VOLT fesztivál – Élménybeszámoló - 0. nap

Június 28-án kedden, a nulladik nappal nyitotta meg kapuit idén a 19., immár nagykorúvá vált VOLT fesztivál. A sziget.hu szervezése alatt álló rendezvénysorozat a Soproni Ifjúsági Napokból nőtte ki magát, s idén rekordot döntött összesen mintegy 80.000 látogatójával.

A Lővér-kemping megközelítésére idén is változatos lehetőségek kínálkoztak. Az út első szakaszának megtételére legcélszerűbb mód a vonatos közlekedés volt, hiszen az ország egyik legnagyobb csomópontjától, a Keletitől kedvezményes, 33%-os alkalmi jeggyel utazhatott mindaz, aki a fesztiválra indult. Ezek érvényesítésére mindössze annyit kellett tenni, hogy Sopronban bélyegeztettünk egyet s vilogtattuk a karszalagot, hogy mit is keresünk itt.

A soproni állomásra érkezve szerteszaladt a vonatozás alatt egységes tömeg. Akadtak, akik a zsúfolt 22V-s buszra próbáltak helyet szerezni, mások a folyamatosan közlekedő fesztiváltaxit vették igénybe 1100 Ft-ért, megint mások, így mi is, a sóherek saját lábunkban bíztunk. Akik gyalogosan igyekeztek meghódítani a Lővéreket nagyjából 20-40 perces túrára kényszerültek. A városban való tájékozódást magentaszín kerek VOLT feliratos táblák segítették, ám az egyet jobbra-egyenest, megint jobbra, fel a hegyre, útvonalat akármelyik szívélyes helyi (akár idegen nyelven is) készségesen elmagyarázta.

A helyszínre érkezve nem túl meglepő módon óriási sor fogadott bennünket. Még a jóval gyérebb sajtós kígyóban is szükség volt a két könyökömre, hogy tarthassam a pozíciómat. Miután mancsunkba kaptuk a megfelelő karszalagokat további 1,5-2 órát vett igénybe a kapun való keresztüljutás, hiszen a szokásos táskavizit itt sem maradhatott el. A ravasz szervezők ezúttal minden bontott ásványvizet megszimatoltak, s nem egy vodka/fütyi bukott meg az ellenőrzésen, a gyanúsan vöröses kólákról nem is szólva.

Mivel az első bejutók már délután háromkor a  kempingnél toporogtak a hatórási kapunyitásnál rögtön komoly tömeg szabadult be. Mivel mi este nyolcra időzítettük az érkezést alaposan megkéstünk. Mire megtaláltuk az alvásra hivatott mezőket, addigra egy fia hely nem maradt. Ha nem láttam volna, hogy utánam is bérletesek jönnek, azt gondolnám 14.998 hely már foglalt volt a 15.000-ből. Az elsőként alkalmasnak ítélt placc, melyet cirka egy órás körbenjárás után fedeztünk fel kiderült, hogy reserved. Pontosabban a körüllakók arra hivatkoztak, hogy nem tudnak kijönni a sátrukból, ha mi oda költözünk. Hja… nem fért volna ki a napozó ágy, a hat horgász kisszék, hogy az egyéb kényelmi holmikról ne is beszéljek. Mivel azonban normális és jófej szomszédokat szerettünk volna ezért ezt a helyet sem kellett nagyon sajnálni. További egy óra múlva sikerült egy zsebkendőnyi helyen egy fenyőfa tövében egy fatönkön felverni a sátrat. Egy lejtőn…

Saját kalandjainkon túl szeretnénk azonban a nulladik nap programjairól is szólni. A bérleteseknek ez a beköltözés és ismerkedés napja volt, s mint ilyen – ajándék. Mások azonban kedvezményesen 5.990 Ft-os áron (a helyszíni) vehettek részt a nyüzsiben.

A Kispál és a Borz Szigeten tartott búcsúkoncertjének felvételét vetítették mindenek előtt parádés technikával ráhangolásként a szervezők. A hatalmas méretű ledfal, a fények és a színpadi hangosítás jóvoltából az elmondások szerint a Napozz Holddal koncert DVD akkorát ütött az MR2-Soproni színpadán mintha a banda állt volna újra össze búcsúzkodni. Erről azonban sátorhely-keresés ürügyén lemaradtunk, így nem tudom mennyi a dolog igazságtartalma.

Nem mulasztottuk azonban el a Budapest Bar koncertjét. Az énekesek sűrű váltogatása közben egyedül Kiss Tibinek jutott nagyobb ováció, ám a közönség még messze nem melegedett be. Talán ez az oka annak, hogy a Magna Cum Laude is meglehetősen hűvös fogadtatásban részesült. A kevésbé ismert dallamok szépszerével semmi reakciót nem váltottak ki, ellenben a frissebb Pálinka dal szokás szerint óriási népszerűségnek örvendett a 999-ről. Hasonlóan kellemes momentum volt a Magnatofon kislemezes slágere a Színezd újra és a Gondatlanságból elkövetett emberölelés, melyeket a közönség is lelkesen az együttessel énekelt. A hazai funk-rock azonban messze elmaradt a hazai disco mögött, ami a popularitást illeti.

A szesz mámorától fellelkesült nép DJ Palotai, DJ Cadik, MC Publo és MC Zeek, azaz a Rewind zenéjére jött bele a bulizásba. S mivel a T-Mobile-terasz kínálatában a „TeszkóDiszkó” hajnalig sem vett le a lábunkról, inkább az alvás mellett döntöttük.

Hajnali kettőig azonban nem lett a dologból semmi. Ssszi-haa, ssszi-haaa, sssszi-haa… hallottuk órákon keresztül, s rájöttünk sátorszomszédunk bajban van! A problémát egy a sátor matracával abszolút nem kompatibilis pumpa okozta. Úgy döntöttünk nem várjuk meg míg mindahányan bedurrant vádliig pumpálják az órák óta erektálhatatlan matracot, s jócska húsz centi Leukoplasttal áthidaltuk a problémát. S ekkor még nem is sejtettük, hogy a Leukoplast ezen a napon mekkora karrierbe kezdett…