Két évvel később még mindig a Gingerbread vezet (és ennek okai)
Az Android 2.3, avagy a Gingerbread a 2010-es Mikulás puttonyából kipattanva érkezett el és a legfrisebb felmérések szerint jelenleg az Androidos telefonok valamivel több, mint 50%-án fut a mai napig. Hogy ez miért van így, azt most egy kicsit részletesebben meg fogjuk vizsgálni, de talán az egyik legfontosabb dolog amit be kell látnunk az az, hogy valószínűleg az emberek jelentős részét egyáltalán nem érdekli, hogy milyen Android fut a telefonján.
De kezdjük az elején. Mint említettem, a Gingerbread hamarosan két éves lesz, ami azt jelenti, hogy az első olyan telefonok, amik ezzel az operációs rendszerrel előtelepítve érkeztek - és soha nem lettek frissítve - elérik a két éves életciklusuk végét, plusz lejárnak azok az előfizetések, amelyek mellett a felhasználók ezeket megvették. Ezt követően pedig könnyedén lehet váltani egy újabb modellre, ha úgy kívánja az ember.
Ugyanakkor nem csak előfizetéses ügyfelekkel kell számolni, hiszen az Android világában számos olyan telefon létezik ami független, illetve kártyás csomagban is olcsón elérhető. Ezek az úgynevezett mid-range, illetve low end kategória képviselői, ahol a gyártó elsődleges célja nem az időtállóság (future proof) vagy a hosszútávú frissítési ciklus biztosítása, hanem a kiveszem a dobozból, bekapcsolom, és használható állapot megteremtése. Általában az ilyen telefonok soha nem is részesülnek verziófrissítésben, megmaradnak azzal az OS-sel, ami gyárilag rajtuk volt.
Ami az elmúlt 1,5-2 év során a Gingerbread volt. Sajnos az ilyen olcsó telefonok esetén szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a gyártó nem fog erőforrásokat ölni abba, hogy minden egyes telefonra precízen optimalizált, naprakész OS-t biztosítson. Biztos vagyok benne, hogy a kapacitás meglenne rá, de egyrészt a piac nem így működik, másrészt a dolog nem olyan egyszerűen működik, mint amikor az ember felmegy az XDA-ra és megkeresi a saját telefonjához tartozó szekciót, ahol van 3-4 felhasználó, aki csak ezzel a telefonnal foglalkozik és készíti a frissítéseket ameddig lehet. Nyilván egy bizonyos ponton túl már fizikailag lehetetlen az újabb verziókat optimalizálni.
De térjünk vissza még egy kicsit a gyártókhoz. Amikor megjelenik egy új operációs rendszer az adott cég elkezdi szépen átvenni a kódot és a saját kis felületét (TouchWiz, Blur, Sense, stb...) portolgatni rá. Ez olyan tweakeket tartalmaz, amelyeknek csak egy része látható felhasználói oldalról, a többi kvázi rejtve marad. A grafikai változtatások mellett általában a galéria és a kamera alkalmazások, valamint a zenelejátszó kerül teljes cserére, illetve különböző extrákkal pakolják meg az alap Androidot.
Ezek a felületek azonban úgy készülnek, hogy a lehető legtöbb telefonon fussanak gond nélkül. Az idő előrehaladtával - és a hardveres lehetőségek bővülésével - egyre több mindent pakolnak beléjük, ami a régebbi, olcsóbb, gyengébb modellek esetén egyrészt lehet, hogy felesleges, másrészt igen valószínű, hogy jelentős mértékben rontaná a teljesítményt és ezáltal a felhasználói élményt is. Tehát a frissítés gyakorlatilag rontana a helyzeten - ugyanakkor a különböző "külső fejlesztők" időről-időre bizonyítják, hogy a megfelelő odafigyeléssel és optimalizálással a tiszta, AOSP Android gond nélkül futtatható az adott telefonon, amiről a gyártó már rég lemondott.
Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az első dolog amit ezek a fejlesztők elhagynak az a gyártói skin - aminek az egyik célja, hogy az adott gyártó kiemelje, megkülönböztesse magát a többitől. Plusz heteket, hónapokat ölnek abba, hogy a végletekig optimalizálják az újabb operációs rendszert valamint kernelt. Így aki szeretne, az szinte minden telefont frissíhet azután, hogy a gyártó letett róla, és a legtöbb esetben ez a folyamat nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik.
A másik ok, hogy a Gingerbread és az Ice Cream Sandwich két külön állatfaj kód szempontjából és szinte minden tweaket a nulláról újra kellett írni. Éppen ezért valahol érthető, hogy a gyártók a gyengébb hardverrel szerelt telefonok esetén nem akartak azzal vesződni, hogy még azokra is optimalizlják az új skineket, plusz az azokban található hardverelemek rendszerint 1-2 évesek, tehát már erősen az életciklusuk vége felé közelítenek. Nyilván a zászlóshajók (mint például a Galaxy S család) kivételt képeznek, de ha emlékszünk, a Samsung a Galaxy S-t már nem frissítette ICS-re, míg a 90%-ban egyenértékű Nexus S megkapta a fagyit a Google-től. Emögött nem csak a piaci szempontok álltak, de vallószínűleg a TouchWiz - avagy MotionWiz - új verziója nem futott úgy a telefonon, hogy azt kiadhatónak tartsák (plusz őszintén én is úgy gondolom, hogy az SGS felett már eljárt az idő).
A harmadik - ha jól számolok - és egyik legfontosabb szempont pedig a hardveres fejlődés. Az elmúlt két évben az okostelefonok és tabletek lelkéül szolgáló processzorok elmebeteg ütemben fejlődtek, azonban mára nagyjából sikerült eljutni egy olyan szintre, amikor már csak akkor van értelme több kraftot nymni az adott szerkezetbe, ha kimondottan indokolt (például a Note 10.1). Persze ez nem jelenti azt, hogy jövőre nem látunk majd erősebb telefonokat - hiszen a fejlődést nem lehet megállítani - de az Android jelenlegi állapotában vígan elfut egy két magos processzoron 1GB RAM társaságában. A tiszta, AOSP Android természetesen. Nyilván a gyártók tudják, hogy a saját felületeik esetén mire van szükség és ennek megfelelően építik meg a telefonokat, de fontos megjegyezni, hogy garantáltan future proof csak a százlóshajó, illetve a high end, prémium kategória tagjai lesznek.
Az olcsóbb, mid range és low end telefonok minden esetben úgy kerülnek kialakításra, hogy az adott pillanatban képesek legyenek megfelelő élmény mellett nyújtani mindazt, amit a gyártó kínál, de a folyamatosan bővülő extrákat már nem tudják megfelelően kezelni, ezért nem is frissíti őket az adott OEM. Ez egy olyan dolog, amivel nem lehet igazán mit kezdeni és számolni kell, amikor az ember ilyen telefont vesz.
A low end, büdzsé telefonok nagyjából fél éves, jó esetben egy éves futamidőre vannak tervezve, míg a mid range kategória könnyedén elfutkos 1-1,5 évig, esetleg még frissítést is láthat ezalatt. A prémium, high end és zászlóshajó csoport tagjait is maximum két éves életciklussal készítik, amely alatt rendszerint legalább egy fő verzióváltást és számos köztes frissítést megélnek, azonban itt megint bejön az a faktor, amikor a szolgáltató vagy a gyártó valamiért visszatartja azt, miközben a világ számos táján folyamatosan pumpálják a felhasználók telefonjaira az új verziókat.
Ugyanakkor két éve az egy magos processzor a maga 1.2GHz-es órajelével, 512MB RAM mellett és 800×480 pixeles felbontással istencsászárnak számított - manapság ezzel szemben már a négy mag, a 720p kijelző és az 1GB RAM szériatartozék. Egyszerűen nem várhatja el senki, hogy ugyanolyan jól fusson mindkét konfiguráción az adott játék, app vagy gyártói skin.
Plusz ugye visszakanyarodva a kiindulási pontunkhoz a mobilszolgáltatóknál köthető szerződések két évre szólnak, ami után az emebr roppant kedvezményekkel válthat ismét egy erős, felső kategóriás telefonra, ami megkönnyíti a kérdést megint csak. Valószínűleg emiatt januárban jelentősen nő majd az Ice Cream Sandwich és a Jelly Bean százalékos részesedése, amely jelenleg 27,5 és 6,7% külön-külön.
Azonban az kétségtelen, hogy a Googlenek most már ideje lenne gatyába ráznia az Android Update Alliance-t, amely annak idején 18 hónap garantált frissítést ígért minden megjelenő Androidra...
De az Apple... és az iPhone...
Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy a mindenható Apple persze képes a régi hardvereit frissíteni meg kell jegyezni, hogy igen, az iPhone 3GS is megkapta anno az iOS 5-öt. Amit már nem reklámoztak, hogy elég erőteljesen ki volt herélve, hogy rendesen fusson. Illetve az iPhone 4 sem kapott Siri-t. Tehát igen, lehetséges lenne frissíteni nagyon régi telefonokat is, de valószínűleg olyan szinten ki kéne szedni belőlük a funkciókat, hogy nem lenne értelme.
Aki pedig kalandvágyóbb és maga szeretné kezelésbe venni a telefonját, az tegyen egy kört az XDA-n és szinte biztos, hogy talál olyan ROM-ot, ami frissebb, mint az utolsó gyári.