Mobil processzorok: kettő vagy négy mag?

Az okostelefonok mai világában alig ha beszélhetünk korszakokról: a hardverek olyan gyorsan fejlődnek, hogy ami tegnap még a csúcs készülék volt, az holnapra akár a létra legalján találhatja magát. A két magos processzorokkal szerelt telefonok alig vannak másfél éve a piacon, de jövőre már a tegnap technológiájának fognak csak számítani. Az Nvidia, a Qualcomm, és a Texas Instruments is bemutatta legújabb üdvöskéit. Mindegyik cég megpróbált valami kis extrát hozzáadni a recepthez, melyek jelentősen segíthetik a felhasználók mindennapi életét.

Valószínűleg olvasóink többségének nem kell különösebben magyaráznom, hogy mit is jelent a több mag. Azonban a dolognak csak úgy van értelme, ha letisztázunk pár dolgot.

A Qualcomm szakértői szerint a közhiedelmmel ellentétben (és az Apple nézeteivel is*) a két mag nem jelent kétszeres teljesítményt. Az egy magról kettőre történő váltás maximum 50%-os növekedést hoz, míg az újabb duplázás "csak" 25% extra lóerőt nyújt (avagy az egy maghoz képest 87.5%-os maximum teljesítménynövekedést).

Természetesen megfelelő optimalizálás esetén elérhető a tényleges 100%-os teljesítménynövekedés mindkét esetben, de ebben a fejlesztőnek is komoly szerepe van.

Mint már említettem, mindegyik cég igyekszik a saját kis titkos összetevőjét hozzáadni a recepthez, amelynek köszönhetően élesen megkülönböztethetőek a termékek - tehát a processzorok nem egyenlőek, még ha ugyanannyian vannak is.

Általánosságban kijelenthető, hogy a négy magos processzorok két dologban hoznak jól érzhető változásokat: először is a teljesítményben, különösen, ha multitaskingról, illetve több szálon futó alkalmazásokról beszélünk. Ami talán sokak számára fontosabb, az a jobb energiafelhasználás, és az ezzel járó hosszabb üzemidő. Mivel jelenleg az egész nap asztalon fekvő telefon az akkumulátor kb. csak 15%-át "használja el", a változás talán nem lesz annyira szembetűnő ezen a területen.

Az Nvidia legújabb SoC-je a Kal-El, avagy a Tegra 3. A négy mag mellett a cég egy ötödik, úgynevezett Companion Core-t is bedobott az üstbe, amely maximum 500MHz-en pörög (ezt a megoldást szabadalom védi). A processzorok vezérlése során egy szintén levédett technológiát, a variable symmetry multiprocessing-et (vSMP) használják, amely képes a magokat ki-, illetve bekapcsolni, az elvégzendő feladathoz szükséges teljesítmény függvényében.

A Companion Core feladata az alacsony teljesítményt igénylő feladatok kezelése, mint például a szinkronizálás, vagy a hálózat figyelése bejövő hívásokra várakozva. Stand-by módban csak ez a mag kap áramot, és amint teljesítmény igényesebb feladatba kezdünk, a telefon aktiválja a többi magot is.

Ezzel szemben a Qualcomm egy másik trükköt eszelt ki: míg a legtöbb több magos SoC minden magot csak azonos órajelen képes üzemeltetni, addig a cég megoldásának köszönhetően mind a négy mag "külön életet" él. Amennyiben egy adott folyamat elvégzéséhez "másfél" magra van csak szükség, úgy az egyik mag 100%-on, míg társa csak 50%-on fog pörögni - természetesen a másik kettő ilyenkor kikapcsolva marad.

A Texas Instruments azonban egyelőre a két magos megoldásnál marad. A TI OMAP5 két Cortex-A15 processzort tartalmaz, és a cég szerint így is hatékonyabban kezeli a feladatokat, mint a vetélytársai. Sőt, azt állítják, hogy a Tegra 3-nál akár 50%-kal nagyobb teljesítményre is képes lesz az új SoC.

*Az Apple.hu-n olvasható információk szerint "az A5 processzor két magja akár kétszeres számítási teljesítményre is képes" - a szerk.