Két balkézre is – Samsung HMX-Q10 teszt

Nem vagyok műszaki szakember. A tisztes foglalkozásom autós újságíró, tesztelő, és vállalkozó. De higgyék el, ez a státusz kifejezetten szerencsés az alábbi kamera-teszt tartalmának szempontjából, ugyanis olyan állapottal is rendelkezem, amelynek fontosságáról manapság egyre több helyen egyszerűen megfeledkeznek: felhasználó vagyok.

Mint ilyen, és mint kritikával foglalkozó személy az ár/érték arány és a jó választások megszállottjaként keresem a műszaki cikkeket is. Éppen ezért tájékozódom tesztekből, viszont az elmúlt időkben az a benyomásom keletkezett, hogy a tesztelők megfeledkeztek a felhasználókról, a munkájuk céljáról és úgy általában a tesztelésről is. Mert egy dolog, hogy papíron mi, hogyan erősödött és hogy milyen új tulajdonságok vannak, amik bár érdekesek, a mindennapos használatnál fel sem merülnek, de az más lapra tartozik, hogy mennyire használható a hétköznapok során egy adott készülék. Olvastam már egyöntetűen pozitív kritikákat LG telefonról, HTC eszközről, Gtech gyorsulásmérőről, de mégis, miután mellettük döntöttem, a szerzés átmeneti öröme után csak negatív élmények vártak.

Az Autó Pultos kritikai vonalat felvéve viszont most felhúzom a kesztyűt és a Samsung HMX-Q10 kameráját vetem vizsgálódásaim kereszttüzébe. A Full HD felbontásra képes (melynek valós szükségessége egy jó minőségű 720p ellenében joggal vitatható) maroknyi kis cső az elérhetőbb árkategória képviselője és a tervezők a felhasználóbarát kialakítás terén igyekeztek nagyot húzni. Az elképzelés pedig nagyon is jó: a Q10 tipikusan egy olyan kamera, amit egy házibulin/esküvőn/stb. előkapva bárki tud használni, anélkül, hogy 2-3 gombnál többet észben kellene tartania. Ennek megfelelően pedig a nagyitól elkezdve a 10 éves kisgyermekeken keresztül szinte mindenki egy rövid gyorstalpalás után bevetheti a kamerát.

A készülék egyik legnagyobb ütőkártyája az ún. Switch Grip (marokváltás) funkció, amely lehetővé teszi, hogy a bal- és a jobbkezesek is otthonosnak érezzék a készülék kialakítását. Ehhez csupán annyit kell tenni, hogy az alapvetően jobb kézre hangolt készüléket átfordítjuk fejjel lefelé, melynek következtében a mágneses érzékelő a képet is „fejre ejti” és már mehet is a felvétel. A váltás elég gyorsan történik, így akkor sincs nagy probléma, ha döntve használjuk a kamerát – maximum kisebb zavart okoz az ide-oda váltás, de magán a felvételen ez amúgy sem látszik meg.

Apropó, felvétel. Az 1.63*5 megapixeles CMOS szenzor teljesen jó, tiszta képet készít, melynek minőségéről meggyőződhetnek az alábbi Autó Pult-os videóban is. Ugyanitt jól kivehető az is, hogy bár tényleg nagyon sokat segít a Samsung optikai képstabilizátora (OIS Duo), még mindig lehet rajta csiszolni (főleg, ha kihasználjuk a 10x-es optikai zoom-ot), bár a családi felhasználásnál – végtére is nem profi készülékről van szó – ez vajmi kevés problémát jelent. Emellett egyedül a felhasznált technológia ellenére és a konkurensek tükrében is zajosnak nevezhető kép róható fel, melyet mérsékelt fényviszonyok mellett produkál a Q10, de ez így is sokkal jobb, mint a CMOS nélküli felvevőknél és ezért az elérhetőbb árral kompenzál a Samsung kamerája.

Ha kinyitjuk a gépet, akkor néhány másodperc múlva meg is kezdhetjük a felvételt, addig pedig az apró „Pac-man” kapcsolóval kinyithatjuk a védősapkát. A zoom funkció kezeléséről gondoskodó forgótárcsa közepén található vörös gomb megnyomásával indítható és állítható meg a rögzítés - evidens. A felvétel még egy nagyobb férfi kéz számára is viszonylag kényelmes pózban történhet (és itt a viszonylag szót a kétkezes kialakítás tükrében kell érteni), egyedül a már említett nagyítás-kicsinyítés feladatát láthatja el ügyes-bajosan a hüvelykujj, de ez némi gyakorlással fejleszthető. A valószínűleg legtöbbek által használt automatikus képrögzítési mód szinte mindig feltalálja magát, jól birkózik meg a fény-árnyék határokkal/változásokkal, egyedül a változó háttérnél felvett stabil előtér esetében találkoztunk némi fókusz-ingadozással.

A 2,7 colos érintőképernyő 3.0-ás verzióba cseperedett menüje egyszerű és átlátható, és nem utolsó sorban magyarul is tud. A feladatok között szépen lehet dobálózni az ujjunk elhúzásával, és tényleg gyorsan elérhetjük a számunkra fontos beállításokat. Vagy éppen a művészfilm szekciót, ahol különlegesebb felvételeket (pl. fekete-fehér) készíthetünk.

A hardware részhez visszatérve egyébként jó minőséget tapasztalhatunk, az összeszerelés már itt is minőséget sugall, igaz az 55-70 ezer forintos árkategóriába extravagáns anyagok nem fértek bele. Cserébe viszont kedvező, 214 grammos össztömeget kapunk, így túrázásnál sem a Samsung kamera lesz a szűk keresztmetszet a hátizsákban. Az apró, de megfelelően tartós akkumulátor (a gyárilag megadott 100 perccel szemben nálunk kb. 150-et bírt egy feltöltéssel, amelyet akár USB-s töltéssel is nyújthatunk) mellé fér el az egyetlen memóriaforrás, az SD kártya. Ebből három különböző típust is kipróbáltunk – természetesen mindegyiket gond nélkül olvasta és írta a kamera, egyedül a formázatlan kártyával nem tud mit kezdeni, de ezen némi körültekintéssel lehet segíteni.

A kamerához adott szoftver megfelel a Q10 alapfilozófiájának: vagyis a központban az egyszerű használhatóság van, amely bárkiből képes hobbifilmest varázsolni.

A kamerát a Samsung magyarországi képviselete bocsájtotta rendelkezésünkre.