Délutáni gondolatok: hogyan lehetne még csábítóbb az Android?

Ha valaki Android telefonra vágyik, a lehetőségek száma szinte végtelen. Az olcsó, eldobható kategóriától kezdve a prémiumig minden sávban bőséges a választék. Gyakorlatilag bárki megtalálja, amire vágyik. És ez roppant jó dolog. Persze a vásárlás során vannak olyan szempontok, amelyeket érdemes alaposan figyelembe venni, de ezekről már a múltkor írtam. Ma egy kicsit másik szemszögből szeretném megközelíteni a problémát, amely félig meddig összefügg a fregmentáltság okával.

Ez pedig nem más, mint a gyártók saját, otthon főzött kis felülete. Ilyen például a HTC Sense UI, a Samsung TouchWiz, vagy a Motorola Blur. Olyan extrák, amelyeknek egy célja van: márkát teremteni. Ha egy jelzés nélküli telefonra ránéz az ember, azonnal tudja, hogy az épp egy HTC, Samsung, vagy Motorola. Ez azonban nem lenne koránt sem ilyen egyértelmű, ha mindegyik telefon az alap Android kinézettel érkezne. Persze minden gyártónak megvannak az egyedi "védjegyei", de ezek általában nem olyan szembetűnőek, mint a felhasználói felület.

Ami személy szerint a nagy szívfájdalmam, hogy ezeket a programokat, felületeket kötelező benyelni. Persze mindenre van alternatíva, letölthető a Marketről ezer meg egy program, de az eredeti, natív alkalmazás stabilitását és optimalizáltságát nem lehet replikálni. Azt nem tagadom, hogy számos olyan funkció is kerül ezekbe a gyártói csomagokba, amik jelentősen megkönnyítik a használat elsajátítását, vagy akár a mindennapi életben is leegyszerűsítik a dolgokat. De ez nem jelenti azt, hogy az eredeti telefonkönyv, tárcsázó, vagy épp a launcher bonyolult és használhatatlan lenne. Lehet, hogy egy kicsit több odafigyelést igényel az első pár kattintáskor, de hosszútávon szerintem sokkal jobb élményt nyújtanak.

A gondolatmenetet az épp nálunk állomásozó Galaxy Note indította el, majd a ma felbukkant HTC Zeta után döntöttem úgy, hogy kicsit kitérek a témára.

A Note egy csodálatos telefon. Az óriási, HD felbontású kijelző gyönyörű, az S Pen pedig olyan lehetőségekkel vértezi fel, amivel szerintem az ideális munkahelyi eszköz címre abszolút befutóként pályázhat. Emlékszem, a bejelentésekor két mondat csúszott ki a számon: Ez mi?! Nem érdekel, kell! Aztán megérkezett a Nexus, és elkezdődött a vívódás. Mi az, amiben a Nexus többet nyújt?

Hiszen Ice Cream Sandwich mindkettőre van/lesz, mindkettő HD kijelzővel, dicséretes akkumulátorral, erős processzorral rendelkezik. Ráadásul az ICS natívan támogatja a Stylus tollakat. A következő 1-2 évre tehát mindkét telefon future proof. Ez számomra fontos szempont. De.

És itt jön a nagy DE. A Note-on TouchWiz fut. Én szeretem és imádom a Samsungot, eddig mindegyik telefonnal meg voltam elégedve, de a TouchWiz számomra olyan lett, mint a mumus. Idegennek hat, és bonyolultnak. Igen, az egyszerű használatot biztosító felületen nem tudom kiismerni magam. A telefonkönyv alkalmazásukról pedig végképp ne is beszéljünk... De most nem ez a lényeg. A Note ettől még egy zseniális telefon.

Persze ezeket a bloatware-nek tekinthető dolgokat könnyedén meg lehet úszni: CyanogenMod. Rengeteg telefonra készül, telepíteni sem nagy ördöngösség, és egy tiszta, rendesen felturbózott Androidot nyújt. Azonban még mindig nem tudja felvenni a versenyt a gyári ROM-ok stabilitásával - és ez mindig is így lesz. Más az, ha valaki otthon ülve, a dokumentációkat nyálazva próbál minél jobb eredményt elérni, és más az, amikor a gyárban, a gyártási folyamat bármelyik szakaszában be tudnak avatkozni. Ez egy olyan előny, amivel a gyártók rendelkeznek.

Éppen ezért gondolom úgy, hogy ha nem is minden telefonból, de legalább a zászlóshajókból elérhetővé kéne tenni olyan firmware-eket, amik tiszta Androidot tartalmaznak. Nem feltétlenül a boltokban, de például letölthető formában, különböző klienseken keresztül történő frissítési lehetőségként, vagy csak szimplán egy kapcsolóval. Az is megoldás lenne, ha mondjuk 5-10.000 Forinttal többet kéne fizetni egy-egy "tiszta" telefonért. Úgy gondolom, ez nem lenne túl nagy áldozat, cserébe azért, hogy bloatware mentes telefont kapjon az ember.

És pont ez az, amiért mindig a Nexus lesz a legjobb Android telefon. Lehet, hogy a másiknak nagyobb a processzora, memóriája, kijelzője, akármilye - de a memória jó részét feleszi a saját felület, az előre telepített bloatware, és akkor még nem is beszéltünk a szolgálatók által esetlegesen hozzáadott programokról. Ezek optimalizálása szintén hónapokkal visszavetheti a frissítéseket.

Véleményem szerint az a szolgáltató, aki először lépi meg ezt, óriásit szakíthat a piacon. Cserébe csak le kellene adni a büszkeségükből egy kicsit. Egy Galaxy S 2, vagy akár egy Sensation, Droid RAZR már önmagában olyan ikonikus megjelenéssel rendelkezik, hogy felirat nélkül is bárki felismeri őket. Anélkül, hogy bekapcsolná a kijelzőt, és meglátná az UI-t. És egyik telefon sem annak köszönheti ezt, hogy TouchWiz, Sense UI vagy Blur van rajta. Hanem annak, hogy mindhárom pokoli jó.