Midtown Madness 2

Teszt
Nem is lehetne más a világ legnagyobb példányszámban eladott játéka, mint egy vérbeli Microsoft termék: a Flight Simulator. A föleg szimulátorokra kiadására szakosodott Microsoft már többször betört az autos játékok világába, ahol a cimben szereplö játék elsö része, kissebb hibái ellenére nagy siker volt. Mint ahogy a cim is mutatja, a cég most nem a szimulátorjai dicsöséges multját akarja ezzel a játékal tovább öregbitteni, hanem a Madness sorozatot folytatni, aminek szintén igen impozáns tagjai vannak, mint pl. a Motorcross Madness1,2 és a Monster Truck Madness 1,2. A játék egyik autos rajongotáborban sem hagy kétséget afelöl, hogy a játék kiadása elhamarkodott lett volna.

Változások
A legszembetünöbb változás a többi játékprogramhoz képest itt a "pályák" számában keresendö. Itt ugyanis nem körpályákat vagy esetleg szakaszokat kapunk sebességszomjunk csillapitására, hanem a kilométereket valos városokban rohatjuk le. Itt már-az elsö rész Cichagojához képest - egyel több várost kapunk San Francisco és London képében. Az autok száma is megkétszerezödött: a már megszokott VW New Beetle, Cadillac Eldorado, City Bus, Frightliner Century, Ford Mustang GT, Ford M. Cruiser, Ford M. Fastback, Ford F-350, Panoz Roadster és Panoz GTR-1 autopark még kiegészül a VW New Beetle Dune, VW New Beetle RS, London Cab, Mini, New Mini, Hummer, Audi TT, Aston Martin DB7, egy kétemeletes busz és egy tüzoltoauto alkotta listával. Ezt a temérdek autot persze nem csak "ajándékba" kapjuk, hanem a jobbik feléért meg kell küzdeni különbözö versenyeken. A hagyományos városi "csavargás" mellett van idö elleni verseny (Blitz Race), körverseny (Circuit Race), amiben a pálya szélét jelképezö korlátot áttörve az utat levághatjuk. A 3. versenyfajtában az idö és a többi auto is az ellenfelünk lesz, amit a készitök frappánsan csak mezei Checkpoint Race-nek neveztek el. Ezenkivül még egy londoni taxis és egy San-franciscoi kaszkadör szerepét kell eljátsszanunk, ahol többek között autosüldözésekre, hatalmas ugratásokra, és városi ámokfutásra számithatunk.

A szimulácio
Az autok viselkedése az elsö részhez képest nem sokat változott, ellenben eltünt a csuszka, amivel a játék "arkádosságát" állithattuk be. Igy marad a szimulácios viselkedés kissé jobb kanyarvételi tulajdonsággal. Egy ilyen játéknál elengedhetetlen a "város légzésének" vizsgálata, ami meglehetösen felemásra sikeredett. A gyalogosok tökéletesen müködnek: sétálgatnak, átmennek az uton, a pirosnál átszaladnak, és természetesen kivégezhetetlenek. A lámpánál ácsorgás során még mindig gyakran jönnek belénk hátulrol, de legalább nem mindenki, mint az elsö epizodban. A táblák hiánya elég sok fejtörést okoz, föleg akkor, ha az ember szabályosan akar közlekedni. A városokba elég sok ugyanis az egyirányu utca, amit persze semmi sem jelez. Az autok nehezebben törnek, de ez nem is gond, tekintve San Francisco ugratoit.

A grafika
A grafika az elsö részhez képest javult, de még a NFS4 szinvonalát sem éri el. A készitök még annyi fáradságot sem vettek, hogy az ablakokat átlátszora csinálják, persze a lelkes rajongok tudtak ilyen autokat késziteni.Az autok kidolgozása néhol hiányos (VW Beetle) vagy elnagyolt (New Mini). A törések sem fognak Nobel-dijat kapni. Az például elég különleges jelenség, ha nekimegyünk 100-al a falnak és utána az auto tele lesz lyukakkal és a karosszéria nem gyürödik. Az utak érintkezése is sajátos. Pl.: a dombra fel és lehajtáskor megakadhat az auto annyira durvák az élek. A játék támogatja a T&l-t bár Geforce 2-nél texturaösszecserélési gondokat tapasztaltam. A játékot kiprobáltam egy 500MHz-es PIII-on, TNT2 Viper-rel és 128MB-al és igy tökéletesen futott bármely felbontásban.

Az összhatás
A játék minden hibája ellenére egyszerüen király, köszönhetöen a számtalan autotipusnak és a városoknak, amiknek és a versenyeknek a sajátos elegye tökéletes programot teremtett a szabadidönk eltöltésére. A saját listámon a második helyen szerepel az NFS5 mögött.