God of War: Ascension

A God of War sorozat mindegyik példányával játszottam már, elég nagy rajongónak tartom magam. Mivel az összes nagy hatással volt rám, ezért nagyon vártam már az előzményt ismertető részt, amely az Ascension alcímet viseli. A tesztemből kiderül, hogy mennyire tudta teljesíteni az igen nagy elvárásokat ez a PS exkluzív hack & slash. A történet szerint ez az epizód még Árész legyőzése előtt játszódik, nem sokkal azután, hogy Kratos elvesztette családját (feleségét és lányát) egy összeesküvés miatt.

Ezután egyértelművé válik, hogy meg akarja szegni a háború istenének tett esküjét, ami viszont nem fog olyan könnyen menni, ahogyan azt ő elképzelte. A fúriák, Árész védelmezői ugyanis az útjába állnak. A sztori dióhéjban ennyi lenne, sajnos el kell ismerni, hogy az Ascension nem ezzel fog levenni minket a lábunkról, bár egy ilyen játéknak ez is megteszi. 

A játékmenet néhány dologban megváltozott, például az előző részekkel ellentétben nem különféle fegyvereket kapunk egy-egy képességgel, hanem csak az alap kardot használhatjuk, melyre különféle módokat helyezhetünk. Sokakban felmerülhet, hogy nem megy-e ez a játékélmény kárára, hiszen ezzel egyetlen pengére szűkítették a repertoárunkat. Én viszont teljesen egyetértek ezzel a lépéssel, szerintem a korábbi részekben csak kevesen használták az újonnan megszerzett fegyvereket, hiszen ilyenkor már az alap kardunk magasabb szinten állt. 

Változás történt a Rage alkalmazásában, most ahelyett, hogy egy rövid ideig vérszomjas szörnyeteggé változva sebezhetetlenül gyilkolhatjuk ellenfeleinket, taktikázhatunk ezzel a képességünkkel. Amikor a számláló betelik, választhatunk, hogy vagy erősebb és dinamikusabb kombókkal intézzük el a rosszfiúkat, vagy pedig a két analóg kar lenyomásával különleges varázslatokat idézhetünk elő módoktól függően. 

Sajnos én úgy vettem észre, hogy ezek sokszor csak kinézetben különböznek egymástól, és csak nagyon minimális mértékben befolyásolják a sebzést. Szinte teljesen mindegy, hogy Árész lángjait, vagy éppen Zeusz villámjait szítjuk az ellenfeleinkre. A játék elején csak elenyésző életerőcsíkkal rendelkezünk, ez ellen a megszokott gorgó szemekkel tehetünk, amiket a pályákon elrejtett fehér ládákban találhatunk meg. Ugyanez a manánkra is vonatkozik, mely felhasználásával varázslatokat használhatunk, melyek szintén a módoktól függenek. 

Fegyvereinket, képességeinket, tárgyainkat továbbra is piros gömbök megszerzésével fejleszthetjük. Ezeket ellenfelek legyilkolásával és elrejtett ládák kinyitásával gyűjthetjük össze. Fontos szerepet fog játszani egy bizonyos amulett is, amely építmények felépítésére illetve lerombolására alkalmas. Ezt a tárgyat akár harc közben is használhatjuk ellenfelek lelassítására. A játék során találkozhatunk további eszközökkel, ezek kisebb logikai feladatok megoldásában fognak segíteni. 

Előrelépés a God of War-ok történetében a multiplayer, ami sokat javult a bétához képest, hiszen a Sony sokat foglalkozott a felhasználók visszajelzéseivel. Többek közt sikerült kiküszöbölni azt a problémát, hogy amíg te vért izzadva harcolsz egy ellenséges játékossal és végre sikerült felülkerekedned rajta, addig egy harmadik fél egy ütéssel elintézi a már legyengített prédád és pont nélkül maradsz, azaz jól megszívtad.

A multiban többféle játékmód is megtalálható, például a Favor of the Gods, egy kooperatív survival, melyben időre kell végezni az éppen támadó szörny hullámokkal. A Capture the Flag-et különösebben nem mutatnám be, tulajdonképpen teljesen megegyezik a Call of Duty Domination módjával. Karakterünk eléggé testreszabható, a páncélunk színétől kezdve a harci festés mintájáig szinte bármit megváltoztathatunk. A multiplayer elején kiválaszthatjuk, hogy hősünk melyik isten szolgálatába áll, mindegyik különböző előnyökkel rendelkezik.

Végül megemlítenék pár dolgot, ami miatt kicsit csalódott vagyok: a játék során kevés bossfight-tal találkozunk, főleg ha az előző részeket vesszük viszonyításul. A helyszínek kissé egysíkúak, mind szürkés és komor. Továbbá a kivégzések szinte teljesen megegyeznek a 3. részben találhatóakkal, csupán két-három újabb mozdulat kapott helyet.

Azonban ezektől eltekintve egyáltalán nem okozott csalódást az Ascension: hozta az elvárt minőséget, se többet se kevesebbet. A grafika továbbra is csodálatos, tele szebbnél szebb látványelemekkel, csak kevés helyen található elmosódott textúra. Érdemes tenni vele egy próbát - biztos, hogy nem fogod megbánni, rajongóknak pedig kötelező darab.