Driv3r

Képzeljetek magatok alá egy tuz piros F50-s Ferrarit. Megvan? Ok, akkor most törjétek össze, menjetek neki mindennek amit láttok, amíg ki nem gyullad a kocsi... Na ez lett a Driv3rbol... A játék reklámszövege a következo volt: Good. Bad. Both. (Jó. Rossz. Mindketto.) Ez a szlogen természetesen a Tanerre a játék beépülos zsarujára vonatkozik. Ez a szöveg azonban nem csak a fohosre illik, hanem magára a játékra is...

Rég volt ilyen játék amely ekkora hírverést kapott. Állandóan lehetett olvasni hogy milyen nagy nevek adják majd hangjukat a játékhoz. Az Atari mindent beleadott hogy tisztában legyünk vele: a GTA-kat el lehet felejteni, hiszen itt az új csoda a Driv3r. De egy biztos: csodák nincsenek. Eloször kezdeném a játék jó oldalával. A volán mögé ülve az ígéretekhez híven, egy ütos, grandiózus akció-játékot kapunk. A sztori hatására teljesen beleéljük magunkat a közbiztonságot semmibe, gyakran piszkos eszközöket igénybe vevo fohos szerepébe. A missziók jól kidolgozottak, mindegyik adrenalinpumpáló és sokkal nehezebbek a RockStar játékánál. Itt fején is találtam a szöget, elsonek talán a hihetetlenül nehéz küldetéseket rónám fel a játéknak. A verdák irányítása aránylag élethure sikeredett, ezzel együtt ezt az autók irányítását is meg kell tanulnunk. De ahhoz hogy igazán feelinges legyen a játék szükségümk lesz egy eszközre amit úgy hívnak hogy Gamepad. Enélkül ugyanis hamar a pokolba fogjuk kívánni a játékot. Azzal kezdodött, hogy a szörnyu TPS módban elvergodtem az autóig. Oké, mondom. Beszállok, nyomom W, semmi. Kurzor gomb, semmi. Nyomkodok mindent összevissza, de a kocsi meg se mozdul. Na mondom jó, vissza Options menü, irányítás beállítás luxus. Ezután kis anyázás, vissza fomenübe és irányítás beállítás, így persze elveszett a nem mentett játék. Jah amúgy olyan hogy "elore" nincs. Olyan van hogy "lean forward" meg "Acceleration". Gratulálok a készítoknek... Viszont ahogy beülünk a járgányunkba (az iránybeállítás után) és nekimegyünk valaminek, látjuk, hogy a készítok beváltották az ígéretüket a törésmodellel kapcsolatban. Eloször is minden karambol a helyzetnek megfeleloen alakul, és az is számít hogy egy kocsinak vagy egy betonoszlopnak megyünk-e neki. Ezt szépen megoldották a készítok. Igaz nincs annyiféle járgány mint a GTA-ban, de a tervezok úgy keverték a missziókat, hogy mindenféle járgányt ki kelljen próbálni. A hangulat tökéletes, melyet a hollywoodi minoségu átvezetok csak fokoznak.
Ami miatt minden bizonnyal a játékosok többsége az uninstall gombhoz fog nyúlni, az a förtelmes TPS irányítás. Gamepad nélkül tehát hozzá se kezdjünk a játékhoz, ha nem akarjuk idegileg kikészíteni magunkat. A grafika sem váltja be a hozzá fuzött reményeket, a textúrák mosottasak és hatalmas bug-ok vannak benne. Alapvetoen egy jó játékot kapunk a Driv3r -el, talán csak túl nagy volt a nyomás a készítokön. (Fogjuk a nyuszira :D) Na, várhatunk a Driver 4-re...