzeg hiába mondtuk neki, hogy mégse kéne ezt csinálni. Ma este négyen zárásig maradtunk ott a Rezedában, a Tomira vártunk, kaptunk a gyrosából, aztán átmentünk fröccsözni szembe a koktélbárba. Tomi nyomta a hülye vicceit, egy részeg meg odaült mellénk, akkorát esett a bárszékrol, hogy csak na. Tomi megmutatta a volt barátnoje fényképét, meg kell hagyni, van ízlése a srácnak :). 5-kor hazamentünk, de én nem voltam álmos, így Balázzsal 6-kor már a boltban voltunk (nyitásra!), aztán a Rezedában meg is reggeliztünk. Tejföl, kifli, kakaó, a héten eloször kívántam végre alkoholmentes italt. Valamikor fél 8 felé jobbnak láttuk aludni egy keveset.

07.10. Két órát aludtam, aztán olyan meleg lett a szobában, meg olyan büdös, hogy el kellett menekülnöm, nem tudom, hogy bírták a többiek. Ebéd után lementünk a strandra, de Ádival és Gergovel hamarabb visszajöttünk, mert Kati mégis lejött egy estére Ádihoz. Kimentünk elé hárman a buszhoz, aztán el is kezdtük az esti ivászatot. Végre jó zene volt végig, beszélgettünk meg táncoltunk. 10-kor utoljára átsétáltunk a Rezedába, körbeültünk a bárpultnál, mert még éppen volt annyi hely, ettünk, ittunk, Tomi hozott mindenkinek egy whisky-kólát, tényleg nagyon rendesek voltak velünk. Sajnos azonban jött három hülyegyerek, kajálni akartak, de csak zavartak minket, én még dumáltam is velük, hülye részeg diszkós köcsögök voltak. Ma este sikerült egy picit mellényúlnom a koktéllapon, és Ádinak egy olyan italt javasoltam, amirol fingom sem volt micsoda, erre kiraktak elé egy szar noi löttyöt. Mondhatom eloször azt hittük, viccel a Reni, de tényleg olyan koktélt kértünk, ráadásul túl édes volt. Én éjfélkor elköszöntem mindenkitol, holnap nagy túra vár ránk, Ricsi már különben is hazament, Jotti eltunt Nóra húgával, Karesz indult el megkeresni oket. Nem tudom, hogy lesz ebbol holnap biciklitúra... Ha ez az este már ilyen ismerkedosre sikerült, akkor még elmondom, hogy Gergo ma egy kicsit jobban fuzte Renit :), de nem jött össze neki. (Mi pedig még maradtunk iszogatni. Vettünk egy üveg finom fehérbort, azt elfogyasztottuk, majd lementünk még egy utolsó pillantást vetni a Balatonra. Ekkor már eros szél fújt, és a hajamat se tartotta a DrájVetterTaft, úgyhogy elindultunk visszafele. Közben észrevettünk, hogy Gergo sehol. Kiabáltunk, és nem jött válasz. Épp a kijáratnál még megáltunk dumálni egy kicsit, mikor az egyik pad felol mocorgást hallottunk. Gergo feküdt ott, mert elfáradt. :-) Ekkor már zuhogott az eso elég rendesen.)

07.11. Az ébresztore én nem keltem fel, Jottiék meg nem keltettek fel, mert szakadt az eso. Így különben sem tudunk hazatekerni. Reggel 10-re sikerült elhagyni a szobát, leköltöztünk az ebédlobe. Az esoben Nórával átfutottam a Rezedába, mert tegnap este otthagyta a kabátját, késobb meg is találták. A buszunk hamar megjött, felpakoltunk rá, bicókat is, pedig már nem esett az eso, szerintem simán haza lehetett volna tekerni, csak már kicsit késo volt hozzá. Elköszöntünk Gabi nénitol, vettünk neki ajándékot, Csaba bának otthagytuk a maradék 7 üveg sört. Hazafelé mindenki csak punnyadt, sokat kivett belolünk ez a hét, Sümegen megálltunk pihenni, úgy 2-re már itthon voltunk. Balázs tartott valami búcsúbeszédet, és hirtelen vége volt ennek az egésznek.

Az ezt követo nap estéjén, az angolóráim után a következoket írtam:. "Délután nem írtam leckét, a tábor cikket kéne mielobb teto alá hozni." Bizony, nincs mentségem, az eltelt 6 hónap alatt nem sikerült összehoznom ezt az irományt, amiért mindenkitol töredelmesen elnézést kérek, ígérem, jövore másként lesz. Ezt meg már a 2004-es tábor elott is mondtam :). (Pont ezt akartam én is írni. :-)) Az ido múlásával sajnos bizonyos dolgok kiestek, néhány történet megszépült, de nagyjából talán sikerült összefoglalni a nyaralás történéseit. Sajnos az idojárás nem volt kegyes hozzánk, remélem jövore sikerül egy kicsit jobbat kifogni, de más problémánk nem is volt. Szerencsére a társaság ismét probléma nélkül végigbulizta a hetet, szerintem ismét felülmúltuk tavalyi önmagunkat az alkoholfogyasztás terén, és Gabi nénit sem idegesítettük fel. Sot, szerintem Jotti sztriptízének örült is :). Egyedüli galiba a WC és fürdo terén jelentkezett, a lányok egyszeruen nehezen viselték, hogy a „noi" WC-be és fürdobe járunk, de ez mindig is így volt, jó szokásunkról nehéz leszoktatni minket :). Na meg persze Peti ellopott telefonja sem volt túl kellemes tény, azokkal a srácokkal nem sikerült normálisan elbeszélgetnünk, bár mi nem is vitatkozni akartunk. Az estéket az állandó Józsi bácsi finom gyrosai, valamint Reni és Tomi viccelodései dobták fel, na és a sok alkohol. Talán itt is lenne elköszönnöm, ha már ilyen sokat és sokáig írogattam.

Eltelt a hét, amit egész évben vártunk, ami csak arról szól, amirol egy éve egyik sem. Csak a barátok, csak a bulizás, csak a pihenés. Mindenkinek emlékezetes marad ez a hét, mindenkivel történt valami olyan, ami késobb majd ezt az egy hetet idézi fel benne. Nekem miért is marad meg ez az egész szép emlékként? Van mit felsorolni. Tibi legelso esti rosszullétére, ki is felejthetné el. Láttam Ricsit küzdeni a biciklitúrán. Gergovel már annyit ittam, hogy a végén jobban bírta a Godfathert, mint én ;). Ádi reggeli Hubija örök emlék marad, Kati szerencsére akkor még nem volt lenn, mert nagyon csúnyán néztünk ki. Heni és kockahasú Tibor közös emlékei lesznek szépek, Robi pedig a "több mint fele-fele" mondásával írta be magát a történelmünkbe. Karesz állandóan csak ugrálni akart, rengeteg energia feszült benne. Dávid és Janesz gitározásai egy egészen más színt vittek a tábor életébe. Dini és Zsuzsa foleg egymást foglalták el :), meg a tequilás üvegeket. Anikó rengeteget beszélt mindenkivel, Eszti és Nóra pedig szombat este már majdnem részegebbek voltak, mint mi. Petinek sajnos a telefonlopás volt a hét történése, Jottival meg akkorát táncoltunk a Rezeda egyik asztalán, hogy azóta emlegetjük :). Bali, hát nem is tudom, róla valami jót kéne írnom, de mit? ;) O volt a fofelügyelo, csak a rendre vigyázott nem is bulizott. Na nem ám. Mekkorát reggeliztünk hajnalban a Rezedában a leghosszabb party után, régen kajáltam olyan jót. (Hát az igen, egy nap alatt 3x részegedtünk és józanodtunk!) És még sorolhatnám. Mindenki hozzá tett valamit saját magából ehhez a héthez, és éppen ezért olyan kerek egész a történet. Így 5 év után már összeforrottunk, kiegészítjük egymást, és remélem kitart még a kötodés a következo nyárig akkor is, ha most egy kicsit egymástól távol leszünk. Ja és még valami. A tehén csak akkor ad tejet, ha ellik, normál állapotban nem... :P

tboy - 2006.01.15.