4G-nyi semmiség – élet a Ferrari Virtuális Akadémiáján

Már helyet foglalni egy Ferrari F10-es Forma-1-es autó volánja mögött is felejthetetlen pillanat, hát még órákon/napokon keresztül száguldozni vele. A múlt héten nekünk is kijutott az élményből, a gyártó szoftverfejlesztőinek köszönhetően ugyanis néhány forint ellenében virtuálisan Massa és Alonso helyére kerültünk.

Amint azt a múltkori beharangozóban ígértük, a megjelenést követően rögtön tesztre fogtuk a Ferrari Virtual Academy névre hallgató szimulátort, melynek során felemás élményeket gyűjtöttünk. De hogy miről is van szó pontosan? A gyártó PC-k számára készített játéka kezdő csomagban 14,9 euró fejében tölthető le, melyért cserébe a keskeny és nem túl hosszú Fioranói tesztpályát, valamint a jól ismert Forma-1-es autót kapjuk. Nem éppen hatalmas csomag nem éppen hatalmas árért: egy friss PC-s játék költségének harmadáért ülhetünk a V8-as versenyautó volánja mögé. És éppen ez az a pont, ahol már előzetesen is csüggedt mosolyra görbült a szánk: azt ugyanis lehetett sejteni, hogy a névhez hűen reális fizikát kap majd a szimulátor, viszont éppen ezért kissé meredek kezdés a világ egyik leggyorsabb négykerekűjével való nyitás.

Az események pedig ennek megfelelően rendkívül gyorsan teltek. Már maga a letöltés, és a telepítés is, a BMW M3 Challengre kísértetiesen hasonlító játék ugyanis 1 GB-nyi helyen bőven megfér, így néhány perc alatt már szembetaláltuk magunkat a kezdőképernyővel – melytől rögtön búcsúznunk is kellett. Ugyanis a beállítások külön ablakban nyílnak, és bár a változtatások mentése után gyorsan visszakapjuk a játékot, az újbóli bejelentkezésre azért kell pár másodpercet várni – de hát csak egyszer kell mindent gördülékenyen behangolni. A teszthez használt Logitech G25-ös kormányunkat gond nélkül megemésztette a program, melynek éppen ezen a ponton mutatkozott meg kevésbé kimunkált mivolta: a force feedback-et nem igazán dolgoztatta meg a szimulátor, és közel sem varázsolt olyan érzést, mintha tényleg Fiorano rázókövein száguldanánk (az alul-, és túlkormányozottság átadásáról nem is beszélve).

Egyszer csak ott találtam magam, szorosan beszíjazva egy szénszálas szörnybe, a hátam mögött az alapjáraton is fenyegetően duruzsoló V8-assal. Alig volt időm kiigazodni a kapcsolókkal telepakolt kormányon, már integettek is: szabad a pálya, indulhatok. Mikor a rendkívül direkt kormány apró mozdításával kikanyarodtam a boxutcára, a szívem még megpróbálta felvenni a versenyt az ordító motor fordulatával. Aztán rájött, hogy semmi esélye: lesz, ami lesz; tövig nyomtam a gázpedált, és némi hatásszünetet követően – míg a motor feldolgozta magát a nyomatékos tartományba – elszabadult a pokol. Épp hogy arra maradt időm, hogy a jobboldali váltókar húzásával lépést tarthassak a motor fordulatéhségével, miközben testem olyan hevesen tolta előre az elementáris erő, hogy megszólalni sem lettem volna képes – pedig az Ariel Atomban még nevetni is volt időm… 280 km/h-s volt a tempó, amikor a távolban megláttam a befordítót. Azonnal teljes erőmből a fékre nehezedtem, majd a sebesség csökkenésével folyamatosan vettem le a terhelést (hiszen a megszűnő leszorító erő a tapadás csökkenését is magával hozza) – mindez csak 1-2 másodpercig tartott, és máris csak százzal száguldottam a kanyar felé, amivel aztán gond nélkül megbirkózott céleszközöm. Majd ezt követte száz és száz kanyar, és tucatnyi megpördülés, én pedig frissen gyűjtött tapasztalatommal még Massával is birokra keltem. Bár az ő körrekordjától 5 másodperces távolságra hajított a félnapos gyakorlás, felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb. Vezettem a leggyorsabb Ferrarit.

El kell ismerni: a Ferrari szimulátorának – csakúgy, mint a Forma-1-nek – megvan a maga hangulata, de a szó szoros értelmében hiányzik a játékélmény. Nincs egymás elleni versenyzés, nincs önfeledt csúsztatgatás – a hancúr helyett itt a kemény munkán, és annak gyümölcsén van a hangsúly. De továbbra is jó lépés lett volna mondjuk egy Ferrari Californiát, vagy teszem azt a virtualitásban azért talán lángra nem kapó F458-at elhelyezni, hiszen ezen autók terelgetése jóval több örömöt és sikerérzést okozhat.

Továbbá a hanghatások, a funkciók és a vezetési élmény csiszolására is ráfért volna még néhány munkaóra, bár tény, hogy a Forma-1-es autók hangját nehéz nem szintetikus minőségben visszaadni. Valószínűleg utóbbiakon a jövőben még alakítanak, mint ahogy a később kapható pályák mellé vélhetően új autókat is kapunk – bolond lépés lenne nem így cselekedni, hiszen a reklámértéket is azért szem előtt kell tartani. És bár az olaszok nagyon hallgatnak, de biztos, hogy hoznak valamilyen meglepetést a Párizsi Autószalonra, amit aztán biztosan készséggel elhelyeznek szimulátorukban is.

Összességében pozitívra jött ki nálunk a Ferrari programjának megítélése, bár az adott érték a kért összeg fejében kissé kevésnek bizonyult. A grafika és a vezetési modell igényessége viszont képes ellenpontozni, így tényleg átérezhetjük az F10-es autó vezetésének kihívásait. Ráadásul ehhez erőmű sem kell, hiszen a 2,53 GHz-s Core2 Duo processzorral, 4 GB RAM-mal, és ATI Mobility Radeon HD3650-es videokártyával dolgozó tesztgépünk gond nélkül futtatta a programot Full HD-s felbontásban, közepes feletti grafikai kivitelezés mellett.

Ha nem is feltétlenül szükséges lépés a szimulátor-rajongók garázsába beparkoltatni a Ferrari Virtual Academy-t, üde színfoltként sok kellemes perccel ajándékozhatja meg az újdonságra vágyókat. A program ugyanis épp azt nyújtja, amit várni lehet tőle – de ennél egy fikarcnyival sem többet.