A Titán felszíne olyan, mint ha havon járnál

A Cassini-Huygens küldetés a Szaturnuszt és holdjait indult vizsgálni még 1997-ben, és a Huygens 8 évvel később sikeresen landolt a Titán felszínén. A leszállás során a szonda "pattogott, csúszkált és inogott" mielőtt megállapodott volna, amelyből arra következtettek, hogy a gázóriás felszíne lágy. A NASA legújabb kutatásai azonban azt mutatják, hogy a helyzet ennél valamelyest bonyolultabb.

Véleményük szerint óvatos, lágy érintsre szilárdnak, keménynek tűhet, azonban erősebb nyomás hatására könnyedén megadja magát - hasonlóan, mint a frissen hullott hó.

A Huygens zuhanása során egy 12 centiméteres krátert vájt, mielőtt visszapattant volna és szilárd talajt ért. A leszállás során nem "toccsant", ami egyértelműen bizonyítja, hogy a Szaturnusz holdjának a felszíne nem folyékony metánnal töltött, mocsaras állagú. Ez azt is jelenti, hogy a leszállást megelőzően már jó ideje nem esett metán, illetve etán a Titánon. 

A Huygens hasonló sebességgel csapódott a hold felszínére, mint ha a Földön egy labdát ejtenénk el kb. 90 centiméteres magasságból. A visszaküldött adatokat számítógépes szimulációkkal és hasonló körülményeket nyújtó tesztekkel reprodukálták, majd ezek után jutottak a fent leírt következtetésekre.