Az Android fregmentált világának oka

Az Android legnagyobb hátránya a fregmentáltság - ez az, amiről egyik gyártó sem szeret beszélni, és mi, "fanboyok" is csak fű alatt ismerjük el a problémát. De ettől függetlenül létezik, azonban ez nem feltétleül az elhanyagolás, illetve a gyártói nemtörődömség oka. Pár napja felbukkant egy táblázat, amelyet Michael DeGusta állított össze, hogy megmutassa a világnak, hogy az Android-os telefonok támogatása bizony a béka nemes fele alatt található. Az adatok közel sem reprezentatívak, de erről majd egy kicsit később. Ahhoz, hogy megértsük a jelenség okát, ismét meg kell néznünk, hogyan működik pontosan az Android OEM-ek világa.

Példaként most a Samsung-ot hoznám, hiszen ők minden árketgóriában jelen vannak, nem egy telefonnal. Az árakat független kereskedésből néztem, minden esetben.

Talán a legismertebb ötösfogatot a Galaxy Mini, a Galaxy Ace, a Galaxy S (Plus), a Galaxy S II és a Tab alkotja.

A Galaxy Mini egy belépő szintű telefon, jelenleg 33.000 Forintért lehet hozzájutni. Túl sok extrát nem tud nyújtani, a hardver sem a legerősebb benne, de a gyári ROM-mal egész pozitív eredményt mutat. Tipikusan azoknak készült, akik nem szeretnének vagyonokat áldozni egy telefonra, de mégis szeretnének egy használhatóbb Androidot a zsebükben tudni. És mindemelett 2.3.4-es Androiddal érkezik.

A Galaxy Ace már egy izmosabb példány, azonban valamiért Android 2.2-vel érkezik. Én személy szerint a Galaxy Spica utódjaként tekintettem rá mindig is, nagyjából a hardveres felépítésük is megegyezik. Bár nem a legújabb Android-ot futtatja, megbízható és gyors. Az ára a középkategóriának megfelelően jelenleg 60.000 Forint körül mozog.

A Galaxy S volt a Samsung első igazi sikere. Rengeteg példányt adtak el, majd idén megjelent a frissített változata, az S Plus, amely már Super AMOLED Plus kijelzőt kapott. Az ára jelenleg 99.000 Forint körül mozog. Bár számomra kifejezett csalódás volt, hogy nincs rajta vaku, összességében még mindig egy nagyon jó telefon. 

Az S II, a legújabb zászlóshajó pedig önmagáért beszél. Borsos ára van, azonban a 140.000 Forint később még visszatérül. A telefon borzasztó erős hardverrel, és rengeteg extra funkcióval rendelkezik.

Ez azonban csak az érme egyik oldala. A gyártók szabadon készíthetnek minden kategóriában telefonokat, amelyekre ők döntik el, hogy melyik Androidot tudják a legjobban optimalizálni. Azonban azt nem tudják, hogy a következő verzió milyen erőforrásokat igényel majd. Ezért van az, hogy a zászlóshajókat spenóton nevelik, hogy a következő 2 évre biztosan elég legyen a hardver. Ezt azonban meg kell fizetni.

És ezzel elérkeztünk az Android és az iOS közti fő választóvonalhoz: az Androidot mindenki megengedheti magának. Nyilván, aki olcsó telefont vesz, az nem nagyon számíthat frissítésekre és újdonságokra - de ez nem feltétlenül csak rossz. Ezeket az olcsó telefonokat úgy rakják össze, hogy 2-3 évig bőségesen megszolgálja az árát - a gyári beállításokkal. Persze különböző ROM-okkal mindre beszerezhető a legújabb frissítés, de ezek általában eléggé instabilak.

Azonban ennek a megfizethetőségnek ára van: a gyengébb hardver, mely lehetővé teszi az alacsony árat, bizony kisebb teljesítményre képes. Ha pedig újabb Androidot pumpálna rájuk a gyártó, esztelenül, csak hogy mindenki naprakész lehessen, valószínűleg teljesen felélné ezeket az erőforrásokat, és romlana a felhasználói élmény. Jelentős mértékben. A tökéletes optimalizálás pedig annyi erőforrás lekötését igényelné a gyártó részéről, amely nem éri meg nekik.

De itt jelenik meg az Android egyik nagy előnye: mint már említettem, léteznek egyedi ROM-ok. Rengeteg telefonra. Ezeket általában az adott telefon megszállottjai készítik, és hihetetlen módon tudják optimalizálni az OS-t. Ezzel pedig a gyártók is tisztában vannak. De azzal is, hogy az adott készülék lehet, hogy nem bírja majd el az Ice Cream Sandwich-et. És éppen ezért nem is erőltetik a dolgot.

Persze jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor miért adnak ki olyan telefonokat, amik a jövőben (vagy akár már a jelenben) nem állják meg a helyüket? A válasz pedig a pénztárcákban keresendő: nem mindenki engedheti meg magának, hogy megvegye a legújabb, state of the art telefonokat, 150-170.000 Forintért. Ezek az olcsó telefonok ezeknek az embereknek készülnek. Azonban azzal tisztában kell lenni, hogy egyáltalán nem future proof-ok, azaz nem várható rájuk frissítés (vagy csak igen kevés).

Mint már említettem, a zászlóshajók nem így működnek. Azokban mindig az elérhető legjobb hardver található, ami legalább 1 évre garantálja a frissítést. Persze itt még figyelembe kell venni a gazdasági és üzletpolitikai tényezőket is, de ezekbe most ne menjünk bele.

Visszatérve az eredeti témához, vessünk egy pillantást az említett táblázatra:

Első ránézésre könnyen úgy tűnhet, hogy az Apple a jótündér, míg az Android a gonosz keleti boszorka, aki elhanyagolja a felhasználóit. Azonban a fejlécek becsapósak, ugyanúgy, mint a felsorolt készülékek. A három oszlop az x évvel megjelenése után címet kapta. És igen, az iPhone egy szép zöld csíkot kapott. Minden esetben. De.

Az Apple szeret villogni vele, hogy a 3GS is megkapta az iOS 5-öt. Azonban azt már elhallgatják, hogy a közel 200 új funkcióból rengeteget kikapcsoltak ahhoz, hogy a telefon normálisan tudja futtatni az új OS-t. És ha megnézzük az iPhone 4-et, az sem kapott teljes értékű frissítést - kiváló példa erre a Siri (nyilván itt megint figyelembe kell venni az üzleti érdekeket is). Ha jobban megnézzük, az a zöld sem olyan zöld, mint azt szeretnék, ha elhinnénk.

Nyilván az Apple nagy előnyben van bizonyos szemponzból, hiszen ők készítik az OS-t is, és a telefont is, ezért tökéletesen tudják, milyen vas kell alá. És optimalizálni is könnyebb. De ugyanez jelen van az Androidnál is, csak kicsit mélyebbre kell ásni.

Az Ice Cream Sandwich referencia telefonja a Galaxy Nexus. Nem lett kifejezett zsebrevágható atomerőmű, de szép számokkal rendelkezik. Sokan egyből felhördültek, hogy PenTile kijelző, 1.2GHz-es processzor, 5 megapixeles kamera... De ez elég. Mert a Google tudta, hogy az ICS ezen elfut. A gyártóknak sem kéne esztelenül, brutálisabbnál brutálisabb telefonokat összerakniuk, de a piaci verseny ezt követeli. De visszatérve az optimalizációra: az ICS TI OMAP4-es chipsetre lett kiélezve, valamint az Nvidia is szorosan együttműködött a Google-el a fejlesztés alatt.

Aki tehát a legjobb élményt akarja, annak ezek valamelyikével szerelt telefont érdemes vennie. Nyilván ez nem olyan egyértelmű, mint mondjuk bemenni egy gyümölcsboltba, és levenni a legszebb, legfényesebb almát a polcról - ezt aláírom. De ugyanez az optimalizáció megtalálható az Android esetén is. És ezek a telefonok, tabletek garantáltan future proof-ok. 

Természetesen ezeket az extrákat mind-mind meg kell fizetni. Nincs ez másként az Apple-nél sem. A legújabb, legütősebb modellek ott is szeretnek a 180-200.000 Forintos határ körül mozogni. Ez mondjuk az Android esetében általában 150.000, de az átlag felhasználó számára mindkettő sok. Viszont az utóbbi tábor választhat olcsóbb modelleket. És ez óriási különbség. Azonban ezek esetén valóban le kell mondani a frissítésekről.

Persze ez még mindig nem garantálja, hogy a megjelenést követően azonnal meg is érkezik a frissítés: a gyártók szeretik saját kis dolgaikat ráerőszakolni a telefonjaikra, ami ismét időbe telik. Azonban, aki mindig naprakész szeretne lenni, és a legújabb verzióval büszkélkedni, az választhatja a Nexus család tagjait. Ezek rendszerint olcsóbbak, mint társaik, és ezekkel tapasztalható a legjobb (gyári) élmény. Mondhatni, ez az Android iPhone-ja.

Ami pedig a táblázatot illeti: gyakorlatilag minden telefon lemaradt róla, ami igazán sikeres, és a mai napig kapja a frissítéseket. Cselesen csak a 2010 Q1 és Q2 van benne. Nyilván a célja nem az volt, hogy rossz színben tüntesse fel az Androidot, de ez így nagyon ferdíti a valóságot. Az első 2 évben minden gyártó kísérletezett, és próbálta összerakni az ideális telefonját. Azonban 2010 harmadik negyedében megérkezett az S II, azóta pedig őrült ütemben fejlődnek az Androidok. És a frissítések is sokkal gyakrabban jönnek.

Persze a régi modellek némelyikére is létezik támogatás, de mint már említettem, rengeteg üzleti faktort is figyelembe kell venni. És azt sem szabad elfelejteni, hogy egy telefon átlagos élettartama 2 év. Nyilván eddig illene folyamatosan frissíteni, de itt megint visszakanyarodhatnék a hardveres részhez.

Egy szónak is száz a vége, aki iPhone-hoz hasonló élményt szeretne, és garantált frissítéseket, annak ugyanúgy mélyebben a zsebébe kell majd nyúlnia. Az tagadhatatlan, hogy a fregmentáltság létező probléma. Azonban ez annak köszönhető, hogy az Androidot mindenki számára elérhetővé teszik. És azok a telefonok is tökéletesen működnek, évek múlva is, és bőségesen elegendő funkcióval rendelkeznek a célközönség számára.