A Vasszűz ismét tarolt

A brit galoppmetál alfája és omegája két évvel ezelőtt azon rajongóknak kedvezett repertoárjával, akik a miocén kor óta figyelemmel kísérik a zenekar munkásságát. Ezúttal azonban a legutóbbi három, valamint a Final Frontier című legfrissebb lemez szerzeményeit helyezték előtérbe. Így hát sem The Trooper, sem Run To The Hills, sem Heaven Can Wait nem volt, ám a Wicker Man, a Brave New World vagy a Dance Of Death szerzeményeit is hasonló ujjongás fogadta.

A ráadásban természetesen a klasszikusok is előkerültek, melyek közül a méltatlanul hanyagolt Running Free aratta a legzajosabb sikert. A tagokon a legutóbbi performansz óta sem jelentkeznek Homer Simpson-os vonások, egyedül Dave Murray emlékeztetett minket egy Woodstockból szabadult Brinkmann professzorra. Ami a gitárosok teljesítményét illeti, Janick Gers továbbra hasonló funkcióval bír, mint Snoopy sárga kanárija, a legszerethetőbb zenekari showman titulust változatlanul ő érdemelte ki. Hozzá hasonlóan Bruce Dickinson is elemében volt, ezúttal az obligát közönséghergelés mellett jó néhány ütős poénra is futotta erejéből. (Ez utóbbiak jóvoltából színpadi stylistjának alkotói válsága felett is hajlamosak vagyunk szemet hunyni. Tudniillik, emberünk öltözéke szinte egy az egyben megegyezett 2008-as viseletével.) Az Iron Maiden című szerzemény alatt természetesen a kabalaszörny, Eddie is előkerült, aki új külsejével úgy festett, mint predator és Psota Irén génkezelt szerelemgyermeke.

„Rég nem játszottunk már ennyire világosban” - mondta a koncert elején Lukács Laci, de korántsem szabadkozásként. Hiszen ennél előkelőbb helyen nem is lehettek volna: magyar zenekarok közül idén egyedül ők kerültek fel az ötnapos Sziget Nagyszínpadára. Az enyhén drakulás ízű bejelentés ellenére nem ijedtek meg a fénytől és olyan pörgős bulit rendeztek, hogy akik nem ismeri őket, azoknak talán fel sem tűnt, mennyi tartalékuk van még a hangulatteremtésben. Aztán ahogy bealkonyult és a színpad fölött megjelent a hold, beindult a fénytechnika és feltörtek a füstoszlopok, a nemzetközi Maiden-közönség is megtapasztalhatta, hogy milyen is egy igazán dögös rockkoncert a Lajta innenső felén. A rajongók pedig a kötelező fesztiváldarabok mellett a tavaly ősszel megjelent  Minden jót lemezről is kaptak pár számot, hiszen ez amolyan félhivatalos lemezbemutató koncert is volt egyben. Hogy a végén az öltözőjébe, vagy kastélyának kriptájába tért vissza a zenekar, azt nem tudni, de ha hinni lehet Lukács összekötőszövegeinek, akkor ott rengeteg behűtött sör várt rájuk.

Aki szombat délután kicsit sokat állt a napon és utána a Nagyszínpad felé tévedt, egy pillanatra azt hihette, hogy a Smiths újraalakulásának lehet szemtanúja. Olyan nagyot nem tévedett, persze nem Morrissey állt a mikrofon mögött, de Johnny Marr tartott éppen gitárórát a Cribs koncertjén. A 2001-ben alakult wakefieldi zenekar 2008-ban járt legutóbb a Sziget Fesztiválon és már akkor is rengetegen voltak rájuk kíváncsiak. Azóta megjelent negyedik lemezük is, az Ignore the Ignorant, amit most a szigetlakóknak is bemutathattak. Rögtön a koncert elején ellőtték a Hey Scenesters! című slágerüket, de jól tették, mert a hangulat ezután csak még jobban felforrósodott, annyira, hogy muszáj volt hideg vízzel locsolni a közönséget, nehogy túlmelegedjenek. A Be Safe alatt feltűnt a kivetítőkön az amerikai Lee Ranaldo, a Sonic Youth egyik alapító tagja és nem maradt el a Men’s Needs sem, ami után megígérték, hogy jönnek még!

Nagy valószínűséggel a zérus felé közelít azon magyarok száma, akik ismerik az olasz Subsonica együttes munkásságát - ezt alátámasztandó a Nagyszínpad előtti tér olasz tagozattá változott az első zenekar fellépésekor és az odatévedő hazaiaknak végre leeshetett a tantusz, van élet Adriano Celentanón és Jovanottin túl is. Ez pedig okosan adagolt prog- és rock elemekből adagolt gumipop, ahol adott egy meggyőző frontember, egy óriásrugón drámaian szintit billegtető billentyűs és olyan kiváló slágerek egymásutánja, amelyekért érdemes futni egy kört az internet csodálatos világában, hogy meghallgassuk és beszerezzük a Subsonica eddigi munkáit.