Életek a webkamerák árnyékában

Életszerűen és érthetően a webes ismerkedés árnyoldalairól – ez a LogIn, Barnóczky Ákos legújabb nagyjátékfilmje, amely hosszas várakozás után, október 29-étől kerül a hazai mozikba. Parti Nóra, a film egyik főszereplője magánéletben nem egy nagy internetguru, de saját bevallása szerint éppen ezért szeretett bele a forgatókönyvbe. A színésznő a film készültéig a chatet sem próbálta ki, a közösségi média világával pedig csak gyerekei kedvéért ismerkedne meg.

Több időbe telt a kutatómunka, mint a forgatókönyv megírása. Barnóczky Ákos író-rendező 10 évvel a Majka főszereplésével készült Szőke Kóla után készített újabb filmet. A LogIn sajtóvetítésén Barnóczky elmondta, az alkotást alapos gyűjtőmunka előzte meg, ennek köszönhetően a film olyannyira életszagú, hogy bárki könnyedén azonosulni tud vele.

És vajon mennyire tudott belesimulni saját karakterébe a főszereplő, Parti Nóra?

„Janka karaktere nagyon sokban hasonlít rám. Én is hadilábon állok az internettel, sőt azelőtt soha életemben nem chateltem és az e-mial fiókom is csak munkaügyek miatt él. A közösségi médiát talán akkor kezdem el használni, ha a gyerekeim szükségét érzik – jelentette ki a színésznő. – Én az a „régi típus” vagyok, telefonálok és személyesen találkozom azokkal, akik fontosak nekem. Természetesen kétségtelen, hogy az internet egy remek terepe lehet az ismerkedésnek, de nem feledkezhetünk meg a benne rejlő veszélyekről sem. Ez a másik, ami miatt nagyon megfogott a film. Olyan messzire mondjuk nem mennék el, mint a filmbéli karakterek, de ha a gyerekeim és szeretteim biztonságáról van szó, én is a végsőkig küzdenék” – mondta el Parti Nóra.

A LogIn tulajdonképpen a virtuális társadalom levélregénye, amely az egyedi, webkamerás felvételeket idéző operatőri látásmóddal is különleges moziélményt nyújt. A rendező elmondta a film csak a kamera előtti történéseket mutatja meg konkrétan, de hogy mi zajlik közben és a háttérben, ahhoz a nézőnek saját tapasztalatait és képzeletét kell behívnia. A teljes történet megértése így a személyes élményekkel, gondolatokkal bontakozik ki, a néző pedig közben óhatatlanul is a sztori részévé válik.