Legendás Állatok és Elxrásuk

Számomra a film vége felé vált világossá, hogy a Fantastic Beasts célja nem az, hogy új rajongókat szerezzen, vagy gyerekeknek adjon kikapcsolódást. Nem. Az előzmény széria egyértelműen azokra a ma már felnőtt nézőkre lő, akik a Harry Potter filmeken nőttek fel, és talán elkezdték megérteni a meghúzódó subtextet, de még nem voltak annyira érettek, hogy tényleg felfogják. A Fantastic Beasts 3 ezt olyan szinten tolja az ember arcába, hogy - különösen így a választások után - az ember gyomra nem fogja bevenni az egyébként teljesen korrekt társadalmi és politikai kritikát, amit megjelenít.

Igazából az első két filmet el is lehetne felejteni, mert nagyon kevés olyan dolog történt ott, aminek itt még bármi súlya lenne. Ha nagyjából megvan, hogy Grindelwald kis Hitler-komplexussal átitatva háborút hirdetett mindenki ellen, aki nem tetszett neki, emlékszünk még Queenie és Kowalski románcára, és őőő, nagyjából ennyire, akkor helyben is vagyunk.

Ezra Miller karaktere - szerencsére - gyakorlatilag teljesen parkolópályára kerül, és ahhoz képest, hogy az előző két filmben még a Nap sem kelt fel nélküle, mostanra gyakorlatilag 0 hatása van bármire. Csak úgy ott van, próbálták elég durván Alan Rickman Snape-jévé sminkelni, ami abszolút nevetségessé tette. Bár örülnénk, ha a néhai zseniális színész hagyatékán csak ekkora csorba esett volna, de azért a film végén sikerült az “Always” jelenetet is teljesen meggyilkolni. Nem csak olcsó trükk lett volna, de annyira rossz volt a kivitelezés, hogy én kivágtam volna. Sőt, fel sem kellett volna venni. Tudjuk, hogy a Warnernél vannak címeres ökrök, de azért az ember azt gondolná, hogy a DC filmek óta tanultak valamit. Hát nem. Nagyon nem.

Gridelwaldot ezúttal Mads Mikkelsen alakítja, aki egyébként a film messze legjobb része. Nekem nincs bajom Johnnyval sem, de Mads valahogy olyan elemien rémisztő tud lenni, hogy beszélnie sem kell hozzá. Igazából annyira elvitte az egész show-t, hogy egy csak vele készülő spinoff-ot bármikor megnéznék.

Alapvetően 2 gond van a filmmel: egyrészt ugyanaz a náci gondolatmenet jelenik meg, mint annak idején a Deathly Hallows vége felé Voldemort által, annyi különbséggel, hogy itt nem egy halálból visszatért “zombi-Hitler” rohanja le a világot, hogy ismét megpróbálja a saját képére formálni. És itt jön be a nagyobb probléma: ez a film egy az egyben átemelte a mai valóságot, és napokkal a választások és 50 nap oda-vissza politikai köpködés után az ember NEM EZT akarja látni, ha SZÓRAKOZNI megy. De komolyan, ha erre vágynék, akkor most sem egy deep house csatorna lenne megnyitva a YouTube-on, hanem átkapcsolnék az M1-re, vagy Bayer Zsoltit néznék. Önszántamból.

! SPOILER ALERT !

A filmben minden megjelenik, amitől amúgy jogosan felmegy bennünk a pumpa: a nyilvánvalóan bűnös tömeggyilkost, a maga kis fasiszta világnézetével a politikai elit egyetlen tollvonással felmenti, engedi indulni a választáson, amit aztán meg is nyer - csalással, természetesen, majd amikor az egyébként demokratikusnak tűnő eredményt sikerült “megváltoztatni”, akkor a felelősségre vonás elől egyszerűen elmenekül.
És nagyjából ennyi az egész történet. Az alkotók mentségére szóljon, hogy a látvány és a helyszínek szépek, ezúttal legalább nem próbálnak minden második percben valamilyen kikacsintást beletuszkolni a mondandóba - cserébe elég sok időt töltünk Hogwarts-ban és Hogsmeade-ben, és megtudjuk, hogy Newt Hufflepuff-os volt.

De ezen kívül semmi. Két és fél órán át követünk karaktereket, néha vannak szörnyek is, hogy ne csak a címben jelenjenek meg. Őszintén nem tudom, hogy pl. az első részhez képest mivel van előrébb a sztori. Azon kívül, hogy az előző csak szimplán unalmas és érdektelen volt, ennél pedig nem tudtam elvonatkoztatni a túlságosan erős politikai áthallástól.

Ha Rowling szeretné a politikai nézeteit hangoztatni, tegye nyugodtan, de mondjuk írhatna a Daily Mail vendég rovatába, vagy nem tudom. De ha egy mód van rá, a moziban nem szeretnék korrupcióval átitatott politikai szarkeverést nézni. Legalábbis nem akkor, ha egy boszorkányokról és varázslókról szóló franchisera ülök be.
Soha nem hittem volna, hogy valaha azt fogom gondolni, hogy Kathleen Kennedy mennyire visszafogott volt a saját politikai agendájának a megjelenítésével.

Viszont volt még egy érdekes, és számomra abszolút pozitív párhuzam, ami egész érdekes dolgokat eredményezhetne. A film végén, miközben Dumbledore egymagában ül egy padon és azt nézi, hogy rajta kívül mindenki megkapta a happy endet, akaratlanul is kedvenc varázslóm ugrott be az egész beállításról: John Constantine. Aki ugye szintén mindig egyedül marad, miután mindent feláldoz és eldob, ami a saját boldogságát jelentené, szándékosan eltaszít mindenkit magától, aki valaha is csak kicsit pozitívan tekintett rá, ha a világ megmentéséről van szó (tessék képregényeket olvasni).

Dumbledore ebben a filmben abszolút egy John Constantine, és mivel a Warner kezében van mindkét franchise, igazából azt is el tudnám képzelni, hogy a Wizarding World csak egy alternatív DC univerzum. Végülis, ahogy ezt leírtam eszembe jutott, hogy Harry is gyakorlatilag Bruce Wayne. Hmmm.

Ja, és Dumbledore meleg. Akartátok, megkaptátok.