LEGO Star Wars: The Clone Wars - vegyes szájízzel újabb fejes a messzi-messzi galaxisba

Pár éve ismét felbukkant a LEGO a számítógépes játékpiacon. Talán páran még emlékszünk a Lego Racers nevű aranyos kis játékra, mely a maga idejében szórakoztató volt, még egy-egy lanpartyn is megállta a helyét, ha az 1.6-os CS mellett begörcsölt a kezünk. Hosszú évekig nem is igazán lehetett hallani az építőkockákat gyártó dán cégről, majd pár éve ismét felbukkantak, ám ezúttal népszerű filmeket ültettek át a maguk világába.

Láthattuk hogyan elevenedik meg Indiana Jones, Batman, Harry Potter elemekre hulló figurákként, valamint a történeteket is végigjátszhattuk ebben az új mevilágításban. Természetesen nem maradhatott ki a jó öreg Star Wars sem, mely immár harmadik Lego játékát éli.

Én magam kipróbáltam az első kettőt is, ám akkor pillanatok alatt felforrt az agyvizem és kapta is megérdemelt jutalmat. Az irányítás szinte lehetetlen volt bizonyos helyzetekben hála a PC-s körökben csak “konzolos nézetnek” emlegetett kamerabeállításoknak, valamint az egész olyan sutának és kifejezetten bosszantónak hatott. Egyik-másik pályán néhány fejtörőn akár több tíz percet is gondolkodtam, mire egy-egy youtube videón láttam meg, hogy “ja, hogy azt ott fel kell emelni Erővel, áhá!” - természetesen amikor visszaléptem akármerre forgolódtam, a játék csak a 42. próbálkozás felé jelezte, hogy valóban megtehetem. Addigra már a Jedi Knight-ban megszerezhető Dark Rage működött, és a billentyűzet általában újabb határokat mutatott be szilárdságát illetően.

Szerencsére ezt a Lego Star Wars: The Clone Wars-ban sikerült nagyjából orvosolni. Persze még most is sikerül félreugrani, vagy akaratlanul is besétálni egy-egy szakadékba, de most már bátran kijelenthető, hogy a saját bénázásból ered. Ami viszont roppant idegesítő, az a korlátozások okozta redundancia.

Mire is gondolok: ha 100%-ra szeretnénk teljesíteni a játékot, nem lesz könnyű dolgunk. Nagyon nem. Alapvetően minden szinten találunk egy 10 minikitből álló figurát, aminek a megszerzéséhez számos különböző tulajdonsággal bíró karakterre lesz szükségünk. Nem mindegy, ki mekkora, az Erő melyik oldalán áll, stb... Kifejezetten idegesítő és bosszantó, amikor a pálya első teljesítése közben egy csomó objektum körül piros Erő használati lehetőség jelenik meg - mivel épp Jedikkel igyekszünk érvényesíteni az akaratunkat, máris boritékolhatjuk, hogy újabb kört fogunk még itt futni. Persze nem kötelező, de ha már egyszer csinálunk valamit, csináljuk rendesen.

Ezen viszonylag hamar túltettem magam, majd jöttek az újabb és újabb panelek, kapcsolók, elemek, melyekhez rendre más-más karakter kell. Grrrr. Nem baj, az első 5-6 pálya pár óra alatt letudható, viszonylag tekintélyes pénzösszeg (LEGO darabka) is összeszedhető, majd maximum futunk még 4-5 kört. Mert ugye ki tudja észben tartani, hova kit kell vinni. Mellesleg nagy pozitívum, hogy a második, illetve minden további újrajátszásnál a játék minden szükséges tulajdonsággal rendelkező (és persze a birtokunkban lévő) karaktert beválogatja. Természetesen még így is megesik, hogy hiányzik egy-kettő...

Alapvető célunk - a küldetések teljesítése melett - arany színű nagy kockák szerzése. Minden teljesített pálya végén automatikusan jár egy, ha pedig True Jedi minősítést is kapunk (a felső csík betelik az összeszedett LEGO darabkáktól), jön még egy bónúszként. Összesen 130 darabot szerezhetünk meg - ám ez nem könnyű feladat. De később még visszatérünk rájuk.

Az arany kockák mellett piros kockákat is találunk, melyek megkönnyítik a játékot. Akad olyan, mely hasztalan (pl. ragyogás a sötétben), de szerezhetünk dupla kardot, illetve a személyes kedvenceim egyikét, a sebezhetetlenséget. Kérdés persze, ez mennyire veszi el a játék élvezetét... Nekem tetszett, hogy nem haltam meg úton-útfélen a felém rohanó klón/droid seregek tömegétől, valamint a járművem sem robbant fel pár lövés után. Ezek megtalálása sem könnyű feladat, de viszonylag a játék elején meg tudjuk szerezni a Red Brick Detector nevű kockát, mely jelzi, ha van egy új piros elem a közelünkben. Az anyagi csődtől sem kell félni, mert bár vannak több milliós(!) tételek, szerencsére beszerezhető egy 2x, 4x, valamint egy 8x szorzót adó is (én ennyit találtam), melyek egyszerre is aktiválhatóak, így gyakorlatilag 64x-es szorzóval mászkálhatunk. Már a 8x-osnál is simán teljesíthető egy-egy pályán az 1-2.000.000 pont, szóval aggodalomra nincs ok.

Térjünk vissza a sárga téglákra: ahogy gyűjtögetjük szépen lassan, egyre újabb és újabb részeire juthatunk el a hajónak. Ez az a rész, amit szerintem nagyon jól eltaláltak a készítők. A teljes hajót bejárhatjuk gyakorlatilag, a járműcsarnoktól a lézerágyúkig, az orvosi részlegen át a hangárig. És ha már a hangárnál tartunk: bármikor lehívhatjuk az űrhajókat, amiket megvehetünk/megkapunk, és kiruccanhatunk az űrbe kicsit csatázni, ha unjuk a benti létet. Elég rátenyerelni a H gombra, és már mehet is a darálás. Ha elég kitartóak vagyunk, átrepülhetünk egy szeparatista hajóra is, ahol dokkolás után újabb területek várnak, majd elég arany kocka megszerzése után itt is kapunk küldetéseket.

Az alapvetően három főszálon futó történet mellett a sorozatból megismert csaták javát is végigjátszhatjuk. Egy bizonyos idő után elérhetővé válnak mind a birodalmi, mind a köztársasági Assault küldetések, ahol rövid idő alatt kell lerombolnunk az ellenség bázisát/épületeit. A rendszerek más kézre játszása nem igazán befolyásolja a játékot, amennyire észrevettem, de remek alkalmakat nyújtanak, ha némi anyagi segítségre lenne szükségünk. Pár szorzóval és sérthetetlenséggel felszerelkezve könnyedén beszedhetjük a “sarcot”, majd vásárolhatunk újabb karaktereket és járműveket, űrhajókat.

Ami viszont bosszantó, hogy a köztársasági hajón számos olyan elem van, melyet csak Sith karakterrel tudunk kezelésbe venni - ezzel nincs is gond, Dooku-t elég hamar megszerezhetjük, és már mehetünk is körbe (jó néhányszor) mindkét hajón. Ellenben, amit nem értettem miért, ha ellenséges karakterrel megyünk a hajón (pl. Dooku-val a köztársaságin), megtámadnak az NPC-k. A logikát értem, de mivel én irányítom, így nyilván egyeznek az érdekeink. Ez csak olyan szempontból bosszantó, hogy nagyon kevés helyen lehet lehívni az éppen szükséges karaktereket, ezáltal elég bosszantó, ha az NPC-k véglegesen száműznek egy olyan figurát, akit épp a következp sarkon akartunk használni. Ilyenkor nincs mit tenni, uzsgyi fel a hídra, és kezdhetjük előről...

A hajókon érdemes nyitott szemmel járni, hiszen bármikor szembe jöhet egy új karakter, akit megvehetünk. Ilyenkor célszerű az adott oldalhoz tartozó figurát vinni, különben elég nehéz előívni a vásárlási opciót.

A csaták során számos pályán találhatjuk magunkat szembe azzal a helyzettel, hogy van egy bázisunk, amin mondjuk egy barakk, és ezzel kéne megnyerni a játékot. Ilyenkor sem kell aggódni, fel kell pattanni az első járműre, odarohanni egy ellenséges bázishoz, majd szétlőni azt. Ha minden épületét eltakarítottuk, máris felhúzhatjuk saját ágyúinkat, rendelhetünk járműveket, de a pajzsgenerátorok, illetve a proton torpedók sem maradhatnak ki. A torpedó egyébként igen hasznos, mivel közvetlenül az energiaközpontot támadja, melynek eredményeként egy lövéssel felrobbanthatunk egy-egy épületet az adott bázison. Ez akkor jön jól különösen, ha arany, illetve ezüst épületek találhatóak rajta, mivel ezek “speciális kezelést” igényelnek. Sokszor egyszerűbb beépíteni 5-6 báizist csak azért, hogy kapjunk torpedót, mint folyton figyelni, hova mit tegyünk le. Természetesen ha feleslegessé válik egy épület, azt megsemmisíthetjük, majd az árát összeszedhetjük, ha elég gyorsak vagyunk.

Összességében a játék rengeteget fejlődött elődeihez képest. Az irányítás jobb és egyszerűbb lett, a grafika szebb lett, a szabadság pedig jelentősen megnőtt. Negatívumként a fent említett redundáns játékmenetet tudnám felhozni, valamint azt, hogy a százalékjelző folyamatos vánszorgása miatt olyan érzésem van, sosem fejezem be. De ennek ellenére könnyen el lehet tölteni vele órákat, unaloműzésre kiváló. Szokás szerint most is lazára vették a figurát, így elég sok humorral meghintett átvezetőt láthatunk majd, amik fel tudják dobni az unalmas játékmenetet. Részemről egy 6 pontot kap a 10-es skálán.