Final Fantasy XIII

Egy igen komoly játékszéria jelenleg legújabbnak számító tagja került a kezeim közé, és ha már ott volt, akkor jól ki is próbáltam. Mivel ez a széria 13-al jelölt tagja ezért nem árt röviden megemlékezni az előzményekről. A Final Fantasy először 1987-ben jelent meg NES-en. A hatalmas sikernek köszönhetően szépen sorjában jöttek is a folytatások, amik történetben ugyan teljesen különböztek egymástól, csupán az irányítást és a játékmechanikát tekintve voltak hasonlóak.

Ahogy növekedett az évek száma a naptárban, egyre több cím jelent meg és ezzel egy új legenda volt születőben. Az első rész óta több mint 96 millió példány kelt el a franchise-on belül, rengeteg díjat nyerve ezzel a Square Enixnek, köztük hét rekordot is a Guiness-rekordok könyvében. Pontosan ezek miatt is lehetett kemény dolga a Square Enix (gondolom már leesett, hogy ők a fejlesztők) dolgozóinak, hogy miképp is folytassák ezt a grandiózus sorozatot. Adott volt nekik egy már legendássá vált sorozat, de azért mégis kellett valami olyat hozzátenni, amitől nem csak egy Final Fantasy lesz a sorban, hanem egy olyan FF ami megreformálja a sorozatot. Lássuk is, hogy ez miképpen sikerült vagy nem sikerült nekik. Az Electronic Arts-al szemben, akik a hiperaktív-túlzásba vitt marketing hadjáratokról ismertek (náluk az se volt probléma, hogy egy játék akár 8-10 trailert is kapjon), a Square Enix nagyon finoman adagolta a videókat és képeket a játékról, úgyhogy nem eshettek abba a hibába, hogy túl nagy elvárások miatt koppanjanak egy esetlegesen jó, de az elvárásoknak nem megfelelő játékkal.

Akkor bele is ugrok a játék kivesézésébe. A játék egy kellemesen hosszú bevezetővel fog indulni, ami szépen meg fogja alapozni a hangulatot a játékhoz. Mivel aránylag sok újdonság lesz benne, ezért folyamatosan lesznek oktatórészek, ahogy egy-egy új funkció/lehetőség nyílik meg a játékban. Ez mindenképp hasznos, bár nem feltétlenül szükséges, mivel maga az irányítás meglehetősen könnyű. Adott lesz egy automatikus harc opció, amiben a gép kiválasztja, hogy miképp is támadjon a karakterünk. Ennél meg is lehet említeni, hogy az MI elég jól sikerült, ugyanis a pillanatnyi legoptimálisabb támadást fogja kiválasztani nekünk (főleg ha egy speciális képességgel vagy tárggyal felfedtük a lény tulajdonságait), nem lesz olyan, hogy mondjuk a tűzimmunis de jég ellen tehetetlen lénynél a tűzvarázslatot fogja nyomni és esetleg emiatt a körülményesebb módon a képességek részben kell kibogarászni a jégvarázslatokat.

Még további 2 menüpont a technikák (fejlődésünk során megkapott technikákat alkalmazhatjuk innen, ezek erős varázslatok, feltámasztás, de itt van az Eidolonunk megidézése is (minden karakter fog szerezni egy ilyen egyfajta isteni avatárt a történet során)) és az ahol a különböző lötyiket, tárgyakat használhatjuk fel a csata hevében. A csaták emiatt (és a valós idejű (bizony nem körökre osztott) harcrendszer miatt) rendkívül intenzívek lesznek, de nem szabad megfeledkezni az úgynevezett paradigma-rendszerről. Ezek a paradigmák tulajdonképpen a klasszikus RPG-k kasztösszeállításai, ebben választhatjuk meg csata közben, hogy a karaktereink milyen kasztúak legyenek, ezekből a paradigmákból maximum 6-ot tudunk eltárolni az aktuális csapathoz, úgyhogy emiatt érdemes lesz ezeket a csaták között is akár változtatgatni, hogy minden szörnyhöz (főleg a bossokhoz) ideálisak legyenek. A kasztokból 6 darab van, mindegyik szereplőnk eleinte csak majd 3-at fog ismerni, azokat tudja fejleszteni, a végjáték felé már megkapja a többit is, de azokban gyenge lesz, nem igazán lesz érdemes azokra gyúrni. Ez a 6 kaszt a következő: Commando (a közelharcos), Ravager (mágus), Medic (na ez vajon micsoda is? :) ), Saboteur (debuffer), Synergist (buffer) és a Sentinel (tank).

A játékmenetről viszont el kell mondani, hogy rendkívüli módon lineáris, nem nagyon van lehetőség az elkalandozásra és klasszikus RPG-NPC-el sem fogunk találkozni. Ahogy haladni fogunk előre, úgy fog egyre jobban kibontakozni előttünk ez a lenyűgöző világ, a történet és a karakterek. A történet aránylag hamar fel fog pörögni, nem kell attól tartani, hogy túl sokáig csak döcög a sztori és emiatt megunjuk, közben azért lesz egy-egy üresjárat, de ezeken hamar túl leszünk és csodálhatjuk tovább ezt a jól kidolgozott, csavarokkal azért ellátott sztorit. A karaktereink magas szinten ki vannak dolgozva, meg fogjuk ismerni a háttértörténetüket, a történet adott pontjain levő motivációjukat (na ez az ami mindenkinél fog azért változni), azért nem példázom ezeket, mert akkor elkerülhetetlen lenne, hogy spoilerezzek a sztoriból és egyre jobban meg fogjuk kedvelni őket (én például mindegyik főszereplőt megkedveltem valamennyire, de azért kiemelném, hogy a szinte örökké vidám Vanille lett a kedvencem bár a vagány Snow is jó arc, legkevésbé valahogy Hope-ot sikerült megkedvelnem).

A sztori egyébként úgy indul, hogy van ez a hely, Cocoon ahol a főszereplőink élnek, és vannak fal’cie-k akik egyfajta nagy gonosz teremtmények, elég hamar fogunk egy ilyennel személyes összetűzésbe kerülni, ami meg fogja alapozni a történet későbbi alakulását. A játék kellőképp hosszúra sikeredett, szóval senkise számítson egy olyan játékra, amin egy délután alatt végigszalad, az én játékidőm olyan 56 óra lett és ez ténylegesen a fősztoriszállal lett eltöltve, semmi minimális elkalandozás (lesz majd olyan hely ahol lesz valamennyi mellékküldetés, de ezek elég sablonosak, menj oda és öld meg stílusú az összes) vagy farmolás. Még a grafikáról annyit, hogy ez egy igazán álleejtős grafika, ha nem figyel az ember akkor könnyen elkalandozhat a tekintete a környezetet bámulva. Ez a kiváló grafika teszi a csatákat is rendkívül látványossá (ajánlom a legmagasabb szintű tűzvarázslatot, igazán látványos lesz :) ). Állítólag a Xbox 360-as verzió grafikája sokkal gyengébb a PS3-as verzióhoz képest, nekem a Xbox 360-as verzióhoz volt szerencsém, ha ez a rosszabb akkor valami eszméletlennek kell lennie PS3-as grafikának.

A végére is értem ennek a játéknak a kivesézésében, úgyhogy lássuk is az összegzést. A sztori, a karakterek, a harcok és a grafika abszolút kiválóak lettek, de a rendkívül lineáris játékmenet miatt sok klasszikus RPG-s elem hiányzik belőle. Ezek miatt és ezek ellenére a játék kiválóan sikerült, a Square Enixesek gratulációt érdemelnek tőle.

Végítélet: 9/10