Emigrálj egy hétre a Sziget Fesztiválköztársaságba!

Nagyjából napra pontosan 20 éve történt. Egy híres magyar zeneszerzőről elnevezett utcában (Erkel Ferenc), egy híres magyar költő egykori lakásában (Arany János), egy ismert magyar dalszerző, énekes, költő (Müller Péter Sziámi) megfogalmazott néhány szlogent egy akkor körvonalazódó rendezvénnyel kapcsolatban. „Kell egy hét együttlét”, „Világegyetemisták találkozója” és „A Szigetország, ahol mindent szabad, de semmit sem muszáj”.

Ezzel a három jelmondattal próbálták meg leírni azt a rendezvényt, amiről akkoriban egy lelkes baráti társaság álmodozott.

„A szabadság mindig is kulcsszó volt nekünk, s ha akkor még nem is tudtuk, milyen egy „igazi” fesztivál, azt gondoltuk, éreztük, hogy csakis olyan lehet, ahol ez emberek kényszer és kötöttség nélkül, a hétköznapok nyűgeit maguk mögött hagyva, boldogságban, békességben tölthetnek együtt egy egész hetet” – emlékszik vissza Gerendai a kezdetekre.

„De az önfeledt nyaralás mellett másmilyen szabadságélményt is akartunk nyújtani az akkori fiataloknak, ez pedig a választás szabadsága” – folytatja a Sziget-alapító. „Egy olyan közösségi helyet terveztünk, ahol, megtalálható minden, ami szemnek és fülnek ingere és persze szájnak és testnek, hiszen azt terveztük, hogy ez az egy hét együttlét egy felejthetetlen élményt nyújt majd az érkezőknek minden téren egyaránt. Azt mondtuk, hogy a Sziget nem csak egy fizikai értelmében önálló földdarab, hanem a kivonulásunk szimbóluma. Egy önálló szigetország, egy városállam, a „Szabadság Szigete”, ami egy hétre kinő a semmiből és aztán újra eltűnik a föld színéről.”

Időközben generációk nőttek fel, s azóta több mint 6 millióan tapasztalhatták meg személyesen, hogy ha valaki átlépi a Sziget határait, akkor valóban olyan, mintha egy önálló országba érkezne. A külvilághoz képest valami egészen más, egy sokkal szerethetőbb és élhetőbb világ fogadja a látogatót. Létrejött tehát a Sziget, ami tényleg egy önálló földrész, egy K-hídon túli világ, ahová belépve magunk mögött hagyjuk a hétköznapok nyűgeit és belevetjük magunkat egy vibráló élményhömpölybe.

„Sok minden megváltozott az elmúlt 20 évben, nyilván mi is” – mondja Gerendai, hozzátéve, hogy eközben az egykori ideából kinőtt egy, az európai piacon is jelentős rendezvényszervező cég, amely tele van álmodozó, lelkes, ám időközben profivá vált fiatalokkal, és bár az alapító atyák közben középkorú „üzletemberekké” lettek, még mindig hisznek abban, hogy a rendezvényeik sikere elsősorban azon múlik, hogy az eredetileg megfogalmazott értékek a mai napig érvényesek. „Ezért úgy döntöttünk, hogy újra elővesszük a régi receptet és álmodozunk, mégpedig egy „fesztiválköztársaságról” a „szabadság szigetéről”, ami már ránézésre igazán elüt a valódi országoktól, vagy más rendezvényektől, ahol különleges installációk, világítások, szobrok és számtalan egyéb meglepetés, látványosság fogadja a látogatót” – avat be a részletekbe a főszervező. „Egy olyan képzeletbeli országot alkotunk, ahol mindenki otthon érezheti magát, ahol „mindent szabad és semmit se muszáj”, ahol a sokszínű, nemzetközi forgatagban mindenki megtalálhatja a számára kedves programokat.”

A 2013-as Sziget új koncepciója tehát tulajdonképpen egy létező tény újrafogalmazása: ezennel „hivatalosan” is magalakul a Sziget Fesztiválköztársaság, amire eddig is úgy gondoltunk, mint egy ideiglenes városállamra saját szabályokkal, sajátos kultúrával, önálló fizetőeszközzel, egy fizikailag is elkülönülő szigeten, egy világváros közepén, de most határozottabb megfogalmazásban…, címerrel, zászlóval.

Gerendai kiemelte, hogy a Fesztiválköztársaság „működési modellje” az anarchoszindikalista bázisdemokrácián alapszik, egy vezető nélküli demokratikus működési forma, ahol a társadalom minden tagja, legyen őslakos vagy bevándorló, ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik.