Command & Conquer

Írásom tárgya egy mára már lezárt játéksorozat áttekintője. Mivel a játéktörténelem egyik meghatározó sorozatáról van szó, ezért megérdemli, hogy megemlékezzek róla egy összefoglaló írással, végig fogok venni minden egyes részt, rövidebben-hosszabban elemezve majd a végén rangsort felállítva (lehet vele majd vitatkozni, mert szubjektív vélemény) és összefoglalva. Ugorjunk is neki.

Command & Conquer + The covert operations

A kezdet, az első ahol megismerhettük a 2 nagy ellenséget, a GDI és a Brotherhood of NOD általk vívott 1. Tibériumháború során. A grafika mai szemmel már megmosolyogtató, de a kor igényeinek és a stratégiák elvárásának megfelelt. Itt még csak egyszerre egy egységet lehetett gyártani (nem volt az, hogy berakok 20 tankot a gyártósorra aztán csak meg kell várni, itt még rendesen klikkelgetni kellett), és még a klasszikus bal egérgomb volt a parancsosztó (bár az újabbakban is be lehet állítani, hogy a klasszikus bal gomb legyen a parancsosztó). A történet a háború közepén kezdődik, nem a háború kezdeténél. A legfontosabb az első résznél, hogy megismerhettük a NOD vezetőjét: Kane-t (respect Joe Kucan-nak, hogy végig ő játszotta ezt a karaktert).

Red Alert + The aftermath – Counterstrike

A következő rész mindjárt másik történetszálat indított el, alternatív történelmi szál, melynek során Einstein kiiktatja Hitlert, de így a Sztálin (Kane itt is felbukkan, mint Sztálin tanácsadója) által vezetett Szovjetunió lesz az agresszor. Találkozhatunk kedvenc kommandósunkkal, Tanya-val, most először, aki a Szövetséges oldalon harcol (a szovjetek nem kaptak ilyen nevesített katonát, itt még). Ismét bal egérgomb és egyszerre egy egység gyártása jellemzi az irányítást.

Command & Conquer: Tiberian Sun + Firestorm

Érkezik a 2. Tibériumháború, melynek során a felek nem változnak, csak a hadifelszerelés és itt már akár 5 egységet is gyártósorra tehettünk. Ez a rész bár nem volt a legjobban sikerült, de mégis jónak ítélem, a sztori hozta a szintet (azért nem Oscar díjas), bár a karakterek annyira nem voltak kiemelkedőek, mint a későbbi részekben. Először és utoljára láthattuk a hatalmas 4lábú lépegetőt, a Mammuth Mk. 2-est, sajnálatos, de mégis érthető (eléggé durva egység volt), hogy több részben nem került elő. Megemlítendő, hogy már egy kis kitekintés volt a 3. részre (pontosabban a Scrinekre), a lezuhant űrhajós résszel. A kiegészítőben az önálló tudatra ébredt adatmátrixot, a Cabalt kellett megállítani. A kiegészítő hasonló szinten volt, mint maga az alapjáték.

C&C: Renegade

Egy kirándulás az FPS világába, több-kevesebb sikerrel. Karakterünk a GDI kommandósa Nick „Codename: Havoc” Parker volt. A hangulatot hozta a játék, bár Kane személyes felbukkanásának örültem volna, legalább egy rövid átvezető-videó erejéig. A játéknak felrótták, hogy túl sokat kell a NOD épületeiben mászkálni nem pedig kültéri csatákat megvívni. Szerintem jó volt ez, mert így megismerhettük ezeket az épületeket belülről is jobban. A sztori nem éppen volt erős, lényegileg folyamatosan valaki megmentésén kellett ügyködnünk, sőt valakién többször is.

Red Alert 2 + Yuri’s Revenge

Folytatódik az alternatív történelem, Sztálin legyőzve, bábelnök ültetve a Szovjetunió élére, aki úgy dönt, hogy a telekinetikus képességekkel rendelkező Yurival (Udo Kier) együtt megtámadják az USA-t, úgyhogy ismét összecsapnak a Szövetségesek és a Szovjetek. Tanya ismét színre lép (Kari Wuhrer rulez), Einstein ismét ellát minket pár hi-tech cuccal. A technológia a Szövetséges oldalon áll, de a számbeli fölény és a nyers erő a szovjeteké (a jó öreg Kirov léghajó :)). Szovjetek ismét legyőzve (a folytatások mindig azon alapultak, hogy a Szövetségesek/GDI a győztes fél), de a kiegészítőben jön Yuri aki világuralomra tör, ismételten elmetrükkökkel, de ismét jön Einstein, akivel most az időben utazhatunk (a szovjetek is megkapják a saját kommandósukat most először).

C&C Generals + Zero Hour

Újabb történeti szál, még realisztikusabb, USA-Kína-terroristák triója hadakozik éppen. A klasszikus C&C játékvilág itt megtörik, ugyanis a klasszikus élőszereplős videók helyett a játék grafikus motorját használó átvezető videókat kapunk. Maga a játék összességében nem volt rossz, de a játék sava-borsát, az igazi C&C hangulatot adó videók hiányoztak.

Command & Conquer 3: Tiberium Wars + Kane’s Wrath

Megérkezett a 3. Tibériumháború, de itt kapunk harmadik játszótársat is, a földönkívüli Scrinek személyében és kiderül, hogy nekik köszönhetjük a tibériumot. A NOD küldetéssorozat vége meglepést fog okozni, de hát nem véletlenül Kane a NOD vezetője. Visszatér a GDI oldalán a Mammuth tank, lassú, de brutális, főleg a mágneságyú fejlesztéssel (úgy már „szolid” hármas fegyverzete van: Rakéták, ágyú, mágneságyú). A videókban igazi sztárgárdát láthatunk (Jennifer Morrison, Josh Holloway, Michael Ironside, Tricia Helfer, stb.), bár színészileg egyik sem nagyágyú („kissé” túljátszák a szerepüket), de ismét élőszereplős videók, ráadásul igazi jó nőkkel (feltűnő, hogy mindig a „jó” oldalon vannak a jobb nők vagy van több jó nő). A kiegészítőben egyfajta NOD történelmi áttekintőt kapunk, ami jó de örültünk volna annak, hogy ha legalább még a GDI is kap küldetéseket, de cserébe világtérképes hadakozást és különböző frakciókat kapunk.

C&C Red Alert 3 + Uprising

Itt most a szovjetek kevernek az időutazással és mint tudjuk ennek mindig vannak mellékhatásai, itt most éppen a japánok, a Felkelő Nap Birodalma került képbe. Ismételten hármas csatározás, a Red Alertekre jellemző kicsit vidámabb színezetű világban (mindig is a Tiberium sorozat volt a sötétebb színezetű), de szokás szerint hatalommániás szovjet vezetővel (Tim Curry). Ismételten élőszereplős videók rengeteg jó nővel (pl.: Gemma Atkinson, Gina Carano, Kelly Hu, Jenny McCarthy), szóval a C&C: Red Alert hangulat adott volt egy kiváló stratégiához, bár oldalanként azért lehetett volna több küldetés. A kiegészítőre minden oldal kapott egy-egy minikampányt és még egy extra, különleges Yuriko Omega kampányt is kapunk ami nem éppen hagyományos de mindenképp érdekes. A Commander Challenge pedig igazi kihívást jelent, mert az egységekért kell megküzdenünk a küldetésekben (alapból elsőre csak a legalapabbakat kapjuk meg). Pár új karaktert is kapunk (sajnáltam, hogy Jamie Chung olyan keveset szerepelhetett, a kiegészítő legszebbje volt), a japánok pedig a Giga Fortresst, ami enyhén kifejezve brutális. 

Command & Conquer 4: Tiberium Twilight

A sorozat lezárása, ami sajnos tragikusra sikerült, bár egész ötletes sztoriindítást kapunk azzal, hogy Kane szövetkezik a GDI-al de amit utána kapunk az már valami egészen más, nem C&C. A játékmenetből elvették a klasszikus nyersanyaggyűjtős-bázisépítős vonalat, a videókból a jó nőket, ami lényegileg megölte a játékot. Változtatni kell de nem egy lezárásban, hanem például akkor amikor egy sorozatba új életet akarunk lehelni. Több szót nem is pazarlok erre a részre.

Akkor most lássunk 2 személyes/szubjektív toplistát.

Legjobb C&C:

1. C&C 3: Tiberium Wars: Kiegyensúlyozott oldalak, szokásos színvonalú videók, nők és persze harc. Nem kell túlmagyarázni.
2. C&C: Red Alert 2: Grafikában nem ez volt a csúcs, de egyszerűen remekül sikerült eltalálni az egyensúlyt az oldalak között. Egy hajszállal maradt le az első helyről.
3. C&C: Red Alert 3: Nehéz volt választani, hogy ki legyen a 3. helyezett, mert nem voltak nagy különbségek, de a raklapnyi jó nő és a (talán) legjobb kiegészítőnek köszönhetően befutott a dobogó legalsó fokára.

Utolsó: C&C 4: Tiberium Twilight: No comment, ez nem C&C.

Legjobb nő a C&C játékokban:

1. Gemma Atkinson (Red Alert 3: Lt. Eva McKenna)
2. Jennifer Morrison (Tiberium Wars: Kirce James – GDI Intelligence Officer)
3. Kari Wuhrer (Red Alert 2: Special Agent Tanya)

Röviden összefoglalva: Kiváló kezdés – kis visszaesés – csúcsra törés – tragikus befejezés.

Good Bye Commander!