Duke Nukem Forever

Duke Nukem: Egy olyan név, főhős, játék amit minden öreg harcos (köztük jómagam) és a tapasztalt gamerek többsége ismer. 1991-ben jelent meg először oldalnézetes platform játékként, de több legendás FPS közül mint a Doom, Blood, Quake az 1996-os  DN3D jelentette számomra a legnagyobb és a leghosszabb játékélményt. A fegyverek változatossága, a pályák nagyon jó és ötletes tervezése, valamint a poénok,beszólások. Lehet mondani, hogy az idő megszépíti az emlékeket, de ez a mai napig leköt.

Az ezredforduló előtt be is jelentették a Duke Nukem Forever-t, fűt-fát ígérve, majd jöttek az E3-mak, Trailerek, csúsztatások, kiszivárgott és megjelent média anyagok, botrányok. 14 évvel később mégis megjelent a Gearbox gondozásában befejezett játék. 

Sajnos nem hozta el az FPS játékok megváltását, mint azt megannyian várták tőle.  De hát ez ennyi engine váltást és újrakezdést követően csoda hogy játszható produktumot kaptunk.

A játék az egyszerű telepítést követően elindítva, a fenomenálisan állat intro álltal okozott perceket maximálisan élveztem. A DN téma (Grabbag) felhangzik és rajzfilmszerű, kicsit képregényes animációval a DN3D fontosabb és epic-ebb jelenetein keresztül végigvezetnek minket. Egyszerűen annyira felpörgeti a régi FPS-eken edzett játékosokat hogy alig várod az első pályát. 

A játék menüje is egész jól sikeredett, a háttérben természetesen Duke-ot látva.

Az első lépések azzal kezdődnek hogy az emlékezetes stadionban a Cycloid uralkodót le kell győzni, de hamar kiderül ez után hogy csak Duke kockul önmagával egy igen szépen megrajzolt ikerpár társaságában. Az immár nagyon gazdag Duke a Föld megmentője, istenített hőse, saját TV show-al, a Duke Burger-el, Múzeummal, Kaszinóval és még sorolhatnám. De persze ahogy az lenni szokott megint az események közepébe csöppenünk.

Most Las Vegasba jönnek vissza az idegenek elfoglalni a Földet, elrabolni a szép nőket és persze Duke-ot kinyírni. Az előbb említett ikreket is elrabolják és nagyrészt ez motiválja a főhőst az összes földönkívüli seggének szétrúgásában. Nagyjából ennyi a sztori.

Az elnök állandóan beszól h ne üssük az orrunkat ebbe a dologba meg hogy mi vagyunk a probléma okai de rajta kívül minden egyéb emberi karakter a játékban velünk „van”.

Maga a játékmenet hasonlít a klasszikus játékstílusra, de sajnos a kifigurázott játékok stíluselemeit és konzolos irányítását vette át. 1-2 érdekesebb platform résztől és feladványtól eltekintve egy csőben haladunk és scriptelt ellenségek előre meghatározott módon történő likvidálása a feladatunk. De a fíling a játék első 60-70%ban még így is nagyon jól ellett találva, utána viszont önismétlés, értelmetlen akadályok állják utunkat. Azonban Duke beszólásait és a poénokat rendkívül imádtam. 

A fegyverek maradtak a régiek kicsit „modernizált” változatai, de elképedt arcal kellett tudomásul vennem hogy csak 2 féle fegyvert tarthatunk magunknál (plussz pipebomb, meg az a robbanós érzékelős bomba amit egyszer sem használtam). Többször annyira rossz volt, hogy míg a pálya elején jól jött a shotgun, RPG kombó addig a közepén felkellett vegyem a 3 csövű gépfegyvert amiből persze hamar kifogy a belevaló, persze a jó puskámér nem mehettem vissza és elis kellett dobnom. Ilyet egy old-school FPS-ben….

A másik nagy probléma a checkpointos mentés rendszer, amitől nagyon sok alkalommal a hajamat téptem. Amikor jön egy nagyobb hullám előre megírt enemy sereg és nagy esély van rá hogy az első alkalommal nem éled túl mert a játék kicsit nehézre sikeredett még a legkönyebb fokozaton is (sebzés,skill), akkor meghalsz úgy hogy Duke szemüvege összetörik.

Visszadob a legutolsó mentett checkpointhoz és ha az játékidőben 10 percel ezelőtt volt, akkor nem kicsit fel tudja idegelni az embert. Sajna medikitek sincsenek a játékban, hanem újra töltődő életerőt, vagyis Ego-t kapunk. Sok ilyet láthattunk már a konzol uralta játékos világunkban. Ja és majd elfelejtem: éjjellátunk is, mégpedig a napszemüvegünkkel Dukevision néven, ez vicces volt elsőre és másodikra is :D.

Vannak apróbb feladatok, miközben zsugorítva kell mászkálni, átjutni, játékautót vezetni amik szintén viccesre sikerültek. A Főbossokkal könnyen elbánhatunk, hiszen a játék mindig megmondja h mit kell csinálni, vagy Duke célozgat rá. Apropó az ellenfelek nem IQ bajnokok és maradtak szintén a régiek modernizáltabb kinézetű megfelelői. Egyféle kivégzéssel meg is ölhetjük őket, illetve szteroid tabblettákkal két kezes ultra sebzést és gyorsaságot kapunk rövid időre. Az írányítás meglepően jó lett, egérérzékenységet mindenki belövi saját keze íze szerint és mehet is a keménykedés. A játék megjelenésért az UE 2.5 a felelős, mely egyszerre nyújt szép látványt (például a gátas vizes rész), és bűn rondát is a régebbi verziók textúráiból.

Igazából annyira nem is lenne lényeges ez a rész egy Duke játéknál, de ha már 2011, akkor azért valahogy nézzen ki. A hangok és a zene tökéletesek, maximálisan illenek a játék alá.

És persze a kijátszás végén többször azt hittem, végre ez az utolsó pálya de nem…:D

A hosszú játékidő rendkívül nagy pozitívum a szétvagdalt, DLC rendzserű játékok virágzása idején, de a végére már vontatott és kicsit unalmas lesz.

A game minden negatívuma ellenére számomra, ha az előbb leírtak alapján nem is, de megérte eddig várni rá (talán még egy KotOR 3-ra várnék ennyit :P). Visszahozott egy kicsit nekem az oly annyira hiányolt régi tökös akció játékok világából amik letették a mai játékok alapköveit. 

De persze nem szabad elmenni az elbutult játékmenet és a klasszikus motívumok elhagyása mellett. Tessék példát venni a Doom 3, Half Life 2-ről. Úgy próbáltak újítani hogy megtartották a „gyökereiket”.

A gépigény nem vészes :

2 magos 2GHz-es processzor, 1 giga ram, 256os Gef 7600, vagy Ati HD2600

xp/vista/win7 , 10 giga hely (inkább 14) 

Nekem egy Acer 5738zg notim van és kifogástalanul futott élsimítás nélkül maxon a játék.

Remélem tanulnak a hibákból és a PC-szokásokhoz híven hegesztik majd a következő részt.

A játék meg vagy tetszik valakinek vagy nem, számomra megfelelő kikapcsolódást nyújtott, de sajnos érzhető rajta, hogy a mai világban már nem a szórakoztatás az elsődleges cél, hanem a minél nagyobb tömeghez való eljuttatás.

„Fail to the King”?  - Szerintem nem.