Samsung Galaxy S 4: még jobb lett a legjobb

A múlt héten az új TouchWiz nyújtotta lehetőségek tárházát, ma pedig a Samsung Galaxy S 4 hardveres oldalát vesszük górcső alá. A telefon egyaránt elérhető a Samsungon és a Google Play Store-on keresztül is, ez utóbbi pedig vanilla 4.3-as Androiddal érkezik majd. Nálunk a GT-i9505-ös jelzésű modell kapható, amely négy magos Snapdragon processzort rejt a kijelző alatt, ellentétben a 8 magos Exynos Octaval szerelt változattal. Ennek oka az LTE támogatás, de a teljesítményt ez nem igazán befolyásolta.

De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a külsővel.

Hasonlóan az eddigi gyakorlathoz, az S 4 is többnyire műanyagból készült, kivéve az oldalán végigfutó alumínium csíkot. Emiatt az S 3-nál látott, ívelt hatást keltő dizájnelemek is eltűntek, a telefon külsőre sokkal egységesebbnek, professzionálisabbnak hat. Ez az érzés tovább erősödik, miután kézbe vesszük: a telefon simán, szinte olyan módon fekszik fel az ember tenyerébe, mint ha ezer és ezer modell alapján tökeletesítették volna. A lekerekített széleknek köszönhetően a kezet sem vágja egyáltalán még akkor sem, ha a hüvelykujjal keresztbe átnyúlunk a kijelző felett. Kétségtelenül a Samsung dizájnereinek legjobb munkája.

Először kézbe fogva a telefont rögtön olyan érzésem volt, mint ha egyetlen nagy kijelzőt tartanék a kezemben. A nagyobb panelnek köszönhetően a Home gomb az alsó rész közepén helyezkedik el, ezáltal sokkal kevésbé rontja el az összeképet, mint az előd esetén. A két kapacitív gomb szokás szerint a bal és jobb oldalán foglal helyet, míg a kijelző feletti területen megtaláljuk az előlapi kamerát, ami az őj Smart funkciók miatt egy árnyalatnyival nagyobb lett. De ez sem rontja az összképet. Ami rögtön feltűnik még, hogy a  káva mérete is jelentősen csökkent. A Power gomb jobb oldalon, míg a hangerőszabályozók bal oldalt kaptak helyet, szemből nézve pedig gyakorlatilag láthatatlanok.

Az előlap tervezésénél szintén sikerült valami zseniálisat elérnie Sammyéknek: az első 20 percben fel sem tűnt, hogy fehér telefont kaptam, pedig a dobozból farfekvéssel vettem ki. Azonban olyan nagy és csodálatos az AMOLED panel, hogy egyszerűen minden figyelmet oda összpontosít, a telefon többi részét nem is igazán nézzük majd. A finomított dizájnnak köszönhetően oldalra fektetve a telefont megszűnt a kapacitív gombok véletlen megnyomásának jelentős része is: a két hét alatt talán összesen négyszer sikerült mellényúlnom - ez is egy jelentős előrelépés az S 3-hoz képest.

A hátlap szintén műanyagból készült, amihez egy "szálcsiszolt alumínium" minta párosult. Alapvetően jól tűrte az ujjlenyomatok és a kosz okozta foltokat, de azért az 50 fokos embert próbáló hőségben izzadó ujjak hébe-hóba nyomot hagytak rajta. Ezeket szerencsére pár mozdulattal el lehetett tüntetni és valószínűleg csak a fehér szín miatt látszottak meg kicsit jobban. Mindenesetre a minta jól mutat rajta, bár én kereszt helyett hosszanti irányban tettem volna rá.

A hátlap egyébként igen fontos részét képezi a telefonnak: a vezeték nélküli töltés, valamint az S View Cover használata is külön hátlapot igényel, amihez minden alkalommal le kell cserélni azt. Bár alapvetően könnyen le- és felpattan, a harmadik-negyedik váltás után kifejezetten idegesítő tud lenni. Mindegyiknek megvan a maga előnye, de én személy szerint a vezeték nélküli töltő mellett tettem le a voksomat. Valahogy hasznosabbnak tűnt, mint a másik. Cserélgetni pedig lusta voltam.

Az S View Cover amúgy egy egész ötletes dolog: a lényege, hogy a hátlappal egybeépített "borítón" van egy kis ablak, amit a telefonra hajtva nem csak automatikusan lezárja azt, de megjelenik egy óra, illetve a notification bar is. Híváskor a név, valamint a felvesz és elutasít gombok jelennek meg, így anélkül vehetjük fel vagy utasíthatjuk el a hívást, hogy fel kéne oldani a telefont. Bár szerintem a legnagyobb előnye az autmatikus lezárás, valamint az, hogy zsebben nem is engedi, hogy feloldódjon a telefon.

A vezeték nélküli töltőhöz szintén egy spéci hátlapra van szükségünk, ami azonban jó hír, hogy Qi szabványt használ, így gyakorlatilag ma az összes mobiltelefonhoz kapható töltővel működni fog. Ez a hátlap talán egy árnyalattal vastagabb és masszívabb is, mint a gyári vagy az S View, de számottevően nem fogja befolyásolni a használatot. A párna töltője a telefonhoz hasonlóan microUSB kábellel működik, azonban csak a saját adapterével működik - a telefonok töltői nem adnak le elég áramot hozzá. Amennyiben rossz kábelt dugunk rá, azt a pirosan villogó LED jelzi, valamint a telefon nem fog elkezdeni tölteni, miután ráfektettük. A hatótáv az 2-3 centiméter. Összességében nekem nagyon tetszett a dolog és kifejezetten parktikusnak találtam, bár a statikus zaj, amit kiad az első pár másodpercben kifejezetten idegesítő lehet. Szerencsére egy kis zene vagy egy szimpla irodai alapzaj elnyomja, szóval ez sem jelent majd gondot.

Antennák terén a telefonban minden megtalálható, még LTE támogatással is rendelkezik. Bár személy szerint jelenleg ennek nem sok értelmét látom itthon, de ennek köszönhetően a 8 magos Exynos 5 Octa helyett egy Snapdragon processzor gondoskodik a teljesítményről, 2GB RAM társaságában. Nekem nem sikerült megfektetni semmivel, még úgy sem, hogy nem zártam be soha egyetlen appot sem, csak Home gombot nyomva léptem ki. Még a Real Racing 3 is minden gond nélkül futott, bár a egy idő után a melegedést lehetett érezni - ugyanakkor még nem találkoztam olyan telefonnal, ahol ez ne jelent volna meg. A 2.600mAh-s akkumulátor normál használat mellett gond nélkül kihúzza egy napig - ha pedig nem nyomkodjuk túlzottan akár 3-ig is elmehetünk attól függően, hogy mennyit kell szinkronizálnia.

Ahol viszont elvérzik a telefon, az a kamera. Hiába a 13 megapixeles optika és az autófókusz, kifejezetten nehezére esett normális képeket készítenie. Bár engem ez a rész szokott a legkevésbé érdekelni egy telefonon, azért kicsit lehangolt. Ellenben a dual kamera mód zseniális volt: ennek segítségével lehetőség van egyszerre használni mindkét kamerát, így felvehetjük azt is, amiről beszélünk, miközben látszunk mi is. De inkább nézzük:

Amit még érdekesség képpen szeretnék megemlíteni, hogy a notification LED az előlapi hangszórón kapott helyet, ami kicist érdekes, de nem ez az első eset, hogy egy gyártó ezt a megoldást választotta volna. Ami a hátoldali zajdobozt illeti, kifejezetten szebben szól, mint a megszokott dobozhangú sorscsapások, bár azért csodát most sem kell várni - elvégre mobilról van szó. Ellenben az S 4-hez járó headset kifejezetten gagyi volt, a mély hangokat nem igazán hajlandó megszólaltatni, mindemellé pedig sokszor "kimászott" a fülemből. Pedig a Note és az S 3 mellé kifejezetten jó fülesek jártak, de ez most valahogy nem jött össze.

Szoftveresen viszont verhetetlen a telefon.

Eddig akármilyen Samsung volt a kezemben - akár budget, akár prémium - a TouchWiz az őrületbe kergetett. Csúnya volt, buta volt, lassú volt, és gyakorlatilag semmit nem találtam meg benne, amit kerestem. A Galaxy S 4 esetén azonban sikerült pozitívan meglepnie Sammyéknek: leszámítva a becsületes mennyiségű bloatwaret és a beépített Samsung alkalmazások tömkelegét, a skin egy használható, totálisan felhasználóbarát rendszerré nőtte ki magát.

Végre nem csak arról szól a dolog, hogy hozz létre egy Samsung accountot és utána próbáld meg kitalálni, hogy jó-e valamire. Még az olyan extrák, mint az okos fotóalbum is működnek nélküle, szóval abszolút nem érezni egy percig sem azt, hogy a Samsung kötelezővé akarja tenni a saját dolgainak használatát. Ami már önmagában kellemes, de azért a DropBox-nak valahogy sikerült befotátlankodnia magát a kezdő beállítások közé - még úgy is, hogy emlékeim szerint most nem volt semmilyen exkluzív deal, amivel sok-sok tárhelyet lehetett volna potyázni.

A Multi Window természetesen itt is adott, azaz lehetőségünk van egyszerre több aktív ablakot nyitva tartani. Ami viszont szerintem sokkal jobb, az az oldalt megbúvó kis App Drawer, ami gyakorlatilag bármilyen alkalmazásból elérhető egyetlen mozdulattal, így nem kell feltétlenül kilépni a homescreenre, majd feltúrni az App Drawert. Kicsit olyan, mint az Ubuntu megoldása, csak sokkal szebb és letisztultabb. Persze ez még messze nem minden, de ez is jelzi, hogy ezúttal tényleg arra törekedtek, hogy javítsák a felhasználói élményt.

Az újdonságok listáját bővíti még a Smart Pause és a Smart Scroll: az előző megállítja a videót, ha félrenézünk, míg utóbbi automatikusan görgeti a weboldalt, ha a szemünkkel az aljára vagy a szélére érünk. Az aktiválását egy lecsukódó szem jelzi a kijelző közepén, bár őszintén bevallom, hogy nem igazán jöttem rá, hogy pontosan hogyan is kéne rendesen használni. Deamikor sikerült, akkor tök jó volt és kényelmes. A Smart Stay pedig azóta is hiányzik, de ugye az már a Galaxy S 3-ban is benne volt.

Amit sajnos nem tudtam kipróbálni, az a karórás-fitness téma. Ennek prózai oka, hogy nem volt óra, pedig kíváncsi lettem volna, hogy pontosan mit is tud az S Health. Ellenben az NFC nagyon szépen muzsikált, és végre az S Beam sem zsörtölődött azon, hogy nem TouchWiz várja a túloldalon. Ugyanolyan szépen átdobta WiFi Directtel az adatot, mint ha egy másik Samsungot tettem volna mellé, ami emlékeim szerint az S 3-nál még igen csak bajos volt.

Eltekintve a headsettől és a kamera körüli gondoktól nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Samsung Galaxy S 4 méltó módon folytatja az ősei által kitaposott utat. A rendszer villámgyors, a teljesítmény több, mint elég, gyakorlatilag pedig nincs olyan dolog, amit a telefon ne tudna megcsinálni. Ami kicsit zavaró, az a hátlap cserélgetése, de reméljük, hogy ezt a következő SGS-ben már megoldják egyetlen univerzális darabbal. Én gondolkodás nélkül ajánlom mindenkinek, aki most akar új, future proof és tisztességes specifikációkkal rendelkező telefont venni. Legyen szó a gyári változatról vagy a Google Play Editionről.