Sony VAIO S - a nagyképernyőn túl
Emlékszem, amikor megkaptuk a VAIO S család legújabb tagjáról szóló sajtóanyagot, én magam sem értettem, hogy egy 15.6"-os laptop mégis mitől olyan különleges, hogy a nagyképernyő titulust kapja a gyártótól. Aztán, amikor megérkezett, és a termetes fekete dobozból kiszabadítottuk, már kezdett világossá válni a dolgok állása. Első ránézésre tényleg nagynak tűnt.
A gép hihetetlenül könnyű, vékony, és az egyszerű szürke megjelenésével azt a professzionális hatást sugallja, amit egy üzleti notebooktól elvár az ember. Nincsenek rajta felesleges díszítő elemek, puritán valójával igyekszik már a bekapcsolás előtt meggyőzni minket arról, hogy ő bizony egy atomerőmű.
Hideg állapotában teljesen fémes, "igazi vas" érzettel rendelkezik - a könnyű súlya pedig egyszerűen fantasztikus érzést nyújt. Sajnos ez a használat első pár percében elillan, amikor kicsit átmelegedve a tipikus "gagyi műanyag" érzetet nyújtja. Nem is beszélve a kijelzőről, amit alig mertünk erősebben megfogni, mert abban a pillanatban elkezdett hajlani. Félelmetes módon. Sajnos ez nem egyedi eset volt, később szándékosan is sikerült reprodukálni a problémát. De túltettük magunkat rajta, és igyekeztünk óvatosabban bánni vele.
Viszont az 1920×1080 pixeles, FullHD felbontás fantasztikus volt. Bár a matrica, valamint a promó anyag is azt állította, hogy tükröződésmentes felülettel van dolgunk, a visszamosolygó csoportkép nem igazán támasztotta alá ezt az elméletet. Ráadásul neon megvilágítás alatt vibrált a kijelző, ami pár perc után roppant zavaró kezdett lenni. A színek azonban élénkek és élesek voltak.
A Stamina kapcsoló segítségével könnyedén válthatunk az energiatakarékos, illetve teljesítmény centrikus mód között - bár ezt bizonyos programok futása megakadályozza. Tapasztalataim szerint azonban energiatakarékos módban is könnyedén megbirkózott minden feladattal, és így még a váltások alatt bekövetkező 4-6 villanástól is megkíméltem magam. Ez kifejezetten bosszantó volt, főleg a sokadik alkalommal.
Az automata billentyűzet világítás viszont nagyon jól funkcionált, ráadásul észrevehetően nem rontott az üzemidőn. A beígért 6 és fél órából legalább 5-öt mindenképp lehúzott a VAIO S. Ezt többnyire csak a képernyő fényerejének korrekciója befolyásolta - az automata beállításokkal ugyanis néha túlzásokba esett, és túlságosan lehúzta a fényerőt.
A notebook SATA HDD-vel lett felszerelve, amelyet elláttak védelemmel is. Egy-egy hirtelen mozdulat során a fej automatikusan kirántódott oldalra, megvédve ezzel a lemezeket a sérüléstől, de ilyenkor hajlamos volt 1-1 pillanatra megfagyni a gép. Ez különösen akkor jelentett problémát, ha altatásból tért vissza a noti, illetve zenehallgatás közben.
Ami roppant módon tetszett, az az optikai meghajtó nyitó gombjának felülre helyezése, ami megkímélt a véletlen nyitogatások okozta bosszúságoktól. A gép jobb oldalán még egy USB 3.0-s port is helyet kapott, két kártyaolvasó társaságában.
Mivel üzleti notebookról van szó, ezért játékokat nem is jutott eszembe futtatni rajta. Egyszerűen nem éreztem úgy, hogy arra a pár percre megérné a macerát. Ellenben igyekeztem minél jobban kiváltani vele az irodai gépet. És meg kell mondjam, a felhasználási területen roppant jól teljesített. Leszámítva azt az egy esetet, amikor egy megbeszélés alatt nem akart csatlakozni a WiFi hálózathoz. De ettől eltekintve a teljesítmény teljesen korrekt volt, ráadásul energiatakarékos módban is könnyedén megbírkozott mindennel - még 720p videó lejátszással is.
Ami még mindenképp pozitívumként említendő, az a teljes értékű NumPad, amelynek jelenléte mellett nem lettek kisebbek a gombok, illetve nem is kellett lemondani egyikről sem. Minden az eredeti méretben, teljes pompájában foglalt helyet a saját kis szeparált "szigetén".
Ami pedig a megbízhatóságot illeti, még egy piros pontot érdemel, persze egy nagy fekete mellett: valamilyen okból kifolyólag úgy gondolta, hogy én frissítést telepítettem (pedig nem), ezért újrainduláskor elkezdte magát beállítgatni. Mivel nem voltam felkészülve az esetre, ezért bent felejtettem a kártyaolvasóban a kártyát, ami miatt a folyamat lefagyott 15%-nál. 20 perc után kénytelen voltam újraindítani, majd közel 2 óra intenzív küzdelem után sikerült elérnem, hogy valami backup partícióról visszaállítsa magát. De a tény, hogy a teljes registryt kimásolta az SD kártyára, nem nyerte el a tetszésemet.
Egy szónak is száz a vége, az új VAIO S teljesítményben nagyon ott van a szeren, viszont a könnyű súly áldozata a váz lett. Bár nem mondanám azt, hogy ár/érték arányban ott van a szeren, aki mégis emellett dönt, nem fog csalódni benne. Maximum a váz minőségében.