A Blizzard és az e-sportok

Az online sportok egyre növekvő népszerűségnek örvendenek, ennek kapcsán Dustin Browder, a Starcraft 2 vezető tervezője a Blizzcon-on hosszasan beszélt a Blizzard e-sportokhoz való hozzáállásáról.

Elmondása szerint a jelenlegi nagy játékok közül egyedül a SC2 alkalmas arra, hogy igazi online sport legyen és ennek érdekében abból is sokat ki kellett hagyniuk. Elsődleges céljuk volt a játékkal, hogy a profi e-sport egyik fajtájává váljon. Hogy ez lehetséges lehessen grafika és tartalom terén is rengeteget kivágtak a játékból, különben túl lagos, gépigényes, stb lett volna. Ez így mind szép és jó, de nekem magyarázkodásnak tűnik, sokan panaszkodtak a grafika hiányosságaira, most kaptak egy okot. Tartalom, nos itt is hasonló a helyzet, nem hajszolták magukat halálra ezen a téren, most megmagyarázták miért. Persze nem mondom, hogy nem így történt, de mégis furcsa, hogy fél évvel a megjelenés után válaszolnak meg ilyen kérdéseket, nem látom az értelmét, hogy a Blizzconra várjanak vele.

A számomra érdekes megállapítások, érvelések sora itt még nem ért véget. Browder azzal folytatja, hogy a jelenlegi 3 játékuk (Starcraft 2, World of Warcraft, Diablo III) közül csak ennél volt értelme ezzel próbálkozni. A Diablo-t nagyon meg kellene szabdalni, hogy alkalmas legyen e-sportnak, ez rendben is van, hiszen még nem láttuk a játékot. De hogy a WoW sem az? Elmondása szerint jelenleg is igen jelentős helyet foglal el a professzionális online játékban, de az ő elképzeléseiknek nem felel meg, hogy sport legyen. Nem értem, ugyanis több mint 11 millióan játszanak vele, rendszeresek a versenyek PvP és PvE téren is, több csapatot is szponzorálnak gazdag emberek, cégek, az elsőségért. Ha ezzel nem számít e-sportnak akkor nem tudom mitől lesz az. Emiatt mondom azt, hogy kicsit magyarázkodás szaga van az egésznek.

Egyes országokban az e-sportok már most is jelentősek, például Dél-Koreában, ahol több tízezer dollárokért folyik a verseny. Ezt szeretné a Blizzard egyre többfelé népszerűsíteni, elsősorban az Egyesült Államokban. Érthető a lelkesedésük, ugyanis némelyik profi játékos akár félmillió dollárt is megkeres egy évben. Nem szeretnének szponzorként szerepelni a piacon, inkább a sporteszközök biztosítójaként vennének részt benne.

Magyarországi vonatkozása kérdéses a dolognak, itthon még rengeteget kell fejlődnie a játékiparnak ahhoz, hogy olyan szintre jussunk, ahol pénzért történő játékról szó eshet. A fejlesztők ilyen hozzáállása azonban komoly haladást hozhat, aminek következményeként néhány éven belül akár nálunk is rendszeressé válhatnak a versenyek.