Darksiders

Posztapokaliptikus és bibliai témát  egyszerre feldolgozó játékból nincs túl sok, pedig a téma sok potenciált rejt magában. Ezen kevés egyike a Darksiders.

A stílus azonban nem új, akció-kalandból van bőven, így volt honnan meríteni. A Vigil Games ki is használta ezt a lehetőséget. Sok mindent belepakoltak a játékba, mégis hiányosnak érzem időnként. Hogy miért is és hogyan? Lejjebb kiderül.

Az alaptörténet nem túl bonyolult, Pokol és Menny, avagy a Jó és Rossz csatájában kell a harmadik semleges félnek lennünk, aki majd rendet tesz köztük. Ehhez mi az Apokalipszis négy lovasának egyikét, Háborút alakítjuk és irtjuk halomra mindkét fél erőit. Itt ismét a miért a kérdés, hiszen a Biblia szerint a lovasok Isten, pusztulást hozó küldöttei. A Darksiders kissé változtat ezen, sőt az egész felálláson, itt a Pokol és Menny az idők kezdete óta háborúban állnak és időnként neki is állnak egymást kaszabolni. A csaták kimenetele azonban sosem tőlük függ, ugyanis létezik egy ősi Tanács, akik mindenek felett állnak és a Lovasok segítségével pillanatok alatt befejezik a harcokat. Igazából csak a háború utolsó csatája lenne hátra, melyben már az emberek is részt vesznek, mint harmadik fél.  Na valahol itt kapcsolódnánk mi be a történetbe, csak éppen nem minden történt úgy, ahogy azt „megírták”. A Négy lovasból csak Háború érkezik meg a csatába és ő is úgymond engedély nélkül, az emberek pedig még egyáltalán nem állnak készen egy ilyen harcra, őket már addigra kiirtják mire mi megérkezünk.

Nekiállunk irtani az ellent, de gőzünk sincs arról mit keresünk itt, most mit is kell csinálnunk és mi történik körülöttünk, képességeink cserben hagynak, és esélyünk nincs véghezvinni feladatunkat. Nem csak játékbeli karakterünk, de mi magunk sem értjük mi is a szituáció. Szerintem ez egy ügyes húzás volt a készítők részéről, sikerül azonosulni a karakterrel és valamilyen szinten szimpatizálunk is vele, innentől a hangulat garantáltan megvan. Ez végig jellemző a történetre, hiszen azért játszunk, hogy megismerjük az egész sztorit és karakterünk célja is ez, na meg persze rendbe tenni a dolgokat. Ahogy haladunk előre a játékban úgy derülnek ki a részletek és kapjuk vissza képességeinket, azaz inkább vásároljuk vissza egy részüket.

A sztoriról többet csak a játékélmény rovására lehetne írni, térjünk rá magára a játékmenetre. Sok újdonságot nem hozott, sőt talán egyet sem, ez azonban nehéz feladat is lett volna tekintve a stílus képviselőinek létszámát. Tényleg nem sokat lehetne elmondani, a szokásos, mászkálunk mindenfelé, minden utunkba kerülőt apró darabokra vagdalva haladunk célunk felé. Nagyvonalakban ennyi lenne, persze a részletek is fontosak. A levágott ellenfelekért halottak lelkeit kapjuk meg, amelyeket fizetőeszközként, életként vagy a Haragot töltőként használjuk színüktől függően. A Harag is ismerős lehet más néven vagy akár ezen is, ezt használjuk különleges képességeknél, tényleg semmi különös. Lelkekért vásárolhatunk különböző kombókat, fegyverfejlesztéseket és tárgyakat, melyek életet adnak vagy éppen Haragot, esetleg más bónuszt.  A harcok rendben vannak, egyre nehezednek és más ellenséghez más taktika működik jól, nem csak a bossoknál. A bossharcok is kellően változatosak és míg a normál ellenfeleknél a szimpla kaszabolás is működik itt nem fog. Ennek ellenére is túl könnyűre sikerültek, néha egy-egy nagyobb csapatot nehezebb legyőzni, mint a bossokat. AI-ról beszélni mégsem egyszerű, leginkább mert nem nagyon van. Az ellen a megírt módon támad, attól el nem tér, minimális a reakció arra, hogy mi mit csinálunk, csak jönnek felén védekezés nélkül. Ezért aztán a távolból érkező támadásaink szinte biztos, hogy hatékonyak lesznek. Pozitívum volt számomra, hogy a fegyverek is fejlődnek, minél többet használjuk annál gyorsabban. Amikor pedig elérik a következő szintet erősebbé is válnak, többet sebzünk velük. A környezet nagy része is használható fegyverként, autókat, asztalokat tudunk felkapni és harcolni velük. Ez időnként hasznos, de többnyire csak jó szórakozás. A problémám a játékmenet karakteridegenségével volt. Háború Pókember módjára mászkál falakon, csöveken, ugrál épületről épületre. Lovát is csak a játék végére kapja vissza, de ezután is keveset tudja használni. Célja elérése érdekében lepaktál démonokkal, kereskedik velük. Az Apokalipszis lovasainak legpusztítóbbjáról van szó, hitelesnek egyáltalán nem mondanám ezt a stílust az ő esetében és játékbeli hírnevét sem érzem épp emiatt jogosnak, megalapozottnak. Némi magyarázatot nem bántam volna, mondjuk valahol érthető, de akkor is. A leírtakból látszik, amiről korábban szó volt, valóban nem különbözik a műfaj többi képviselőjétől, nem is rosszabb náluk, de nem is emelkedik ki közülük.

A Darksiders először konzolon jelent meg és csak ebből készítették el a PC-s verziót, annak minden előnyével és főleg hátrányával. Az irányítás le sem tagadhatná eredetét, a kamerakezeléssel együtt. Néhány kombó elérése ennek köszönhetően elég nehézkes, kész ujjtörő. Az átirat miatt a grafika is csak kis mértékben skálázható. Na igen, a grafika, vegyesek a meglátásaim itt is. A harcok és az effektek látványosak és szépek, de a textúrák minősége hagy némi kívánnivalót maga után. Az árnyékok pedig egyenesen rondák, pixelesek és még csak nem is hasonlítanak arra, ami vetette őket. Itt-ott bugos is, de ez nem feltűnő és nem is zavaró.  Igazán odafigyelhettek volna az ilyen részletekre. Viszont ennek ellenére is élvezhető és az árnyékoktól eltekintve szépnek mondható. Konzolos játék eredete miatt a hangok viszont nagyon rendben vannak, minden passzol, a karakterek hangjai jók és passzolnak is hozzájuk. A hangeffektek kimondottan hangulatosak, bár karakterünk nyögései néha viccesek. A zene is passzol a játékhoz, hangulatot nem fokozza ugyan, de szerintem ez nem is követelmény.

A Darksiders habár nem emelkedik ki az akció-kaland játékok közül, megállja a helyét. Élveztem a vele töltött órákat, nem éreztem elpazarolt időnek. A gépigény is megfelel a nyújtott teljesítménynek, de lehet jobb lett volna egy kicsit magasabb cserébe a hibák hiányáért. Összesítve 80/100 pontot adnék neki, részletezve:

• Grafika és hangok: 15/25
• Hangulat és „hitelesség”: 20/25
• Történet: 24/25
• Játékmenet: 21/25