Két kísérőnk lehetett a Föld fiatal korában

A tudósok legújabb feltevései szerint a Föld korai szakaszábán két égi kísérőnk lehetett, melyek később egyesültek. Az elmélet alapja a tény, hogy a Holdnak két oldala van, és a két félteke felszíne merőben eltérő földrajzi tulajdonságokkal rendelkezik. A számunkra látható oldalt nagy területű, lapos síkságok, úgynevezett maria-k (latinul tengert jelent), míg a “sötét” oldala hegységekkel borított, melyek között több kilométer magasak is találhatóak.

A szimulációk eredményei azt mutatják, hogy ez a fajta külső úgy jöhetett létre, hogy két hold közül az egyik becsapódott, majd azon az oldalon síkságokat hagyott, míg a tulsó oldalon a becsapódás okozta gyűrődések hegyeket hoztak létre. Ezt igazolja a tény is, hogy a Hold felszínének hozzánk közelebb eső oldalán jelentős mennyiségű rádióaktív izotóp található, valamint uránium és thórium. Ezek a becsapódáskor kerülhetek a felszínre, a megolvadt kéreglemezek között utat törve.

A feltételezett egykori hold átmérője feltehetően 750 mérföld volt, míg súlya alig érte el mostani kísérőnk súlyának 4%-át.

A két égitest összeütközésének oka a pályák instabilitásában keresendő. Két egymás körül keringő égitest esetén létezik két pont, ahol a gravitációs erők kiegyenlítik egymást. Ezek az úgynevezett Lagrange-pontok. Jelenleg ez a két pont a Hold előtt, illetve mögött található. Newton gravitációs törvényeit felhasználva levezethető és bebizonyítható, hogy a feltételezett két-Holdas rendszerben is létezett ez a két pont, a nagyobb Hold előtt és mögött. A kisebb hold ekörül a pont körül volt fellelhető, majd amikor a Hold elkezdett távolodni a Földtől (ami még most is történik),  a Lagrange-pontok helyzete is megváltozott, amelynek következményeként a kisebb égitest a Holdnak ütközött.